Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
188 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ISMERETEK-TÁRA. A székely asszony. A ki a székely asszonyt ismerni akarja, menjen el házába. Ott aztán megtanulja, megbecsülni is. Rend és tisztaság uralkodnak abban a házban; minden a maga helyén van és minden van a mi szükséges. A szobának tiszta a levegője, s nyáron függönyök teszik hűvössé. Kereken az egész falon czifra kancsók függenek; azok mögé, a fogasokon tálak, tányérok vannak támasztva. A kancsók előtt felkötött rudakon himes varatu kendők, kékkel veressel hímezve. Az ablak mellett egyik felől feltakarva pompázik a nagy ágy; harmincz, negyven, párna mutogatja varatos, hímzett, kivarott végét. Ebbe az ágyba nem fekszik más, csak ha nagyon tisztelt vendég érkezik. Azoknak a szép párnáknak és kendőknek egy részét még leánykorában varta az asszon}7, más rész még anyjáról, nagyanyjáról maradt reá. Az asztal beterítve szépen szőnyegekkel, mit a házi nő szőtt; rongyszőnyegnek hívják, másutt nem is igen tudják készíteni. Helyébe étkezéskor szép fehér abrosz terül fel. Szemben a nagy ágygyal karos deszka-lócza tarkára festve; azt az asztalostól veszik a nagy ládával együtt, melyben a fehér- nemiiek s más kényesebb ruhák állanak. Egyébért nem is igen adnak pénzt, elkészít mindent a gazda, vág}7 gazdasszony. Első dolga az uszonynak mikor fölkel, rendbe szedni házát, aztán elkészíti a kenyér-reggelit és kiviszi férjének és a munkásoknak a mezőre. Egykét órát dolgozik maga is, aztán megint haza megy és a délebéd után lát. Azt is kiviszi majd s együtt munkál férjével, ha otthon nincs kicsije egész alkonyat feléig. Akkor megint előre siet, hogy a kellő időre készen legyen a vacsora. Ugyancsak ügyelnie kell a főzésre, mert a ka- lákások könnyen megszólják. A kaláka családias szép intézkedés, még a régi korból; nem sok helyt van már divatban. Az egyik gazdának megérik pl. a búzája. Fölszóllilja szomszédait, jobb embereit: »Ne sajnálják segíteni, hogy takarítsuk haza az Isten áldását.« El is mennek szívesen, aztán mikor az övékre kerül a sor azt is közösen végzik el. No hát illetlen dolog lenne ám az, ha az ilyen barátságból dolgozóknak soványon főzne az asz- szony. De azt sem teheti ám, hogy túlságosan pazaroljon, mert akkor könnyen megeshetik, hogy reá fogják, hogy préda, elköltené Dárius kincsét is, pedig bizony Dárius régi perzsa királynak nagyon sok kincse volt. Ezért ügyel a székely asszony, hogy se igen sok, se igen kevés, hanem éppen elégséges legyen a mit főz. Mikor a mezei munkának vége van, a gazda befogja két lovát, melyek addig szabadjában legellek valahol a havason és elindul kereskedni. Deszkát viszen. vagy fazekat, vagy meszet, vagy borvizet, vagy tudja Isten mit. Sok mindennel kereske- lik a székely, hogy élhessen. Ilyenkor az asszony- íak gondja van már jó eleve, hogy minden legyen, i mi a tarisznyába szükséges. A gazda nem is gon- lol erre, csupán nyakába akasztja a tarisznyát, mi- cor a kabalák (lovak) már be vannak fogva. Abban i tarisznyában bizonyosan helyén van minden: még a pipa és tapló is. Akár két hétig oda lehet; nem szorul a más falatjára. Télben fon, sző, var, a székely asszony, mindig talál munkát; pedig bizony a kakassal kél föl, de nem fekszik a tyúkokkal. No még annak is hire van ám, hogy fogadja a székely asszony a vendégét! Ha arrafelé utazik valaki, csak be kell térni bátran, miként épen haza, akármelyik székely ember házához; hogy testvérként fogadnak, arról előre is jót álhatok. Az asszony elkészíti egyszerű, de Ízletes étkét, aztán próbálja meg valaki nem enni, vagy keveset enni. Nem hiszem én azt senkitől, hogy azt véghez vihesse. No de az elutazás is nehéz dolog ám! Csakhogy le nem tépnek, úgy elmarasztallak. S ha elég kőszívű vagy mégis elindulni, föltarisznyáinak, hogy meg ne éhezz az utón; hiába tiltakozol, hogy csak a szomszéd faluig van szándékod, a mi csupán egy jó futamodás és ott ismerősök várnak. No liát ilyen asszony a székely asszony; a ki nem hiszi, menjen el s nézze meg. Rétin/ Lajos. Ellensége-e a fecske a méheknek ? Múlt évben a méhesem körül repülő fecskékből többet lelőttem és megvizsgáltam, de a dolgozó- méheknek még csak nyomát sem találtam a gyom- rnkban, azonban herékkel lelisden-tele voltak Hogy a méh miként űzi a fecskét és ez hogyan iparkodik az alkalmasint már ismert mérges fegyverü vitézünk komoly szándéka élői menekülni, azt már többször volt szerencsém látni, tapasztalni. Sokan azon téves hiszemben vannak, hogy a fecske nem érzi a a méhszurást. Pedig eső után akárhányszor láthatjuk baromfiainkat sán- likálni. Nekem ez feltűnt és igyekeztem ennek okát kifürkészni. Megvizsgáltam egy nehány baromfit s feldagadt lábában meülulankot talaltam. lia most a háziszárnyasok érzik a méhszurást, mért ne éreznék a fecskék is? Azt gondolni sem lehet, hogy a fecske az elfogott méhet rögtön összenyomja s lenyelné, mert hiszen a méh sem hagyja ám magát, meg a fnlánkban még halála után is megmarad az életerő. Próbálják meg csak kelmetek, nyomjanak össze egy méhet, pár perez múlva tegye oda ujját a fulánkhoz, nem megszurja-e az úját? Ha a megakadt fulánkot a méh testéből kiszakítjuk, könnyen láthatjuk, hogy mint mozog ide-oda. Ugyanezt észlelhetjük a kaptárok előtt fekvő holtnak tetsző méheken is. Miért nem bántja, illetve mért nem szedi fel ezeket, mért nyúl csak a kidobott méhbábokhoz és herékhez? Alkalmasint tapasztalták, hogy a méhek keserves falatul szolgálnak. Ha a fecske olyan nagy pusztítója volna a méheknek, azt hiszem, akkor ma már aligha ehetnénk mézet, mert a fecskék szőrös-bőröstől mind felemésztették volna a méheket. Éhez pedig alkalom lett volna mindig. Ha a fecskéknek olyan jól izlene a méh pecsenye, akkor nem kellene eledelükért olyan sokat fáradniok, hanem egyszerűen neki esnének valamely méhesnek és ott pár perez alatt jóllaknának, akkor egy-egv méhesre százával, ezrével járnának lakmározni mig csak egyetlen-egy fia méh is volna. Ezek után láthatjuk, hogy a fecske nem ellensége a méheknek, hanem még segítőtársuk! Szántás Algírban.
