Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-12 / 11. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ 87 HAZAI ÜG1TEK. __ j Bu dapest márcz. 5-én. j Kedves Urambátyám! Azt se tudom, hol kezdjem. Mert végre valahára örömmel írhatom, hogy az ország törvényhozó háza felett kiterjesztette szár­nyait — a béke galambja. A levegő tisztái)!) már ott, megtisztította — a Széli, akarom mondani a fő­miniszter, kinek becsületes neve: Széli Kálmán. Dicsértessék az ő bölcsesége! Mert neki lebet ám köszönni, bogy a követ urak nem csak megnyugod­tak. de úgy megbékéltek, hogy az újra alakult kor­mányhoz csatlakozott nem csak a múlt év végén kilépett harmincz képviselő, de halla hó urambá­tyám ... az úgynevezett nemzeti párt is beleolvadt abba a pártba, mely a jelenlegi kormányt istápolja. Nagy dolog ám ez, édes uram bátyám! A nemzeti párt, mely szintén hive az Ausztriával való testvéries viszonynak hosszu-hosszu éveken keresztül küzdött Apponyi Albert élén a kormány ellen; most kezet fog az uj főminiszterrel és kormányival mert azt látja, hogy a vele megkötött egészség alapján test­véries egyetértéssel és méltányossággal lehet lesz a haza igaz üdvét munkálni. Minden jó hazafi örül ennek a megbékülésnek. Mert sok munka vár ám az országgyűlésre; szükség van minden törvény atya támogatására, eszére, bölcs belátására. A főminiszter ur ki is fejezte ezt nagy beszédében. Úgy örült a lelkem, mikor azt mondotta, hogy főgondja lesz a mindennapi élet bajainak gyógyítására. Mert mi tagadás benne, hajaink vannak, a miket nem csak látni, de orvosolni is kell. Urambátyámék is örül­hetnek, mert a főminiszter beköszöntőjében nem fe- ledkezet ám meg a föleim ívelés ügyről sem. Sőt ki­jelentette, bogy a mi hazánk első sorban földmivelő ország, ezek szerint a földmivelés ügyeire kell hogy nagy gond essék. Úgy látszik tehát uj élet kezd vir­radni a mi sokat szenvedett hazánkra. Ennék a re­ménységnek adtak kifejezést a főrendi urak is. Azok is nagy birodalommal fogadták a főminisztert és kijelentették, hogy minden becsületes törekvésé­ben támogatni fogják. No lám, édes urambátyám, a jó Isten csak kisegítette a magyar népet a kátyúból, a hal oly hosszú ideig reménytelenül vesztegeltünk. De ne feledkezzünk meg örömeink közt sem a mi felséges jó királyunkról, ki népének igaz atyja, a ki bizonyára velünk örvend azon, hogy mindezen dol­gok megtörténhettek. Isten áldja meg urambátyá- mékat. B i k f a 1 v y D á n i e 1. EGYRÖL-MASRÖL — Éneklő madarak a kertben. Az éneklő madarak rengeteg hasznot tesznek azáltal, hogy a hernyókat elpusztítják. Erről érdekes dolgot mond el egy franczia kertész egyik külföldi szaklapban. 0 ugyanis azt tapasztalta, bogy a mely fán télente a czinegék ugrándoztak azok szembeszökően megtisz­tultak a férgektől; miután a czinegék egész télen át a rovarbábokat s álezákat keresve, a fának minden részét ugyancsak átkutatták. Csakhogy a czinege is szereti életét s miután a fán került leg többször fogságba, nem igen szereli a fákat fel­keresni. Erről is tudott a nevezett franczia tenni, és pedig olyanképen, hogy gyümölcsfáira télen néhány zöld fenyőgallyat erősített. Állítása szerint ez oly hathatós szoktató, a melynek ritkán szokott a czinege ellenállani. Lám milyen másként tesznek máshol! Nálunk a sárga tökből készült czinkelogót teszik a fára, máshol meg zöld feuyőgalylyal csalogatják és szoktatják oda. No de aztán úgyis a haszna. A kis madaraknál nincs jobb kertészlegény a világon, ne üldözzük, ne hagyjuk ezen jó barátainkat mások által sem pusztittatni. MI ÜJSÁC1? — József főherczeg hatvan éves. A magyar néptől anvira kedvelt József főherczeg márcz. 2-án töltötte he életének hatvanadik esztendejét. A jó Isten tartsa meg még hoszszu időkön keresztül! — Főudvarmester. Ő felsége Bánffy Dezső bárót, a volt miniszterelnököt az elhunyt Szapáry Géza gróf helyére magyar főudvarmesterré nevezte ki. — Apponyi Albert gyásza. Hazánk nagy fiát gr. Apponyi Albertet nagy csapás érte. Édes atyja gr. Apponyi György Eberhardon hosszas szen­vedés után meghalt. Az elhunyt gróf nagy szerepet játszót hazánk történelmében. A nemes gróf 90 esztendőt élt. — A tizedik miniszter elnök. 1868-ik évtől, mikor l. i. újabb alkotmányos életünk kezdődik tiz miniszter-elnökünk volt. Névszerint: gr. A n d r á s s }• Gyula, gróf Lónyav Menyhért, Szlávv József, B i 11 ő István, báró \Y e n c k h e i m Béla, fisz a Kálmán, gr. S z a p á r y Gyula, W e k e r 1 e Sándor, h. Bánffy Dezső — és a tizedik: Széli Kálmán. — Perbenyiki hírek. A perbenyiki gróf leg­kisebb fia A n l a 1, két és fél hónapos korában elhunyt. A magyar népet szerető grófi család fájdalmában őszintén osztozunk. — A k a t h. o v a s ó k ö r közgyű­lését a tagok élénk részvéte mellett tartottuk meg. Az olvasó kör működése szép reményekre jogosít. A hitelszövetkezet és a fogyasztási szövetke­zetek is eredményűvel működnek. A tagok hasznán kívül, magának a hitelszövetkezetnek volt a lefolyt évben 50!i frt, a fogyasztási szövetkezetnek ! hó alatt 260 frt tiszta nyeresége. Tudósitó. (Rövid tudó­sításokat szívesen fogadunk bár honnan. Szerk.) —■ Szent Missio volt Duna-Szekcsőn. A nép zsuffolásig megtöltötte a templomot, bogy P. Flodong és Bóta atyák beszédeit hallgassa. Ugyancsak sz. missiót tartottak Kolozsváron, melyben az erdélvi püspök is részt vett. — A milleniumi gyümölcsfa ültető bi­zottság, az ország különböző vidékéről érkezett felszólításnak engedve, a szegény föld míves nép nevé­ben is üdvözölte Darányi földművelési minisztert azon alkalomból, a miért a földmivelési tárczát (miniszterséget) újból elvállalta. — Bányaszerencsétlenség történt Nagy­bányán, a kincstári Kereszthegy altárnájában. A szegény báuyásznép azt mondja erre : Megromlott!« Megromlott tehát Deák István 36 éves bányász is. ki a sziklába fúrt jukba alkalmazott dinamitot nem fával, de vassal verte he, mitől az szikrát kapott s felrobbant. A lövés szeméi verte ki Deáknak, a lesza­kadó szikladarabok pedig teljesen összezúzták. Egy bányász, ki a szerencsétlenség helyéhez közel dol­gozott. megsiketiilt. — Gyümölcsfa mint községi adófizető-alap A fővároshoz közel levő puszta-szent-mihályi telep elhatározta, hogy tereit és utczáinak szegélyét dió­fákkal ülteti he. Ezeket a diófákat közvagyonként kezelik és termésük arra fog szolgálni, hogv árából később a községi adót fizessék. Sok vagyontalan község utánozhatná ezt a gyakorlati példát itt minálunk is! — Nagy tűzvész dühöngött Bögöte község­ben február 28-án. Délben az uradalmi majorban 2 szalmakazal ismeretlen okból tüzet fogott, melynek izzó kanóczaitól a nagy förgetegben lángba borult ez a szegény kis község, hol emberemlékezet óta nagy tűzvész nem volt. Leégett 18 lakóház, számta­lan melléképülettel és 25 család lett hajléktalanná. Isten kegyelméből a tanitóilak és az iskola épen maradt. Egy öreg, áldott lelkű ember ijedtében szőr­mét halt.

Next

/
Thumbnails
Contents