Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-08 / 2. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 13 A halotti tor. Hogy mi a halotti tor? felemlitésekor mindenki tisztában van vele, Nagyon régi eredetű, s tekintve a magyarokai, több mint valószínű, hogy e néppel egykorú. Legrégibb kutfők szerint, midőn őseink halottjaikat eltemették, azoknak emlékét torral és gyászdalokkal ülték meg. Őseink vallása, habár egy Istent Hittek különböző erők képében, pogánysággal volt telítve; talán ez a kevert vallás tudta odatolni, hogy őseink nemcsak dicső küzdelmek és ünnepségek után, de még temetések után is jóízűen tudtak mulatozni. Hogy mi az igazi czélja a tornak, én részemről nem tudom belátni. Bármint keresem is a czélt, a miért őseink követték, nem találok meggyőzőt. Azt vélem, ez is csupán szokáson alapul, ma már elnevezhetjük rossz szokásnak; ha írott törvény kötelezné erre a népeket, bizonyára rég elhagyták volna, de mivel szokás, ezer évig megmarad. Ebből is látszik, hogy a szokás ösztönszerü tulajdonság, nem vizsgálja az okot és czélt, hanem követi, mert az öregek is követték, s iia nem lett volna jó, azok sem követték volna. Pedig hát ha régi is, azért nem okadatolt ma és a jövőben nem kellene létjoggal bírnia; mint régiséget, elég, ha a történet megőrzi, felesleges gyakorlat által folytatni és szentesíteni. A halotti tor is főkép a köznépnél divat és anyagi hátrányain kívül, igen sok erkölcsi fogyatkozást rejt magában. Vizsgáljuk anyagi oldalát. Magam hallottam már szegény földmivestől, hogy egy halotti tor majd annyiba kerül, mint egy lakodalom és az előre látható halálesetekre kevés különbséggel oly készületeket tesznek a torhoz, mint a lakodalomhoz. Hallottam oly esetet, midőn az illető beteg, ki végóráját közeledni érezte, meghagyta körülállói- nak, hogy melyik szarvasmarháját költsék el az ő torában; nem egy eset, hogy e czélra külön pénz hagyományoztatik. Ekkora hódítást tett a szokás, hogy a külszin megmaradhatásáért még a haldokló is küzd. Habár nem lehet czélszerüséget látnunk a tor költségeinek kidobálásával még akkor sem, ha vagyonosabbak teszik, de még inkább káros a szegény népiv, mely ugyan szegényesebben adja, de a szokás a megszólás elkerülése miatt megmarad. Ez az oka, hogy sok szegény család nem azért fél az előforduló halálesettől, mert az lelki fájdalmat okoz, hanem hogyan tudják megteremteni az elmaradhatlan költséges tort. Erkölcsi oldaláról még homályosabb Képzeljünk magunk elé egy igen közönséges társaságot étellel, itallal megrakott asztal mellett. Összejöttek, hogy a meghalt iránti kegyeletnek ily módon is kifejezést adjanak, A poharazások között hamar feledve van a nap komoly jelentősége; a nyelvek megoldódnak, a társaság kezd vigabb lenni, a társalgási modor elveszti gyászos színezetét s ha idegen lépne be, lakodalmot sejtene; később bizonyos okok miatt már a nyelvek akadoznak s nem egyszer egész éjjelt átgyászolva, reggel oszlik szét a vidám társaság. És ily körülmények között nem lehet csodálni, mint volt rá eset — hogy az özvegy még a tor alkalmával megtalálta magának uj házastársát. Nem mondjuk, hogy minden halotti tor ilyen színezetű, de történjék meg száz közül két-három esetben, pedig megtörténik, már ez elég arra, hogy a józan gondolkozók erkölcsi érzetét mélyen sértse. Az igazi kegyeletnek nem ez az útja és csak a keresztény szellem rovására van, telt poharak között emlegetni az elteltnek jó vagy rossz tetteit. Mind anyagi, mind erkölcsi rossz következményeit tekintve, a halotti tor beszüntetésre méltó. És ez annál könnyebben menne, mert ma már a köznép sem ragaszkodik jó szántából mereven hozzá, csak a szokást nem akarja ignorálni és a megszólást kerüli. Jrömmel venné az egyházi hatóság részéről a jóakaratu figyelmeztetést, a világi hatóság részéről a büntető rendeletet. Németh József. Az alom, mint a trágyának szükséges része. Némely vidékeken nem ismerik ezt a szót: alom. Pedig már az elsőkét betűje is mondja, hogy olyas valami az, ami alant van. Igen alomnak minden olyan anyagot nevezhetünk, amelyet istállókban a barmok alá szoktak hinteni azért, hogy nekik puha fekvőhelyet készítsenek, de még azért is, hogy az állatok ürülékeit, különösen pedig ezeknek h i g a b b részét fel lehessen fogni. Mert tudnivaló, hogy az alom az állati ürülékekkel egyetemben alkotja az istállótrágyát, és annál jobb ez a trágya, minél több nővé n y i anyagot tartalmaz Tehát az alom legtöbbnyire valami n ö v é n y f é 1é t jele n t. így például almozásra használni lehet tőzeget, szalmát, falombat (csalitót.) timárcsert, fürészport stb. Hogy miért olyan nagyon szükséges a növényi anyag a jó trágyához, azt meg is lehet magyarázni. Azt tudod, édes gazduram, hogy lapályos erdők irtása helyén igen jó szántók lesznek. Vájjon honnan van az erdő talajának az a jó minősége? Hát onnan, hogy hosszu-hosszu időn keresztül áfák lehullott levelet és letöredezett gallyai lassanként elkorhadtak és az igy keletkezett tele vény a talajt megjavította. Ugyanilyen jó talaj kerül a kiszárított lápok helyén is, ahol szintén igen nagy mennyiségű korhadt növényzet keveredett össze a földdel és tette ezt olyan nagyon alkalmassá a termesztésre. Az úgynevezett zöld trágya (bizonyos ültetvények alá- szántása) és némileg az ugarolás is szintén arra a czélra szolgálnak, hogy a talajt a maguk részéről is megjavítsák azáltal, hogy elmállott növényanyagokat juttatnak a kihasznált földgöröngynek. Megtanultuk tehát, hogy a növényi anyagok nélkülözhetetlen részét teszik az úgynevezett humusznak (deák szó,) vagyis annak a kitűnő televénv földnek. És innét következik az, hogy a trágya is csak úgy lehet igazán jó, ha a kellő mennyiségű növényi alkatrészeket fogja tartalmazni. Már most azt is tudjuk, hogy valamennyi trágyafélék közt a legrégibb idők óta használják és ma is leginkább alkalmazzák a közönséges istálló- trágyát. Ennek kell tehát nagyon jónak lennie, és csak akkor lesz egészen alkalmas a czélra, ha az alom is nagyon jó és elegendő mennyiségben adódik a trágyához. Mondottam elébb, hogy mi mindenfélét is lehet alomnak felhasználni. De persze, megint csak ott vagyunk, hogy mindenkinek nem áll módjában például az igen-igen fennendicsért tőzeget is alkalmazni alomnak. (Tőzeg a mocsáros helyeken nem nagyon mélyen a földben szenesedni induló apróbb növényzetből képződik. Legáltalánosaban használt alom lesz tehát ezután is mindig a gabona szalmája és pedig első sorban a buz a szál ma, mert ez aránylag a legjobb alomnak tartatik. Az a kérdés már most, hogy mennyit kell számítani az alomszalmából egy állatra naponként? A felelet nagyon rövid és világos: egy-egv lóra naponként 2-3, szarvasmarhára 3 -4, juhra x/4 (egy negyedrész) kilogramm szalmát kell adni alom gyaHÄSirim c^sssjl.
