Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-29 / 5. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÜ 37 5. Faiskolai növendékfákról, melyek oltóvesz- szői különben egy egészséges, termékeny fáról vétettek és csak fiatalságuk miatt nem teremnek, oltó- vesszőket mindenkor lehet szedni. (5. Az oltóvesszó'k tökéletesen ki legyenek érve, mi végből a fák déli részéről kell azokat első sorban is szedni; arra ügyelve még, hogy e vesszőkön a rügyek egyenesen fölfelé álljanak; mert mennél függélyesebben áll a rügy, annál egyenesebb hajtást fog adni és mentül jobban elálló, annál görbébb leend az, melyből aztán kifogástalan egyenes- ségii fa nem igen lesz nevelhető. 7. A megszedett oltóvesszők közül az egyes fajtákat kössük össze füzvesszővel és lássuk el jegytáblácskával, melyre annak nevét pontosan följegyeztük. Ismeretlen nevű fákról, vagy olyanokról, melyek holmi helyi névvel bírnak, nemkülönben ha a fajta valódisága iránt kételyeink volnának, nem kell oltóvesszőket szedni, mert ezek utóbb sok kellemetlenségnek lehetnek okozói. 8. Az oltóvesszőket, főleg ha azokat a tél utolján szedtük, hagyjuk 2—3 napig a borházban vagy valamely más fagymentes helyen heverni, hogy azok metszlapjai beszáradjanak; igv sokkal tovább maradnak használható állapotban, mintha mindjárt el- vermeltetnek, amidőn — különösen melegebb liehen hamar forranyt képezve, kihajtanak és elromlanák. 9. Az oltóvesszők eltartására legjobb valamely falnak vagy kerítésnek északi része, ahol egy rézsútos szélit barázdát készítünk, melybe az oltóvesszőket csomónként belerakjuk és mindegyik mellé egy 20 cm. hosszú jelfát tüzűnk, melyre az illető fajta nevét följegyeztük, hogy használatkor könnyen megtalálhassuk; másrészt ismét, hogy ezáltal egyes fajták összekeveredését is némileg megakadályozzuk. Midőn igv elhelyeztük az oltóvesszőket, befedjük azokat háromnegyed résznyire porhanyó és nyirkos földdel, hol azok sokszor májushó végéig is használható állapotban maradnak. Vannak egyes kiváló gyümölcsészek, kik a szabad föld helyett a pinezél ajánják az oltóvesszők eltartására; tapasztalásom szerint azonban ott sokkal hamarább érheti veszély őket, mint valamely északi fal árnyában. Pinczébe tehát csakis akkor és addig ajánlanám elhelyezni, amidőn és ameddig a szabad földhöz hozzá nem férhetünk. ( »Magyar Kertész.«) Hyulak ellen védjük a fákat! A nvul, inig jobb eledelt talál, nem bántja a fákat, midőn azonban rendes eledelét: a füvet, zöld vetést vastag lefagyott hókéreg zárja el tőle, a sik pusztaságot elhagyva, fatenyészhelyeken keresi élelmét és jobb táp hiányában a gyenge facsemetét, sőt nagyobb fáknak is a kérgét körülrágja és né- luínv éjen át ezrenként sebzi pusztítja el a több évi tenyészipar eredményét: a legnemesebb gyümölcsfaoltványokat épen úgy, mint a közönségesebbeket, ha mindez kellő védelem nélkül van. Mindenki tudja, hogy a kerítés, melyen a nyúl át nem buv- hat, át nem ugrálhat, a fáknak legjobb, legbiztosabb védelme. Űgvde holdakra terjedő faiskolát és más tenvészhelyet munkás és költséges volta miatt nagy feladat ily kerítésbe venni és az évről-évre jó karban tartani: sőt legtöbb esetben, mint terjedelmesebb szőlőhegvek. sokféle közös kerittetésénél, épen, lehetetlen. Minélfogva ilyen helyen akként védhetni a fákat, ha éjjeli vadászok kellő számban és kitartóan lövöldözik és kutyákkal űzik a kártékony nyalat, mire vállalkozók nem mindig és nem mindenütt kerülnek. Biztosabb és könnyebb védmód: a fákat őszi időben náddal, kóróval, tövissel köttetni körül ott, hol kisebb számban van a megvédni való fák száma, mint a nagyobb faiskolákban; itt azonban nincs más védelmi mód (melyet kisebb fatenyészhelyeken is érdemes gyakorolni), mint a nyíllak jobb élelmcztetéséről gondoskodni akként, hogy a faültetvényes táblák szélein annak idején káposzta- nemű zöldséget, kiválóan a megasabbra növő fod- roslevelü téli káposztát, mint különben is kiteleltet- hetőt és tavaszszal konyhai használatra is értékesíthető! tenyésztve, azt a torzsafélékkel együtt a földjében hagyni; a havat, ha olyan nagy, hogy a zöldséget befedné, mellőle ellapátoltatni és ezzel a falánk nyulakat a fanemünél izletesebb táplálékra utasítani; tapasztalat bizonyítja, miként ily elláttatás mellett a nyulak nem bántják a fákat. Ha azonban az ember efféle védelmi módról idején előre gondoskodni elmulasztotta, a nyúl kártékonykodás ideje elkövetkeztével csak az éjjeli vadászattal, vagy a fatenyészhelyen zöldség, szénamurva hintése és a nyíltaknak ekkénti ellátása által mentheti meg védtelen fáit; másként életveszély, pusztulás környezi mindannyit. Nagyobb háziállatok szemgyuladása. E betegség okainak részletes leírását itt mellőzöm, csupán az első segélynyújtásra szorítkozom. Varrjunk tiszta vászonból két megfelelő nagyságú zacskót, tegyünk ezekbe hűsített aludtejet és és kössük fel az állat beteg szemére. Mihelyt a borogatás megmelegszik újítsuk meg. Ha kellő tisztasággal fogunk eljárni, a várt siker bizonyára nem fog elmaradni. Használhatnánk hideg vizes borogatá- tásokat is, azonban mivel még a legtisztább kutviz- ben is vannak feloldott ásványi részek, a viz legtöbb esetben izgató hatással van a beteg szemre. Az aludtej ellenben jótékony hatással van a gyulaclás- ban lévő szemre. Schorn Fei ‘eu er:. Az állatok tanulékonysága. Hogy mennyire tanulékony némely állat, mulatja a következő példa is. Egy sümegi lakos udvarába a múlt nyáron egy fiatal csóka került. A csóka vígan ugrándozott az udvaron s a háziak kedvencze lett. Csakhamar tanítómestere is akadt egy kis pincsikutya személyében, a mely elválhatlan czimborá- jává lett. A pincsi aztán meg is tanította a csókát a saját tudományára: ugatni. Addig gyakorolta a csóka ezt a tudományt, inig teljesen elsajátította s az udvarban lépő idegent hangos ugatással üdvözli A városbeliek most csodájára járnak az ugató madárnak. Hogyan kell jó házi szappant főzni ? A hányszor 3 és fél kiló zsiradékunk van a szappanhoz, annyiszor 25 liter erős lúgot kell készítenünk, úgyszintén annyiszor másfél kiló oltott meszet s 2 és fél kiló szódát. Már most, ha a szappanfőzést megkezdeni akarjuk, a 25 liter lúgot vasfazékban egy negyedóráig lassan forraljuk, ezután a két és fél kiló szódát tesszük belé s megvárjuk, mig elolvad ezt követi a másfél font mész, melvet ismét egy negyedóráig keverünk a folyadékkal. Ezután hozzáadjuk a 3 és fél kilő zsiradékot s egyenletes tűz mellett, gyakran keverve, három óráig főzzük, mire a szappan kiöntésre (formába) készen van. A zab megzuzásáról. Ha a lónak hibás fogai vaunak, vagy a foga jön, azonkívül ha valami igen sürgetős dolog miatt nincs elég idő az etetésre, vagy ha a ló igen mohón eszik és e miatt nem rágja meg kellőképpen a zabot, olyankor jó azt előbb valami mozsárfélében megzúzni, hogy a héja leperegjen és úgy abrakolni vele. De ha semmi ilyes ok nincsen, akkor nem csak hogy nem szükséges, hanem még káros, meg vesződséges is volna ez az eljárás.
