Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-15 / 3. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 21 ÜGYES-BAJOS DOLGOK. A hagyaték leltározása. A múltkor részletesen ismertettük a végrendeletet most röviden a hagyaték leltározásáról szólunk : Ha a hagyatékban mint örökös kiskorú van érdekelve vagy ha kiskorú nincs is érdekelve de az örökösök közül valaki a kir. járásbíróságnál mint most már s egyedül illetékes hagyatéki bíróságnál a leltározást kéri, a bíróság azt azonnal elrendeli és amely teljesítésével a községi jegyzőt, városokban pedig a tanács által e czélra kirendelt közeget megbízza, a leltározással, megbízott miután a leltározáshoz szükségelt telekkönyveket és egyébb okmányokat beszerezte a hagyatéknál érdekelt feleket értesíti hogy a leltározást hol és mikor kezdi meg ez alkalommal a megjelent érdekelt felek meghallgatása mellett meg lesz állapítva miből áll a hagyaték? és mi annak az értéke? és ugyanakkor fel lesz számítva a terhelő adósság is hogy ez által kitűnjék mi a tiszta hagyaték. A leltározással megbízott az ekként elkészített leltárt beterjeszti a járásbírósághoz hóimét is az iratok kiadatnak kir. közjegyzőnek a hagyaték tárgyalása végett, a kir. közjegyző a haláleset felvételi ívben megnevezett avagy ha végrendelet maradt az ebből érdekeltnek látszó feleket és egy kitűzött határnapra megidézi és ha a felek közt ott egyes- ség jön létre azt írásba foglalja és az összes iratokat a kir. járásbírósághoz vissza küldi, ha pedig kiskorú, gondnokság alatt álló vagy ismeretlen tartózkodása egyén is van érdekelve a hagyatékban, úgy az egészet előbb az árvaszékhez terjeszti be és csak ha az árvaszék is jóváhagyta a közjegyző előtt létrejött egyeszséget tétetnek át az összes iratok a kir. járásbírósághoz. A kir. járásbíróság, ez utón az egyeszség értelmében meghozza a hagyaték átadó végzést és erről a kir. adóhivatalt az illeték kiszabása végett értesíti, az illeték kiszabatván erről az adóhivatal a kir. járásbíróságot értesíti, és ha 8 nap alatt érdekelt felek nem igazolják a járás- bíróságnál hogy az illetéket kifizették a járás bíróság megkeresi a telekkönyvi hivatalt Hogy a hagyatéki ingatlant Írja át az örökösökre és egyúttal a kiszabott illetéket a kincstár javára kebelezze be. Ha pedig a kir. közjegyző által kitűzött tárgyalási határnapra a felek közt egyeszség nem jön létre úgy a közjegyző Írásba foglalja a megjelent felek kérelmét az iratokat visszaküldi a járásbírósághoz és itt most már az egyik fél rendesen az ki nem tényleges birtokos utasítva lesz hogy a pert örökös társa ellen 30 nap alatt indítsa meg és akkor a hozandó ítélet pótolja a hagyaték átadó végzését. Jómondások. Egy okos és egy esztelen ember nem bir együtt egy szalmaszálat elszakítani. Mert ha az esztelen huzza, akkor az okosabb engedi, és ha az esztelen engedi, akkor az okos huzza. De ha két esztelen kerül össze, akkor egy vasiánczot is széttépnek együtt. Jobb egy szegény ember leányát, mint egy gazdag ember cselédjét feleségül venni. Egyenes utón még szökni is könnyűbe, ha szükség — mint a — görbén. Gazdálkodó vagyok Gyöngyfalván,. Ha időm engedi, rendesen kiszoktam sétálni a falu határába. - Ügy esett, hogy aratáskor egy szép napon, mikor rendes sétámat végeztem volnál azon vettem észre magamat, hogy már jó távol maradt tőlem a falu tornya és a főutról egy dűlőn keresztül éppen Szorgalmas János uram tagjához érkeztem egész véletlenül, hol, talán mondanom is felesleges: javában folyt a munka, vagyis, mégis, helyesebben mondva, éppen akkor kezdtek egy kis pihenőre térni a fáradt munkások, bogy a további munkához uj erőt merítsenek a szorgalmas munkás kezek. Nem bántam meg, hogy a véletlen éppen a Szorgalmas János uram tagjához vezérlt, mert ő kegyelme egyike a falu legderekabb emberének és nemcsak a neve »Szorgalmas«, hanem ő maga is; becses személye valósággal megérdemli azt a nevet, a melyet atyjától örökölt, mert elvitázhatatlan szent való, hogy ő nemcsak szorgalmas, hanem mintaszerű gazda is, kivel pompásan ellehet diskurálni... Az egész falu nagyja, apraja, mind nagy tisztelettel viseltetik iránta, tehát nem is csodálkozni való, — hogy ő sok jeles tulajdonságainál fogva faluszerte igen nagy tiszteletben áll. Nem is szólítják másképpen, csak: János bácsi. Nagyrabecsülöm a munkát, éppen azért megtudom becsülni a munkában az embert. Hát, mi tűrés és tagadás, már csak régi ismeretségünk jussán is, én is csak János bácsinak hívom ő kigyeimét. Nagyon megörvendtem — nem tagadom biz én. mikor éppen pihenőben találtam ő kigyeimét, mert az ilyen jóravaló emberrel csupa öröm a szó-beszéd. — Szerencsés jó napot kívánok János bácsi! — Adjon Isten! Az én teremtő jó Istenem hozta a teens urat! . . . — Amint látom, folyik a munka, Hát hogy ereszt a termés?! — Ereszteni csak eresztene valamit, de hát biz'a nem egyformán: egyik főt hol jobban, hol rosszabbul. — Azt már bizony látom, kedves János bácsi, hogy foltosnak elég foltos az az élet a mi még a lábán maradt, de hát nem tagadom biz én: nem tudok eléggé csodálkozni azon, hogy egy ilyen jó gazdának a termése ilyen különféleképpen mutat, 'falán nem művelte meg egyformán jól és attól mutatkozik az elütő különbség egyik a másik között?! — De bizony, a ki engemet ismer, az meg nem tagadhatja tőlem, hogyha még halálos ellenség volna is, hogy én egyformán, jól megdolgoztam a földemet, de hát hogy az élet még sem egyforma, annak már csak a jó Isten tudhassa az okát, — Amint látom, János bácsi, a maga földje egyenletes és egyforma jó minőségű; nincs rajta sem vízmosás, sem domb, sem völgy, hát ezen bizony egyformának kellene mutatni az életnek . . . Hanem hát mondja meg csak: hogyan trágyáztatta meg ezt a szép kiterjedésű tagot, mert valószínűleg itt rejlik a hiba ?! . . . — Hm, hát úgy, mint máskor szoktam. Kihordáskor leszedetem szekerszámra a trágyát az udvari dombról és rendenkint, inzsellér pontossággal kimérve, kupaczokba rakva a földre téríttetem. — Látom biz azt, hogy egyik folt szépen áll, a másik pedig egészen megdől, mig a harmadik. . . alig mutat valamit. Ez nagy hiba! Már tudja János bácsi, ne vegye rossz néven, én bizony megmondom : ha a földet egyformán megdolgozta, mint a hogy hiszem is, de a tárgyával valószínűleg nem bánt el egvformán. Bizonyára elfelejtette azt, hogy a trágya sem mind egyforma tárgya. Lássa, én igv szoktam MAsnrim gazda.
