Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-25 / 26. szám
II. évfolyam. Szatmár. 1899. junius 25. 26. szám. Megjelenik minden vasárnap. ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér í). szára. Elöfizetösi árak: Egész évre .................2 frt — kr. Fé l évre..........................1 » — » Negyed éfro ....— » SO » Mostoha idők. Mikor e sorokat Írjuk atvámfiai, megkönnyebbült lélekkel veszünk tudomást arról. hogy hosszú, aggasztó harezok után végre- valahára a kiegyezést dűlőre vitte derék fő- miniszteriink. Nehéz harcz volt ez — de sokat érő a kivivolt siker. Hosszú ideig ködként nehezedett reá a mi gazdasági helyzetünkre Végre is a folyton akadékoskodó osztrák kormánynak el kellett ismerni, hogy a magunk házi ügyeinek való elrendezésében van ám önállóságunk. De ezen örömünkbe nagy szomorúság vegyül. Nehéz, mostoha idők járnak, melyek az ország nagy részében tönkre tették legszebb reményeinket. Már a múltkor irtuk, hogy bolondos, szeszélyes nyárra van kilátásunk, mert ilyen volt az évnek eddigi része. Jóslásunk teljesedett . . . Pusztító esőzések, jégzivatarok hire érkezik folyton-folyvást. A gazda reménykedve látta a fakadó természetet, melynek méhében a legszebb reménységet ringatta. Különösen gyönyörű szőlőtermés Ígérkezett. Búzáink csakhamar megdőltek, a rozs nagyot szenvedett, a szőlőket nagyon sok helyen elverte a jég. Június első negyedében meg oly hideg volt, hogy több helyen fűteni kellett. Hát bizony ez valóban mostoha időjárás, melynek hatása alatt szorongó szívvel nézünk a jövőbe. Abba a jövőbe, melybe bizalmat vetettek a gazdák, kiknek évről- évre csak a nehéz terheik szaporodtak. A nagy tudósok igyekeznek ennek a mostoha időjárásnak okát a tudományból megfejteni . . . Hát csak tegyék! De mi a mondók vagyunk, hogy ennek a sok csapásnak okát ne csak a természetben keressük, de keressük talán önmagunkban is . . . Nagyon rosszak az emberek! Mindent a földtől, a természettől, a pénztől várnak és elfeledik, hogy a földnek és természetnek korlátlan ura a jó Isten, a ki nekik parancsol. A jó Isten igen a mi jó atyánk, mint tízk a kis kathekizinusban tanultuk; ő adja nekünk az életet, egészséget és mindent, a mink van. Ha tehát az emberek megfeledkeznek a jó Istenről, nem csuda, ha a jó Isten is visszahúzza gondviselő, áldást hintő kezét és kinyújtja azt a másikat, melylyel csak sújtani lehet. Tehát ne zúgolódjunk és ne is essünk kétségbe, hanem inkább emeljük fel lelkünket a természet urához és kérjük, de igazán és buzgón, hogy adja meg nekünk a mindennapi kenyeret! Lehet, hogy még sok minden meg javul, jobbra meg fordul . . . Történjék bárhogyan, legyen Uram a te szent akaratod! Biztosítás szövetkezeti alapon. Köztudomású dolog, hogy a jégbiztositó társaságok kartellbe léptek. Hogy miféle kötelezettségek azok, amik a kartell-tagokat kötelezik, azt nem tudjuk. de bogy e biztosítási dijak felemelésére szerződést kötöttek, arról biztos forrásból értesültünk. Azt is tudjuk, hogy a szerződésben kikötött árnál bárki szedhet többet a mennyivel tud, de a szerződési árnál kevesebbet senki fiának felvenni nem szabad. Szeszélyes éghajlatunk alatt a jégbiztosítás már évtizedek óta minden társaság bundájában olyan féreg volt, a melyet mindegyik örömest kirázott volna belőle, de nem tehette, mert a szépen jövedelmező tűzbiztosítás, meg a legnagyobb hasznot hajtó életbiztosítások szintén könnyen kieshettek s volna a jó meleg bundából. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: líOlft'ÁIÍ CASPAR.
