Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-26 / 9. szám

66 MAGYAR FÖLDMIVELŐ SZÖVETKEEEÍÍiS! Képek a hitelszövetkezeti életből. A réczefalusi tanító ur nekem, ki e sorokat írtam és írom igen jó, régi barátom. Gyakran meglátogattam tehát ezt a becsületes embert ; hát azért szedhettem ugv rendre-apróra a a réezefalusiak dolgát. De már régen nem voltam Réczefalván. Nem engedték a körülményeim. Pedig azóta a hitelszö­vetkezet javában működik, virágzik. Most aztán, hogy ismét meglátogathattam bará­tomat, nem hagyott békét, jelenjek meg a hitelszö­vetkezetnek igazgatósági ülésén, melyet éppen most tart. A kérésnek engedtem, meghúzódtam a szeg­letben egy széken és hallgattam. Abból, a mit hal­lottam, a magyar nép okulására leírok egyet mást. Elsó'ben a jegyző szólott. Az ülés első tárgya — úgymond — az uj tagok felvétele. Csapó János folyamodik ez alkalommal, hogy a tagok közé fel­vegyük. Alelnöki Szóljanak hozzá az igazgatósági tagok lelkiismeretesen; tudjuk ugyanis, hogy Csapó János uram már a múlt esztendőben is kérte fel­vételét. De Csapó gazda — mint azt édes mindnyá­jan tapasztaltuk — inkább szereti a korcsmát, mint az Isten házát — hát bizony nem fogadták fel. Tanító, ürömmel jelenthetem, hogy Csapó gazda egészen megváltozott. Már nem iszik, nem dorbézol. Munkás ember lett belőle és éltet a re­mény, hogy rövid idő alatt teljesen rendbe jöhet. Többen egyszerre. Úgy van, mi is örö­mest tapasztaljuk. A 1 e 1 n ö k. Tehát felvehetjük. Min d n y á jani Felvehetjük Ejnye gondoltam magamba. íme milyen ereje van a szövetkezeteknek. A dorbézoló, kocsmás em­ber eszejárását is kiveszi a roász kerékvágásból és a helyesbe tereli Aztán ismét a jegyző szólott. Jegyző. Daru Mátyás folyamodik 250 forint kölcsönért. Alelnöki Mire kéri? Tanító. Az ügy felől jól megbizonyodtam. Daru Mátyás vett egy puszta földet, melyből a fi- lokszera a régi, szép szőlőt kipusztitotta. E földön az x-i takarékpénztár javára teherként maradt 250 frt. Daru gazda beültette aszőllőt és már nemsokára termés alá is jő. Kiszámította, hogy a takarék-köl- csön neki száztól tiz perczentnél is többe van. Tő­lünk akar tehát kölcsönt felvenni, hogy amazt kicse­rélhesse. 0 pedig remélli, hogy ha Isten termést ad, rövid idő alatt maga a szőllő fogja kifizetni sa­ját adósságát. Ale lnök. Tiszta és helyes dolog. Azt hiszem, megszavazhatjuk. Többen. Bátran megszavazhatjuk. No lám, hát ilyen kölcsön, ilyen számítás és ilyen gondolkozás mellett boldogulhat csak a nép. így kellene minden községben rávezetni az embe­reket az okos. józan gondolkozásra. Megint a jegyző szólott. Kenderesi társunk jelentést tesz, hogy Borsós Danvi még most sem szerezte be azt a gépet, melyre neki előleget adtunk. Sőt magaviselkedése is olyanná kezd lenni, hogy jó lesz figyelmes szemmel kísérni. A1 e 1 n ö k. Megkérjük a tanító urat, hogy beszél­jen Borsos Dániel lelkére; mondja meg neki, hogy az előleget azért adtuk, hogy a géppel számoljon ám be. És figyelmeztesse felebaráti szeretettel, hogy a mi szövetkezetünk tagja csak olyan ember lehet, a ki józan, szavatartó és megbízható. És aztán derék! Hát a tagok egymásra ügyel­nek hát. Aztán ngy látszik orra alá dörzsölnek amúgy magyarán. Ha Borsos uramat most magára hagynák, bizony hogy elúsznék. így megrázódik, összehúzza magát. Jegyző. Korom István a szomszéd község társulat nevében 40Ü forintot kér. A gőzgéppel csép- lés után őrleni akarnak. Malom beszerzésére kell a pénz. Egy tag. Úgy tudom, hogy a géptársulat nem a legerősebben áll. A1 el n ö k. Megbízzuk Búza Mártont, Tóth And­rást, hogy a géptársulat helyzetéről hő és biztos értesülést szerezzenek. És igy ment ez tovább . . . tovább, hogy a lelkem örült ezen képeken. Országos szövetkezeti értekezletek! A Gazdasági Egyesítsetek Szövetsége népes értekezle­tet tartott a fővárosban Dessewffy Aurél elnöklete alatt. 25 vidéki gazdasági testület és számos szövet­kezeti ügy iránt érdeklő vett ebben a gyűlésben. Fő czélja volt az értekezletnek, hogy a szövetke­zetek alakításának munkáját szervezze, megbeszélje a módozatokat, melyek szerint a népet a gabonau­zsorától megvédje és a gabona értékesítő szövetke­zeteket népszerűsítse. Ugyancsak a napokban alakult meg »a keresztény szövetkezetek országos központja« a fővárosban, melynek elnökéül Zichy Aladár grófot választották meg. E mozgalomnak is nemes czélja van, mert tömöríteni akarja a szövetkezeteket, hogy igy annál nagyobb erővel és összetartással működ­hessenek a vidék szövetkezetei. Egy jó leczke. Élt egykor egy király, a ki népének valóságos atyja vala. Egyformán szerette ő minden alattvaló­ját, de különösen nagyrabecsiilte a földmives népet, mert — mint mondani szokta volt, — azok fáradoz­nak véres verejték közt a mindennapi kenyérért, az emberiség legdrágább kincséért. Ennek az áldott jó királynak azonban volt egy fia. Könnyű vére ifjú vala még, a ki a népet sem­mibe se vette. De különösen a föld népével bánt rosszul, ha velük összeköttetése volt. Nagyon fájt ez a királyi atyának és váltig szán- togatta lelkét a gond, hogyan kellene ennek a fiú­nak olyan leczkét adni, a mi aztán meg is változ­tassa. — Meg van! — szólott önmagához a király. Hivatta tehát hü szolgáját és megparancsolta, hogy a királyfi a mai ebédre mindent kapjon, de kenye­ret nem szabad neki adni. A hü szolga engedelmeskedett. A király itju hozzá fog az ebédhez s akarat­lanul a kenyér után nyúl. De nem talál a szokott helyen egy darabkát sem. Csengetett, kiáltott, hogy kenyeret hozzanak. De a kenyér csak nem érkezett. Hiáha parancsolt, tom­bolt, a szolga néma maradt és kenyeret nem hozott. Fölugrott tehát és rohan a királyi atyjához. A király nyugodtan kérdé: — Mi bajod fiam ?- Az ebédhez nem adnak kenyeret. Hát hogy legyen valaki kenyér nélkül ? —- Lásd édes fiam, szólott méltósággal teljesen a király, magad mondod és tudod, hogy mily nagy becse van a kenyérnek. Hát miért viselkedel oly hidegen és embertelenül a szegény föld népével szemben!? A mindennapi kenyeret ők munkálják meg az egész országnak, hát becsüljük is meg őket. A királyfi fülig pirult, megcsókolta királyi atyja kezét és — mély gondolatokba merülten távozott És a királyfim ezután szerette a népet és mi. kor trónra jutott, a földmives népnek ő is atyjává lön.

Next

/
Thumbnails
Contents