Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-19 / 12. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 93 KÖZÖS TANÁCSADÓ. 9. Uj berenát készítettem a múlt héten teljes jóhiszemüleg. Es ezért engem a kapitányi hivatal kérdőre vont, hogy miért nem jelentettem he. Még hozzá meg is büntettek! Felelet. Azon városban, melyben lakik, bizonyára miniszterileg jóváhagyott szabályrendelet van, melynek értelmében a hatóság engedélye nélkül építeni újjáalakítani, de meg uj berenát építeni sem szabad. És lássa, kivált a berena csinálásnál ez indokolt is. Mert a határ — kérdés, bizony sokszor éles kérdés. Hát nincs egyéb hátra, mint a büntetést kifizetni és a jövőben a szabályrendeletnek megfelelően cselekedni. 10. Kehesedni kezd egy szép csikóm, ugyan mit kelljen vele tennem? Felelet. Erre nézve egy gazdasági lapnak tanácsával felelhetünk. Tiszta, szellős istállóba állítsuk a csikót, tartsuk jó szénával s az abrak egyik része helyett adjunk neki sárgarépát, vagy ha nem volna: közönséges répát. Naponként dörzsöljük le jól, hűvös ibőben pedig takarjuk le pokróczczal s a meghűléstől általában óvjuk. Ha szorulásba esnék a csikó, adjunk he neki vagy 50 gramm keserűsét, melyet legjobb e czélra vízzel és liszttel galuskává gyúrni. 11 A gazdasági munkás szerződés megkötése mibe kerül ? Felelet. Erre nézve a szerkesztőnk által irt »munkástörvény kiskatekizmus«-a világos felelelet ad, mondván: — >Egv ilyen szerződésért, ha a munkások száma a 25-öt meg nem haladja: egy koronát kell fizetni. Ha a munkások száma 25-ön felül van egész ötvenig: két koronába kerül. 50 munkáson felül 3 korona az illeték. Ezen dijat a felfogadó gazda fizeti a jegyzőnek.« Tehát hiábavaló az, sőt a nép ámítása, hogy ne kössetek szerződést, mert az »sokba kerül«. 12. Évről-óvre tapasztalom, hogy pontosan megmért terményem súlyra nézve bizonyos időre apadást mutat. Mi ennek oka ? Felelet. A termény állás közben többet vagy kevesebbet vészit súlyából és pedig a száradás következtében. Érre nézve tapasztalatokat szereztek és ezek alapján kiszámították, hogy egy év alatt pl. a búza és a rozs körülbelül egy százalékot vészit; a zab és árpa 2 százalékot, a hüvelyesek 2 és fél százalékot, a széna 8-10 százalékot; a rep- cze 12—15 százalékot. Nem képez kivételt a burgonya sem. Ez deczember végéig 3 és fél százalékot, márczius végéig hetet és ápr. végéig 9 százalékot vészit. 13. Minő kort érhet el egy ló? Erről beszélgettünk olvasó-körünkben, de a hányán voltunk, annyiféle véleményre szakadtunk. Feletet. E kérdésről hosszasabban ir a M. G. L.-jábán valaki, ha jól emlékszünk 1899. jan. 7-én. Ezek után adjuk meg a választ, már t. i. a menynyire tudjuk. Nevezett gazda összeszedte a régi tapasztalatokat is és azt mondja: »Általában azt tartják, hogy a lovak átlagos életkora 12 év. de tény. hogy egyesek 40—50 éves kort is értek el!< Sőt dr. Fáik tanár feljegyezte, hogy egy 54 éves mén koponyája a jénai egyetem gazdasági gyűjteményében látható. Egy brüszszeli lókiállitáson 43 éves olyan lovat állítottak ki, mely 40 évig egy gazda szolgálatában állott. Ez a ló 1893-ban került kényelem kenyérre. Még most is él, tehát már 49 éves. A régi régi világban még 70 — 80—100 éves lovakról is beszéltek. De ez bizonyára mese számba megy. Nevezett iró azt a kérdést is felvetette, hogy a ló mely korig használható a munkára ? Feleli, hogy a lovat legtöbbnyire 20 éves koráig lehet munkára használni. De a tapasztalat mást mutat. János szász királynak volt egy lova, melyet 37 éves korábban is könnyű igás munkára lehetett használni. Innen látható, hogy nemcsak az olvasó-körben szakadtak szét a vélemények a ló életkorát illetőleg, de külön félék ezek a vélemények az egész világon. Remélem, a válaszszal megelégedtek. ÜGYES-BAJOS DOLGOK Gazdáink figyelmébe. Általános a panasz, hogy az utóbbi időben sok gazdát sújtottak büntetéssel a bíróságok utrendészeti kihágás czimén, s a bírsággal sújtottak a bíróságokat, hatóságokat hibáztatják amiatt, a helyett, hogy gondolkoznának a fölött, megérdemelték-e a büntetést, rászolgáltak-e arra ? Ha higgadtan, elfogulatlanul nézzük a dolgot, be kell ismernünk, hogy a biró csak kötelességét végzi, mikor utrendészeti kihágásért büntet. Nem jószántából, vagy csupa kedvtelésből sújtja a bűnöst, hanem azért, mert a törvény kényszeríti erre. Mert van ám utrendészeti törvényünk is, melyről nálunk szép Magyarországon kevés gazdaember tud valamit. És éppen mivel kevesen tudják, hogy van olyan törvény, mely az utakra, s az utakon járókra nézve intézkedik, azért sok a törvény ellen vétő s következésképpen sok a büntetés is. A legtöbben azt hiszik, hogy az utón akármit lehet tenni, s ha a rendőrök például a csendőrség utrendészeti kihágásért följelentik, szidják, átkozzák őket mintha ezek volnának a hibások. Nem igy atyámfiai! Az utrendészeti törvény szigorúan előírja, hogy este vagy lámpást kell alkalmazni a kocsira, szekerekre/vagy csengőt az igavonó baromra. Azért rendeli ezt a törvény, hogy összeütközéseknek, szerencsétlenségeknek elejét vegye. Elrendeli továbbá, hogy az utón a szekér, vagy kocsi elé fogott barmot őrizetlenül hagyni, a kocsitól messze elmaradni a kocsisnak, béresnek nem szabad, nehogy a magukra hagyott barmok bajt, kárt okozzanak. Es nézzük csak meg hányszor hagyja el szekerét, kocsiját a béres, kocsis, hogy el tereferéljen. A kitérésekről is rendelkezik a törvény. Elrendeli, hogy a »térés« kocsinak kerül az üres, az egylovasnak a kétfogatu stb. Nem tapasztaljuk-e mégis számtalanszor, hogy oly nehéz dolog ez a ke- ülés a magyar embernek. Olyan hamar össze- 1 kasztja a tengelyt a szemközt jövővel, hogy az a gondolni sem ér rá. Hogy aztán az ilyen »heczcz« sokszor a lőcsforgatással végződik, szinte természetes. íme csak röviden mutatunk rá arra, hogy helyesen és a törvény értelmében járnak el a hatóságok, mikor az utrendészeti kihágásokat büntetik, és hogy ők csak a törvény követelményeinek tesznek eleget. Gondolja ezt meg jól minden gazda. Igyekezzék a törvény követelményeinek megfelelni, s biztos lehet róla, hogy nem kell a hatósággal tengelyt akasztani. Különösen a cselédtartó-gazdák oktassák ki cselédjeiket arranézve, hogy az utrendészeti törvényt tiszteletben tartsák, s akár nemtörődömségből, akár legénykedésből azt át ne hágják. Utóvégre is törvény, törvény. Azt tisztelni kell minden polgárnak még akkor is, ha az rósz volna, vagy megtartása szörnyű nehézségekkel járna. Az utrendészeti törvény pedig lehetetlent nem kivan, s hogy a baleseteknek akarja elejét venni, az nekünk válik javunkra.
