Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-18 / 25. szám
194 .MAGYAR FÖLDMIVELŐ és megszereti a földet, melyet munkálni fog, megismeri az állatokat, melyek földi javának talán főrészét képezendik; megismerheti a növényvilágot, melyet termel és gondozni fog. Ez a főkönyve a népiskolának. Ebből kell kisarjadzani a népiskolai nevelésnek és tanításnak. És ez marad főkönyvül a gazdasági ismétlő iskolának is, melynek szent hivatása legyen e ház á n a k u j, vallás o s a b b, értelmesebb, boldogulni tudóbb falusi népet nevelni. Hagyjuk el már végre ezt a szerencsétlen nasyzást, melv a falusi gyermeket is világpolgárrá akarja nevelni. Hiszen régén meg volt mondva, hogy a föld mindén kis zuga egy tükördarab, melyben a nagy min- denség tükröződik vissza. Hát legyen az a kis falu is egy tükördarab, maradjunk csak ott és ne vigyük a gyermeket a gorillák hazájába, mikor még nem ismerik azokat az állatokat sem, a melyek keze alatt fognak járni. Úgy bizony, ezeket kell jól megfontolniok a szülőknek és tanítóknak egyaránt, mikor most a vizsgálatok folynak vagy Végbementek szerte e hazában. SZÖVETKISZZÜHK! Az igazgató tanács. Réczefalva község hitelszövetkezetének nemes igazgató tanácsa összeülvén, még pedig név szerint: Kerekes Mihály, Cseresznyés Danyi, Fábián András, Földi Péter, Privigyei Simon, Csonka Mihály, Búza Márton és Nagy József fontolóra kezdék venni, hogy mi utón módon indítsák meg a hitelszövetkezet gépezetét. »Lássák, kedves barátim. — vévé föl a szót a pesti ur — maguk ugy-e igazgatók ? A község lakossága bizalmával megtisztelte magukat, mikoron szavazataikkal erre a tiszteletbéli állásra megválasztotta magukat. Viseljék a tisztséget lelkiisméretesen. A komaság vagy rokonság el ne tántorítsa magukat az igazságtól. Mondok, a jó barátnak anyagi helyzetét, ha váltócskáját beterjeszti, ne nézzék szépítő üvegen; az ellenségnek adósságait pediglen ne vegyék nagyitó üveg alá és el ne utasítsák csak azért, mert talán az ábrázatja nem tetszik egyiknek vagy másiknak, vagy talán mert egyiknek, másiknak a szivét bántja, mert hogy hát ezt vagy ezt a szívességet nem tette meg neki. Itt csak a körül fordul meg az igazság, hogy jó, szükséges, hasznos dologra kéri-e a szegény megszorult a pénzt és vájjon teljesen megbizhatik-e az adósban, becsületes, tisztességes, józan életü-e ő kelme és ha nem is egyszerre, hanem apránként lesz-e módjában a felvett kölcsönt lefizetni. Igazgatói lévén a hitelszövetkezetnek, igazgassák, regulázzák, vezessék jó akarattal és kitartással a szövetkezetét, mert miként ha föl- virágzik a hitelszövetkezet, az érdem maguk között oszlik meg, ipegest úgy a hanyagságért a felelőség a maguk vállát terheli. Most pedig saját kebelükből válaszszanak egy elnököt és egy helyettes elnököt, a kik közül az elnök vezesse rendesen az igazgatósági gyűléseket, a helyettes elnök pedig csak akkor, ha az elnök néminemű elfoglaltsága miatt meg nem jelenhetnék a gyűlésen.« Az igazgatók véleménye abban találkozott, hogy Cseresznyés Danyi elnöknek, Kerekes Mihály meg alelnöknek lett megválasztva. Mind a kettő megköszönvén társaik bizalmát, Cseresznyés Danyi a pénztárnok és könyvelő megválasztatását e szavakkal hozza javaslatba : ' »Minek utána mélyen tisztelt igazgató urak minden munkához mostanság már gépezet kell, úgy a hitelszövetkezet munkájának földolgozásához is gépezetre van szükségünk. No hát mondok ez a gépezet lesz a pénztárnok és a könyvélő. Az én véleményezésem a volna, hogy tegyük meg pénztárnoknak Sántha György érdemekben megőszült tisztes kántor uramat, a kinek sem kezéhez, sem nevéhez egy makulánvi szenny sem tapadt; könyvelőnek meg a mondója vagyok, válaszszuk meg Pásztor János uradalmi Írnok urat, lévén ő ügyes pennaforgató ember.« »Helyes! éljenek!« volt a válasz az igazgatók részéről. »Es a mennnyiben mindnyájan tudomással vagyunk arról — folytató az elnök, — hogy mind a pénztárnok, mind a könyvelő tisztességes, becsületes, tisztakezü, megbízható emberek, ezektől tehát biztosítékot nem kérünk. Fizetést pedig, majd az év végén meglátjuk, tisztában leszünk, hogy sáfárkodtunk, hát akkor rójuk le hálánkat és elismerésünket szives fáradozásukért tisz- teletdij képében. »Helyes, elfogadjuk az elnök ur indítványát« hangzott el az igazgató urak szájából a közmegegyezés és a helyeslés szava. »Amennyiben pediglep már Kenedi János tisztelendő uram egy szobát fölajánlott hivatalos helyiség gyanánt — monda az elnök — annak okáért hivatalos helyiségről már nem kell egyelőre gondoskodni. Az Isten áldja meg őt jószívűségéért, hogy rajtunk kezdetben segített. A hivatalos órákra vonatkozólag azon véleményem volna, hogy azokat szombaton délután 2 órától 6 óráig tartsuk meg, lévén akkoron már az ünnepre való előkészület, a munka sem schmakkol annyira. Mink igazgatók pedig havonkint tartsunk kétszer gyűlést és ha valami sürgős elhalaszthatatlan váltó vagy más eféle adja elő magát, hát akkor is gyűljünk össze az üzlet helyiségben, az üzlet napján, szombaton délután. Az üzleti napon, hogy az igazgatóság teljesen nyugodt lehessen a dolgok helyes menetéről, az igazgatóság kebeléből egynek—egynek betűrendben jelen kell lennie, a pénzíárnokot és könyvelőt ellenőrizni és a könyvecskéket alá kell Írnia, a készpénzt pedig az üzlet végén összeszámolnia és csak akkor, ha a készpénz egyezik a pénztári ívben feltüntetett összeggel, a pénztári ivet saját neve aláírásával lezárni. A kölcsönökre ezenképen gondolom helyesnek a dolgot, hogy sem mink ne húzzuk a rövidebbet, sem a tagok ne szenvedjenek kárt és ne panaszkodhassanak zsarolásról, tehát 100 frt után fizessen az adós 7 frtot félévi lejáratú és az elfogadó és két jótálló kezes által szabályosan kiállított váltóra vagy kötvényre. Hogy pedig a takarékosságra szoktasuk atyámfiáit a betett pénz után fizessünk nagyobb kamatot, 100 frt betét után fizessünk 5 frtot. Miután valamennyien egy szálig egyetértének, az igazgatók az elnök ur által előadott dolgokban és intézkedésekben, megéljenezték az elnököt és a lefolyt igazgatósági gyűlésről két jegyzőkönyvet vettek föl. Ezeknek egyikét a többi irattal egyetemben az anyaszövetkezetnek terjesztették be, a másika pedig otthon maradt. Igv folyt le Réczefalván az az örökké emlékezetes nap, általános lelkesedés sugárzott le az ar- czokról, mert ez egy jobb jövőnek hajnalát jósolta a réezefalusiaknak. Kiss József.
