Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-23 / 30. szám
Vigyázzatok! v * AJ mif a jó Isten megtartott^ — az idei tcthnésr— összehordja a nép, csűrbe osztagba rabj a fii ogy aztán megkaphassa belőle az él etet. Hej, mert jól mondja a magyar ember: élet az, nagy életkérdés, milliók és milliók életkérdése. « Az Isten szerelméért atyamfiai. v i g y á z - z a t o k! Vigyázzatok! — mondom, hogy a tűz el ne emészsze azt a kevés termést, a mit nagy munkával, sok csalódással végre megnyer- tetek. Tudom, hogy akad olvasó, a ki talán meg is sokalja ezt a sok figyelmeztetést, nógatást, beszédet a tűz veszedelemről... De már ennek az embernek a magyar példaszóval felelek. Elbeszéltek ti sokszor órákig a kutya tarkáról is. hát én beszélhetek ám a magatok javáról. Mert atyámfia, a példaszó azt is mondja nagy figyelmeztetésül, hogy „esztendőben csak egyszer van aratás!“ Hát bizony legyen minden embernek az esze helyén, hogy szorgos gonddal viraszszon, ne hogy aztán a másik aratásig felkopjék az álla. A holnap ugyanis senkinek sincs a homlokára Írva. Kár szokta az embereket okosabbá tenni. A mi újságunk szorgos figyelemmel megírta hétről-hétre azokat a borzasztó károkat, miket — legtöbbször gondatlanság miatt — a tűz veszedelem a múlt évi betakarításkor és utána is okozott. De azért az emberek még sem okulnak. Vagy egészen elhagyják az óvóintézkedése- ket, vagy elfelejtik a tűzbiztosítást, vagy halogatják, hogy hát ráérek, majd. Pedig atyámfia már régiek is azt tartották. hogy három gazember van a világon! Kiváncsi vagy reá, hogy melyek azok? Hát megmondom magyarán: Az első: Ráérek. A második: Elfelejtettem. A harmadik: Majd! Hogv hazánkban a veres kakas olyan szabadon röpköd, pusztít, öldököl, abban ennek a három gazembernek van legnagyobb része. Ugyanazért járjatok túl már egyszer ezeknek a jómadaraknak az eszén. Úgy szokott történni, hogy mikor a községben veszedelem üt ki, utána összeül a kupak-tanács. aztán óra számra beszélik, hogy hát majd jövőre igy, meg úgy lesz. Ahol azonban sok a szó, ott kevés a tett. Igen atyámfiai, tenni kell és pedig kellő időben. Meg kell vizsgálni a csűröket, meg kell fontolni, hol lehet szérűt vágni, hol lehet az életet összegyűjteni. A szomszéd vigyázon szomszédjára és ha észreveszi, hogy veszedelem fenyegeti azasztagok elhelyezése mián kellő módon és helyen keressen orvoslást. Tűzi fecskendőkről, vízről idejében gondoskodjatok. A községek, gazdák egyesületei vigyázzanak, hogy a gépekhez tanult és okleveles embereket és ne kontárakat alkalmazzanak. A múlt esztendőben történt, hogy egy óriási tüzveszedelem támadt a miatt, mert a gépész nem értett mesterségéhez. Valami falusi kovácsmesteremberből tette meg önmagát gépésznek. Inkább áldozatot hozzanak, de szakértő, józan életű gépészeket kell alkalmazni. Hát a pipát, gvujtófát említsem-e? Egyszóval atyámfiai legyetek rajta, hogy okossággal, előrelátással és lelkiismeretességgel a bajt elkerülhessétek. Vigvázzatok!