Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-22 / 4. szám
\ Nem bánom .... Sok bajt okoz a világon a vad indulatosság, erőszak, meggondolatlanság, mely a felmerülő dolgokat bekötött szemekkel és egy csapással akarja megoldani. De higyjük el, hogy még több baji, gyó- gy it katlan sebeket, helyrehozhatlan hibákat, mulasztásokat idézett elő mindenütt, de különítsen nálunk: A k ö z ö n y ö s s é g, melynek mindig csak egy ugyanazt a szavát halljuk hogy . . . — Nem bánom ............ En édes atyámfiai, a közönyösséget, a ..nem bánomság“-ot, „hát jól van, lesz, a mint lesz“-féle állapotot mindenkor oly veszedelemnek tartom, mely észrevétlenül rágódik úgy a községek, mint egyes gazdák életének fáján, mint az a féreg, mely a legerősebb fának is korhadását okozza. De szólok még világosabban! Igazságtalanok volnánk, ha be nem val- lanók, hogy a földmives nép érdekében a legközelebbi időben sok minden jó dolog történt . . . Hála Istennek! Az a nép, mely istenfélő, király és hazaszerető. dolgos, józan, életű— megérdemli ezt. De még többnek kellene és kell történnie! Higyje el azonban a magyar nép, hogy éppen ő maga az oka a legtöbb helyen, ha több nem történik. És miért? M ért — k ö z ö n y ö s! Egyelőre csak egy esetet hozunk elő. íme, ma már ebben a hazában — a szomszéd népeknél már régcs-régen — minden gondolkodni tudó ember belátja, hogy a falusi jólét kátyuba került szekerét csak k ö z ö s e r ő v e 1, tisztes nyílt, törvényes szövetkezéssel lehet kiemelni. Belátja, hogy nincs jobb önvédelme a népnek, segítője az egészségesebb gazdasági életnek, mint a hitelszövetkezetek, fogyasztási egyesületek, egyszóval azon régi közmondás szerint való cselekedetnek, hogy segítsetek magatokon, akkor az Isten is megsegít! És mégis mi történik ? Vannak megyék, és e megyékben százai a községeknek, hol még most isalu sznak! Pedig hallják, olvassák, talán maguk is A pusztulják, hogy a hol egyesült erővel hozzá- ttak a munkához, szövetkeztek: ott a boldogulás hajnala kezd hasadni!" ott a takarékosság virága kezd sarjadozni, ott virulás- nak indul a falusi jólét, ott pusztul az uzsora, mint a mérges gyom! Es mégis, mi történik? Ha a nép igaz barátai mindezeket a nép elé tárja, álmukból ébreszgeti, a nép közönyösen fogadja. — Nem bánom; hát bizony jó volna! De igy, de úgy! Hát lássátok atyámfiai az a baj. hogy megszoktuk a magunk sorsával való nem törődést. Az a baj, hogy mindig azt várjuk, hogy sebeinket más gyógyítsa be és elfeledjük, hogy ennek a sebnek gyógyulása nagy részben tőlünk is függ. Szeretem a magyar népet lelkem egész hevületével, de ha ez a nép saját sorsa iránt ezután is ily közömbös lesz, amondó vagyok, megérdemli saját sorsát. Tehetünk mi akármit, ha a néppel nem tudjuk beláttatni, hogy boldogulásának egyik legtöbb titka az ő kezében van letéve: minden fáradozásunk kárba vész. Itt az ideje tehát, hogy minden egyes község számot vessen magával: Ott akar-e maradni a közönyösség, a nem bánomság szomorú vergődésében, vagy meg fogja mutatni, hogy van benne életerő, okosság, akarat arra, hogy a falusi jólét virulhasson. Válaszszatok!
