Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-08 / 2. szám
12 MAGYAR FÖLDM1VELŐ TÁRCZA. A hófehér liliom. Teréz egy gyönyörű kertbe lépett, hol egyszerre száz és száz féle virág pompája, színe dísze kötötte le — figyelmét. Első pillanatban nagy zavarban volt. Azt se tudta, melyiket nézze, melyiket szagolja. Még nagyobb volt zavara, mikor az őszbebo- rult kertész bácsi, a ki rokona volt, igy szólott: — No leányom, válasz, mert kapsz tőlem egy virág gyökeret. — Oh Istenem, szólott a gyermek ártatlanságával a leány, ugyan melyiket válaszszam. És a virágok feléje intettek, mintha mondották volna! — Nézd az én szépségemet! — Figyeld az én díszemet! De végre is Teréz határozott. Neki a hófehér liliom tetszett legjobban. Ezt választó tehát. Az öreg kertész aztán átadta neki a hófehér liliomot gyökerestül. * *-K Teréz sietett haza, mert öröme kimondhatlan vala. A mint az utczaajtón belép, kis bugával találkozik. — Erzsi, Erzsi — kiáltott nagy örömmel, nézd csak mit kaptam én a kertész bácsitól! Ilyen szép liliomot még nem láttunk soha a faluban. Fehér, mint a leesett hó, és ah — mily szaga van. Erzsók kis kezeibe vévé a virágot, és bizony ő is megcsudálta. — Ültessük el, ültessük el, mondották majdnem egyszerre. — De hová? kérdezte nagy szomorún Teréz, ~ — Hát ültessük ide az útra, szólott szaporán Erzsók. Tudod, ha majd erre mennek az emberek, megállanak és ők is csudálkozva mondogatják majd: — Ejh be szép virág! Hol termett ez itt? Teréznek tetszett az ajánlat, mert hát hiába, ő is Éva asszony maradéka leven, mindjárt igy gondolkozott: »Hát hiszen ha a virágot fogják dicsérni az emberek, abból a dicséretből nekem is jut valami. Hozzáláttak tehát az ültetéshez. De jött egy korosabb leány, a ki megállóit, mikor látta, hogy mi történik ott. — Mit csináltok leányok? — Nézd ezt a gyönyörű liliomot — szólott Teréz. — Es ti ide akarjátok ültetni — az u tezár a? Igen, ide akarjuk. — Hiszen itt szekerek, lovak járnak, nyomban letapossák. A leányok összenéztek. Szó nélkül kapták fel a liliomot és elfutottak vele az utczáról. Aztán megint tűnődtek. — De hát hova ültessük? — Itt az utczaajtájánál, a kapuban van egy kis hely, ide ültessük. Ha majd esténkint kiülünk, jönnek a legények és gyönyörködni fogunk benne. — Jó lesz, szólott Erzsók. Es újra ültetni kezdették. De alig, hogy munkához fogtak, jön Szabó Julcsa, egv nagy leány. Éppen a kútra indult — vízért. — Enyje be gyönyörű virág, szólott, adjátok nekem. Vasárnap majd keblemre tűzöm. — No bizony, még csak az kellene, szólott Teréz. — Adok én nektek érte szép bábrongyokat, folytató Szabó Julcsa. — Nem kell nekünk, ha mindjárt selyemből volna is. — Hát legalább mutassátok, hadd szagoljam meg! — Nem adjuk, mert még elszaladsz vele. — Adok érte egy garast, zaklatta tovább Szabó Julcsa a leányokat. Jó lesz mézeskalácsra vagy fényes gyűrűre. Julcsa már kezét is kinyújtotta a liliom után. de a testvérek elszaladtak. Most aztán látták, hogy bizony itt a kapuban sincs biztonságban a szép hófehér liliom, — Tudod mit, szólott most Teréz, hozok én egy cserepet. Abba ültetjük majd. Aztán kiteszszük az ablakba. Ott fogják ám megbámulni. És úgy tettek, a mint beszéltek. De ime, alig hogy az ablakba helyezik a szép virágot, fütyörészve jő egy legény, oda tekint az ablakra, felugrik, hogy letörje a liliomot és kalapja mellé helyezze. Szerencse, hogy Teri idejében észrevette és elkapta előle. Ekkor már sírva fakadva töprenkedtek, hogy hova vigyék hát a drága virágot. — Tudod mit, szólott Erzsók. Kiviszszük a földre. És azonnal útnak indultak. De éppen találkoznak édes anyjukkal, a ki azonnal kérdezte. Hova viszitek azt a virágot. — Hát ed’s, ki viszszük a földre. És elmondották, hogy mi történt eddig a virággal. Most már látják, hogy legjobb lesz, iia kiviszik a földre, ott nem fogja bántani senkisem. — Igen ám. szólott az okos anya, de ki fogja ott gondját viselni? Hiszen oda nem mehettek mindennap, messze van. Menjünk csak le a kertbe. Ott majd elültetjük jó helyre. A leányok vidáman követték az ed’st. A sövénynyel jól körülvett kertbe aztán elültették édes anyjukkal a hófehér liliomot. És mikor már mindent elvégeztek, az anya szivükre kötötte, hogy úgy vigyázzanak reá, mint szemük fényére. Hogy ápolják, gondozzák, mert máskép elhervad, elvész. A leányok szentül megtartották anyjuk parancsát. És örömmel vették észre, hogy a liliom gyönyörűen virít. Mikor aztán eljött az idő, hogy férjhez mentek: a szép hófehér liliomot tűzték keblükre, ügy léptek az Isten házába, hogy a holtomiglant elrebegjék. * * M Eddig a mese leányok! De tovább is van mondjam még? Jól van, mondom hát tovább is. Ti is kaptok a jó Istentől egy szép, hófehér liliomot, ügy hívják azt: a szüzesség lilioma! Vigyázzatok, mert ez a kimondhatlanul drága liliom nem az utczán, nem is a kapuban, de még az ablakban vagy künn a mezőkön fog diszleni. Oh ott ezer és ezer veszedelemnek van kitéve .... Ott marad az meg, ott diszlik, az anyai gondoktól jól besövényezett családi tűzhelyen .... a szülői hóz kertjében .... hol folytonos vigyázat és éber őrködés fogja megmenteni — a szomorú hervadóstul ! 0><JÓ Mikor a panaszos nem jelenik meg. Yárda Andrásné házánál baj esett. Meglopta a cselédje, a miért Yárda András gazdáné panaszt tett. Az ügy a törvényszék elé került és annyira előrehaladt, hogy a végtárgyalás idejét is kitűzték. De a ki a végtárgyaláson meg nem jelent, az maga a feljelentő Yárda Andrásné volt. A törvényszék újra kitűzte a tárgyalás idejét, de Yárda Andrásné csak nem jelentkezett. Kitűzték harmadszor is, de miután panaszos nő harmadizben sem mutatkozott: a törvényszék az egész eljárást megszüntette és Yárda Andrásnál, a tehát a panaszost nőt a felmerült költségekben elmarasztalta. Most tehát a panaszosné fizethet. Ebből ez a tanulság, hogy jól gondoljuk meg mindiga feljentésnél, mit teszünk. És másodszor, a kitűzött tárgyaláson pontosra meg kell jelenni!
