Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ IW Tehát lia a gyermeknek megengedjük, sőt egyenesen helyeseljük, hogy már első gagyogását is arra használja,"hogy a jó Istent bántalmazza: úgy nem csak beleesünk e bűnbe, de magunk is felelősök leszünk a gyermekek bűneiért. Az a gyermek majd vissza fog emlékezni arra a szülői házra, hol apjától, környezetétől káromló szavakat hallott, melyek az ő ajkaihoz is odatapadtak. Az a gyermek majd vissza fog gondolni, ha a jó és irgalmas Isten kezének csapásait érzi. hogy ime, az én szüleim okai annak, hogy most az Isten sújt, büntet. Valóban Isten különös áldása kell, hogy szálljon ama családokra, hol a gyermekeket megóvják a káromlás rut szokásaitól. De ennek egy nagy föltétele van! Hogy a szülők, a ház népe se káromkodjék. Értitek atyámfiai! Mondják, hogy vannak famíliák, családok, melyek arról nevezetesek, hogy káromkodnak. Mi ennek az oka ? Mert nemzedékről nemzedékre örökölték ezt a rut szokást! No hát kezdjük meg a gyomlálást, hogy a jövő generáczió — a káromkodást ne ismerje. TÁRCZA. A bankócsináló. Irta: Erdős Károly. Erdőőr volt Kató Gábor a hétfalusi uradalomban. Nem kapott ugyan nagy fizetést, de megélhetett volna belőle tisztességesen, ha nem költötte volna pénzét a kártyára, meg az itókára. Ha ügy néha bevetődött a városba, bizony sose tért vissza józanon. Alkalmat pedig erre mentői többet keresett! Még e mellett aztán, ha az erdőre ment, mindig ott volt az oldalán a bütykös. A völgyben, örökzöld erdei fenyők között, távol a zajőngó világtól egy kis erdei lak van, nádfedelében egész madár sereg ütött tanyát. A lak egy szűk pitvarból és két egyszerűen bútorozott szobából áll. A pitvar küszöbét egy kis patak nyaldossa s ezen át egy keskeny hidacska vezet. A tetőzetre egy hatalmas tölgy lombja borul. A lak körül nincsen kerítés, nincsen sövény, minek is volna, úgy sem jár erre senki! Itt lakik Kató Gábor a rengeteg erdő közepén. Egy alkalommal ismét kedve kerekedett egyet — mulatni, Amint kikapta a fizetését, első dolga volt a legközelebbi korcsmába, a »Makkhetes «-be menni. Amint belépett, a kandaló mellett megpillantott egy fiatal embert. — Szervusz testvér ! kiál tű még mielőtt tudta volna, hogy hát kivel is van dolga. Az idegen sem volt rest. Legottan bemutatta magát, mint Fillér Andor, czégirót és szobafestőt. Csakhamar élénk beszélgetés fejlődött kettőjük között, A bor megoldá nyelvüket.............. Fillér Andor nagy titokban kivallotta, hogy ő bankókat is Ind csinálni s azt az ajánlatott tette néki: lépnének szövetségre; Kató adjon szállást és élelmet, a miért ő bankókat fog csinálni. Kató Gábor a mohóságig pénzvágyó ember lévén, hallgatott a szédelgő mézes-mázos szavaira és énnek áldozató lett. Mikor elfogyott a Kató pénze, haza ballagtak. Katóné asszony a legelső pillanattól kezdve gyanús szemekkel nézte az idegent. Szólt is férjének, hogy miért hoz ilyen sehon- nai ingyen élő embereket a házhoz. Bezzeg volt is erre háború! Csepp híja, hogy ki nem kapott az asszony! Megmagyarázta Kató a feleségének, hogy hát ki is ez az »úri ember , (?) s mi járatban van, de bizony az asszony még ezzel sem elégedett meg! Sírva kérte az urát, hogy ne fogózkodjék ilyen csalókkal, mert ha ennek neszét veszi az uraság, hamarosan útilaput kötnek a talpokra. Ez azonban vajmi keveset használt. Amit Kató egyszer a fejébe vett, azt bizony nem egy könnyen lehetett onnan kiverni, azt keresztül vitte, ha mindjárt az életébe került volna is! Fillér Andor első sorban is az öt forintossal kezdte meg a bankógyártást . Kért ugyanis egy kopott »ötöst« és ennek a mintájára csinált egy újat. Egy félnap alatt elkészült vele, Kató majd kiugrott a bőréből, mikor meg látta az uj bankót. — Pajtás kár neked az időt öt forintosokra vesztegetni, csinálj tiz forintosokat! — biztató Kató a »bankócsinálót«. — Csak minta legven csinálok én tízest is! — felelt Fillér. Kató odadott egy tízest mintának és még az nap estére elkészült a csalásig hű újdonatúj tizes. Katót a pénzvágy nem hagyta nyugodni. — Talán százast is lehetne csinálni? kérdé vendégét, — Akár ezrest is! — volt a válasz — csak minta legyen. — Az igaz, hogy nekem nincs százasom, de kerítek. Eladom a tehenemet és disznóimat és beváltom a pénzt az adóhivatalnál egy százasra. Amit mondott meg is tette. Bevitte a tehenet a városba és eladta egy mészárosnak. Haza jött és átal adta a százast Fillérnek, de ez előre megmondta, hogy ezzel a munkával később fog elkészülni s azért éjjel is dolgozik. Kató örömmel belenyugodott mindenbe, jó munkát kívánt vendégének, midőn ez magára zárta az ajtót, hogy hozzá kezdhessen a nagy munkához. (Megjegyzendő, hogy mindig zárt ajtók mögött dolgozott.) Reggel Kató uram szivszorongva várta a »bankócsinálót,« de még inkább az uj százast. Ez azonban csak nem jött ki a szobából. Már délre járt az idő s a »bankócsináló« még sem adott jelt magáról. Kató végre megunta a dolgot és betörte az ajtót. Csepp Inja, hogy kővé nem meredt, mikor a bankócsinálónak« csak hült helyét lelte. No hiszen hideg vizet ihat Kató a százasára, akkor látja azt meg, mikor a hátaközepét' (A szélhámos művészete csupán annyiban állott, hogy volt nehány uj 5 és 10 forintossá és ezeket adta oda Katónak, ügy mintha ő készítette volna őket és a százassal szépségesen megszökött.) — A műbőr és a testi szervezet. Az országos borellenőrző bizottság a napokban egyhangúlag elhatározta, hogy köszönőiratot intéz a miniszterhez, a ki a borhamisítók üldözése és e csaknem tönkre jutott szőlőtermelők anyagi érdekeinek megvédésre oly hathatós rendszabályokat léptetett életbe. Az elnök beszédében rámutatott, hogy a műbőr készítésére használt ólomezukor mily súlyos, a gyógyítással makacsul daczoló ólommérgezési tüneteket idéz elő. a minő az állandó főfájás, álmatlanság, levertség, életuntság; hülés, agylágyulás és munka- képtelenség. A hamisított bor egyik oka a fővárosi közkórházak zsúfoltságának s részében a nagy nyomornak. A miniszter a műbőr ellen való harczá- val tehát nemcsak a bortermelők érdekét, hanem a borfogyasztók legdrágább kincsét, egészségét védelmezi meg.
