Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-05 / 10. szám

Szatmár, 1899. márezius 5 IT. évfolyam Megjelenik raijden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ES KIADOTLLAJDOXOS: bodnár Gáspár. Előfizetési árak: Egész évre.....................2 frt — Fél évre..........................1 » — Negyed évre .... — » 50 kr. A kis birtok védelme. A kik a földmi vés nép mostani helyze­tét jól ismerik, azok nyíltan hirdetik, hogy nem lesz hazánkban egészséges, életerős földmives osztály, mig a kis birtokok védelméről nem gondoskodnak. Gróf M a i 1 á t h József pedig, a ki a nép érdekében oly tiszteletre méltó mun­kásságot fejt ki egyenesen megjósolja, hogy ha az örökösödési törvényt a földmivesekre nézve meg nem változtatják — a családok tönkre mennek . A nemes gróf e határozott kijelentésé­vel fején találta a szeget. Úgy szólván meg­jelölte azt a főben járó bajt, melyből a mi népünk teljes elgyengülése kez­dődött, folytatódik, de egyszersmind meg­jelöli azt az utat is, melyre lépve a kis bir­tokokat védelmezhetjük és ezzel a földmi­ves osztályt erővel teljessé és életrevalóvá tehetjük. Mert atyámfiai, hogy jobban megértse­tek, megmondom rögvest, hol a dolog veleje.. ? A mostani örökösödési törvény értel­mében az ősi, atyai telkek nyolezadokba, tizenhatodokba darabolódnak. Mi történik ily körülmények közt? Meggyengülnek, elpusztulnak a család­tagok, szétzüllik az ősi örökség. Az a nyol- czad vagy tizenhatod rész ugyan nem fog állandó tűzhelyet biztosilani. Az ilyen örö­kös csakhamar túl ad a maga részén. Össze­szedegeti majd egy uj birtokos, a kinek pénze van, a falubeliek meg el mennek me­zei munkásnak ............... Hát még a leányok örökrészével mennyi baj és mennyi kár esik ? A szegény özvegy anya még életben van, mikor a vő szivtelenül követeli fele­sége jussának kiadását. De ha még pénzzel megelégednék! Nem, neki föld kell, mert különben perbe mennek. No hát hályog vagyon az olyan ember szemén, a ki be nem látja, hogy á földmi­ves osztályt ez. az állapot napról napra gyengíti, sőt bizony ki is végezheti. Azért a nép helyzetét jól ismerő per- benyiki gróf váltig sürgette és mondotta, hogy az ország atyái vessenek számot ezzel és sürgősen hassanak oda, hogy a kis bir­tokok védve legyenek, mert a föld népére nézve semmi sem lehet becsesebb intéz­mény, mint azt a kis földet részére bizto­sítani. Örömmel adunk hirt róla, hogy immár eme szavak nem hangoztak el a pusztában. Az országgyűlés komolyan fog e dolog­gal foglalkozni. Már egy bizottság is ki van küldve, mely ezt a kérdést behatóan 7 J vizsgálgatja. Van reményünk hozzá, hogy hazánk­ban uj törvény fogja védeni — a kis birto­kot. E szerint a birtokot bizonyos részeken alul elapritani nem lehet lesz, hogy az ősi magyar lakosságot saját tűzhelyén meg­őrizhessük. Persze, ennek már csak hallattára is szörnyülködni kezdenek! És kik? Azok, a kik észrevették, hogy ha a kis birtok bizonyos mértéken alul feldarabolhatlan lesz, akkor ebben a hazában nem lehet lesz olyan k ö n n y ü szerrel f ö 1d h ö z jutni! Atyámfiái, ez a szörnyülködés, ez a ki­abálás legjobban meggyőzhet titeket arról, hogy itt — ezzel e ti boldogulásokat ígérő törvénynyel — nagyon sok pénzes ember­nek a tyúkszemére fognak hágni.

Next

/
Thumbnails
Contents