Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-28 / 22. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

171

TÁRGZA.

Ad valaki . . . !

— Envje, enyje Barabás gazda, llát már megint hordát a vasárnapi szent napon. Ugyan hál ha kigyelmed nem szenteli ezt a napot, legalább hagyja nyugodni azt a szegény jószágot.

Mondotta pedig ezen szó-beszédet az öreg Fábián uram, a ki szintén gazdálkodó volt Bogárfalván. Most márjtisztes aggkorban és nyugalomban él.

—- Hm ! dörinögte Barabás gazda. Könnyű Fábián uramnak. Nem fáj már a feje, mert van mibevágni a bicskáját. De az ilyenféle szegény embernek, mint jómagam, meg kell ám fogni a dolog végét.

— De nem azt Hirdeti ám a mi keresztény vallásunk!

— Persze, a pap ugy-e? Hát tudom azt én is.

De bezzeg, mikor az én pujáim azt kiabálják: »Édes apám éhesek vagyunk ám!« — hiába mondanám én nekiek: »Menjetek a paphoz, majd ad az!« Mert bizony, se ő, sem más nem fog adni . . .

— Ad valaki! — szólott Fábián uram,mély, megható hangon.

— Senki, de senki! mondta vissza Barabás.

— Ad valaki! ismételte Fábián uram.

— Ugyan ki vele hát, ki az a ritka madár a mai világban?

— Az a jó Isten, a kihez igy imádkozunk naponkint: »Add meg nekünk a mindennapit«! Hát hiszen én is szegény ember voltam, a csillagát, mint kigyelmed la. Semmim se volt, csak az az erős bizodalmám. hogy a jó Isten a munkás, becsületes embert nem feledheti el, Ha az az ember sem feledkezik meg róla. De vasárnap nem dolgoztam. Feleségemmel együtt az Istenházába mentünk. Az én apám is igy tett, az én szülőházamban is igy volt. Mondhatom azonban kigyelmednek, bog}’ min- i dig tapasztaltam: az Isten a vasárnapi pihenést százszorosán kipótolja.

— No már ilyen pihenést én is szeretnék! — szólott gúnyosan Barabás.

— Hát próbálja meg kigyelmed.

Barabás nagyot nézett! Nem várta ezt a fordulatot. Pedig még nem volt egészen benne a kutyaszorítóba, csak most kerül bele.

— Hallgasson meg csak Barabás gazda. Ugy-e kigyelmed most kimegy a mezőre, mig a hívek a szentegyházban vannak. Ott — azt mondja, dolgozik. Pedig én tudom, hogy csak lim-lomol. Aztán haza jön, azt mondja: Bizony, hogy elfáradtam én. Ennyi munka után csak megérdemlek egy kis vasárnapi dukáncziát. Aztán ugy-e a múltkor is bevetődött a »Három csőrü«-be. Másnap olyan volt, mint a szélütött ember. Tudom, a munkája se ment valami szaporán.

— Bizony, mi tagadás benne, úgy volt, a mint Fábián uram mondja.

— Hát azért kérem, próbálja csak meg Barabás gazda, az olyan pihenő vasárnapot, mint a milyenről előbb szólottám. Akkor lesz a következő hétre munkaereje is, meg megmarad a pénze is.

Barabás hallgatott.

— No adjon már rá parolát kigyelmed, szólott félénken a pitvarból Barabásnak asszonyfelesége. Olyan boldog volnék, ha kigyelmed megpróbálná.

Itt a kezem, jól van. De Isten látja a lel- kemet, hogy Ha a pujám megérzi azt a pihenést, oda küldöm Fábián uramhoz kenyérért.

— Jól van! Erre meg én adok parolát, mondottá Fábián uram egész boldogsággal, hogy elfogadom nemcsak a púját, de a gazdát, meg oldalbordáját is. De Barabás gazdának meg kell Ígérnie, hogy vasár és ünnepnap templomba megy. A délutánt otthon családja és gyermekei közt tölti. Olvasgat. beszélget. Es, Ha egy kevés italt utóvégre is

megkívánna, azt hazahozatja, otthon költi el és aztán csendesen — lefekszik.

— No már ez aztán igazán heverde nap lesz, jegyezte meg Barabás gazda.

— Az a kérdés megcselekszi-e ?

— De meg ám!

— Kezet reá!

— Itt a kezem la!

— Oh mily boldog volt e pillanatban a jó Zsuzsa asszony, Barabás életepárja. Szemét elborította a könny, szivét elkapta az öröm. Hej, ha megtartaná! Hely, Ha régebben igy tett volna!

— A jó Isten áldja meg Fábián urat, szólott az asszony, de többet nem mondhatott. Kötényébe rejté könnyben úszott szemeit és keservesen zokogott.

Ez a zokogás nagy predikáczió volt a gazdára. Nem szólott egyetlen árvaszót sem. Mikoron azonban elérkezett a szombat este, került fordult Barabás gazda és beszélt az asszonynak :

— Anyjuka; lesz holnap tiszta ruhám?

— Már meg is van, szólott Zsuzsa s ragyogóba esett az ábrázata.

— Azért mondom, mert holnap templomba megyünk ám.

— A templomba, szólott az és férje-ura kebelére borult. Meglássa kigyelmed, hogy másképpen leszen ezután. Az Isten áldása lesz házunkon.

Vasárnap reggel volt. Az udvart már előtte váló este tisztára seperte Barabás. Most tisztát vesz, aztán előkeriti ünneplőjét. Már rendben van, várja a harangszót. Az a harang meg nemsokára megszólal.

— No menjünk anyjok. hogy aztán idejében ott legyünk.

Es a hívek elcsudálkoztak! Be ritkán is láthatták Barabás gazdát az Istenházában. Mi történt?

Aztán szép csendben telt a vasárnap. Délután a koma olvasta fel az ujságlapot. Sokat tanultak belőle. de nevették is rajta.

Este megették szerény vacsorájukat, aztán körülnéztek az udvaron, istálóban — és lefeküdtek. Milyen emberséges ember volt másnap Barabás gazda. De egész hétén is. Olyan jókedvű, vidám vala, hogy Zsuzsa asszony nein tudott eltelni a boldogságtól.

— Anyjuk, bizony, hogy kétszer annyit dolgoztam ma, mint máskor, mondogatta Barabás.

— Ugy-e, hogy ezt a pihenést a jó Isten kétszeresen pótolja.

— Jól mondotta Fábián uram.

Es teltek a napok. Barabás gazda kitartott. Emberül megtartotta szavát és az ünnepnapot.

Egyszer aztán már nem állhatta meg Fábián uram, hát odaszólt Barabás gazdának

— Gazd'uram, hát mikor küldi már a púját kenyérért?

— Holló, Fábián uram. szólott büszkén Barabás »ad már valaki«!

— Ad?

— Bizony hogy ád!

— Es ki az a valaki Barabás uram ?

— A jó Isten, a ki Fábián uramat is mind a két kezével áldja, meg, hogy észre téritett. Mester.

Az orosz czár a pálinka ellen.

Külföldi lapok Írják, hogy az orosz-czár, Nagy- muszkaország ura nem rég 25 ezer kisebb pálinkás boltot záratott be. Tehát ugyancsak megritkitotta azon helyek számát, hova' a szegény nép bebotol- hatik. Csakis kiváltságos’ kereskédésekben lehet kapni ezután pálinkát és pedig kis üvegekben és orvosilag megvizsgált italt. Oroszországban már régen-régen gyilkota ölte a pálinka az embereket, de ugv látszik, hogy most már olyan kegyetlenségeket vitt végbe ez a mérges ital. hogy a legszigorúbb rendszabályokhoz kelleti nyúlni. Mint a múltkor említettük nálunk is törvénynyel fogják korlátozni a pálinka mérést !

r