Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-22 / 4. szám
26 MAGYAR FÖLDMIVELO Szellőztessünk! Gyönyörű szép téli idő volt. Ákosfalvára utaztam s mivel a vonat csak Nyi- resig közlekedett, itt kiszállottam fuvarost keresni. Nyires egy csinos alföldi kis község. A szal- mafödeles házak közül messze kilátszik a templom sudár tornya. Nem messze a vasúti állomástól néhány ház volt. Be is menteni mindjárt az elsőbe. Amint az ajtót kinyitottam, oly kellemetlen, sőt bűzös levegő ütött meg, hogy szinte elbódultam. Köszöntésemet a gazda egy szives Adjon Isten'-nel fogadta, barátságosan kezet szorítottunk majd ig\y szóltam: —/Édes gazd’uram nem kaphatnék én itt egy szánt, Ákosfalvára szeretnék utazni! — Dehogy nem! Foglaljon az ur helyet miná- lunk! — mondá a gazda. Borzasztó bűz volt! Még sem akartam vissza élni a gazda szívességével, helyet foglaltam. Amint körül tekintettem, mindent a legnagyobb rendben és tisztaságban találtam. A szoba szegletében két gyermek játszott, közbe-közbe nagyokat bámultak rám. Egv fiatal leány, valószínűleg a gazda leánya fürészporral tömte be az ablak szárnya és párkánya közt levő keskeny nyilast. Most már tisztában voltam vele, hogy miért oly romlott itt a levegő? Ekkor belépett a" gazda s jelenté, hogy befogott. Elbúcsúztam a gazdasszonytól és felültem a szánra. Útnak indultunk. Pompás szán ut volt. Útközben szóba ereszkedtem a gazdával. — Bizony szép téli idő van ! — mondám. — Nem szép biz ez uram, kivált éjszaka oly csípős hideg van, hogy még a köny is kicsordul az ember szeméből, — mondá a gazda. — Amint láttam, meg is tartjákurambátyámék a meleget, még az ablakot is betömik fürészporral, ne hogy egy csepp meleg is kimehessen! — Hál bizony úgy cselekedünk mi uram, mert méreg drága erre miielénk a tűzifa. — Elég baj ez gazduram! Kivált képen a gyermekeknek. Három hétbe se jutnak egyszer egy kis jó levegőhöz. Bezzeg gazduram csak éjszaka van a házban huzamosan, hanem azok a kis gyermekek, meg a felesége örökké ott vannak abban a büdös levegőben, mely valóságos méreg. Édes gazduram akár romlott levegőjű szobában van kelméd, akár rotthadt húst eszik az egyre megy, már pedig az utóbbit már csak nem teszi meg. — l egye meg a Pilátus macskája, nekem ugyan nem ment el az eszem, hogy ilyet cselekedjek! — Tudja édes gazduram, az ember mikor lélegzetet vesz, beszivja a jó levegőt és azután kileheli a rosszát, ami jó benne az a vérbe megyen át. Azt a rossz levegőt, amit kilehelünk szénsavnak nevezzük. Ha most már egy szobát 2—3 napig nem szellőztetnek, a sok rossz levegő, a szénsav felgyűl benne. Ezt a romlott levegőt szívják be aztán kelmétek egész télen át. Ehhez járul aztán még a pipafüst, meg a gőz. Higyje el Uram bátyám én nagyon csodálkozom, hogy tudnak abban a rossz levegőben kelmetek eltenni. Hisz tönkre teszi az a tüdejüket, valamennyien sorvadásba esnek. — Hát mind igaz ez uram, de hát nincsen tűzifánk, hogy a szellőztetés után ismét felmelegit- siik a házat! — Urambátyám én a mondó vagyok, hogy inkább elvagyok a hideg mint a büdös levegőben! — Igazsága van az urnák, meg is fogadom a tanácsát, csak az anyjukom egyezzék bele. — Csak egyszer próbálják meg kelmetek, majd meglássák, azután nem is fognak tudni elleni a nélkül. Ezalatt elértünk Ákosfalvára. Mikor a szánról leszállottam kezet fogtam a gazdával és megigér- tettem vele, hogy meg próbálja a szellőztetést. Minap a vásáron találkoztam vele, meg is kérdeztem tőle: — Hogy sikerült a szellőztetés urambátyám ? — Hát bizony nagyon jól, még a komám, meg a két sógorom is megpróbálták és azóta ők is mindennap kiszellőztetik a házat! — mondá a gazda. Ennek nagyon megörvendtem, bárcsak többen is akadnának, kik tanácsomat megfogadnák! Adná a jó Isten! Hajdú Károly. tanító. SZÖVETKEZZÜNK! Szatmárvármejryében ia mozognak. A Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület kebelében bizottság alakult, melynek czélja a vármegye területén fogyasztási szövetkezeteket alakitni. E bizottság működését meg is kezdette. A Szatmárvármegvé- ben lévő hitelszövetkezeteket (pl. peleskeit) kérjük, hogy működésükről lapunknak rövid tudósításokat küldjenek. Szövetkezetek szövetsége. A felső-tiszai vármegyék hitelszövetkezeteinek szövetsége a mint jeleztük. Királyhelmeczen megalakult. A tárgyalást Mailáth József gróf, a szövetkezés lelkes vezére vezette, a hazai szövetkezetek részéről György Endre volt jelen. Abauj, Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ung és Zemplénvármegyékből nem kevesebb, mint 23 szövetkezet képviselői vettek részt a tárgyalásban. Mailáth gróf hosszabb, a szövetkezeti eszme iránti lelkesüléstől áthatott beszédben vázolta a tervezett középpont fontosságát és azokat a hasznokat, melyek belőle a szövetkezetekre hárulni fognak. Az alapszabályok letárgyaltatván. elnökké Álailátb grófot választották s Károlyi S á n d o r grófot, a régi vezért távirat utján üdvözölték. Hitelszövetkezetek XII. parancsolatja. 1. Kezdjük a munkát szerény és takarékosan, hogy aztán nagy eredményeket érjünk el. 2. Legyünk nagyon óvatosak a tagok megválasztásában. 3. Késérjük figyelemmel az ő magukviseletét. szorgalmát és törekvéseit, azért hogy megtudjuk Ítélni : ki mennyit ér. I. A szövetkezet élére csakis a dologhoz értő és az iránti lelkesülő egyéneket állítsunk. ő. Ne politizáljunk. 6. Társaink haladását ne irigyeljük, sőt inkább örüljünk emelkedésüknek. 7. A pénzt úgy osszuk meg, bogy abból lehetőleg minél többnek jusson. Többet ér 10 embernek 100-100 frt, mint egynek 1000. 8. A tőke után kevés hasznot adjunk, de mindenesetre törekedjünk valamit adni. 9. Legyen rá gondunk, hogy a veszteségek esetére elég nagy tartaléktőkével rendelkezhessünk. 10. A szövetkezet pénzével semmiféle spekulá- czióba ne bocsátkozzunk. II. Igyekezzünk oda hatni, hogy a szövetkezet tagjai többre becsüljék azt, a mihez sajátfáradságukkal jutottak, annál, a mihez a jó szerencse juttatta őket, 12. Szoktassuk tagjainkat ahhoz, hogy az együttműködésnek becsét felfogják és meg tudják becsülni, mit jelent az : mindnyájan egyért, egy mindnyájunkért. „Erdélyi G. E.“
