Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-04 / 23. szám
179 MAGYAR FÖLDMŰVELŐ TÁRGZA. Mikor a mi jó királyunk gyermek volt . . . . Most midőn a felséges királyunk koronázásának harminczkettedik évfordulóját ünnepli, nem lesz érdektelen vissza emlékezni a múlt időkre, szeretett királyunk gyermek korára. * * + Az 1834. év augusztus 18-án tartotta meg a mi jó királyunk negyedik születésnapját. Ez alkalommal a kis trónörökös a luxenburgi diszkertben játszadozott. Nagyszülei örömmel nézték játszó, kis unokájukat. A diszkért bejáratánál egy katona állott őrt. A kis Ferencz Józsefet érdekelni kezdte a katona s többször félbe szakítván játékát, figyelmesen szemlélgette. Egyszer aztán felugrott, odaszaladt nagyatyjához és igy szólt: — Ugyebár nagyapa, ez a katona ott nagyon szegény ?! — Honnan gondolod ezt kedves gyermekem ? — mondá ő felsége mosolyogva. — Mert őrt kell állania! — Gyermekem azt gazdag embereknek is meg kell fenni, sőt még a királynak is teljesíteni kell kötelességét, hanem ez esetben igazságod van, mert az a katona tényleg szegény ! Vedd tehát e pénzt és add át neki ! Nem is kellett ezt a kis trónörökösnek kétszer mondani, hamarosan odaszaladt a katonához és örvendve nyujtá felé a pénzt. — Nesze! — mondá — ezt a pénzt a nagyapa küldi neked. A katonának szigorúan elő van Írva, hogy semmit sem szabad elfogadni és egy árva szót sem szabad szólni addig, mig az őrhelyen állanak. A katona jól ismervén kötelgsségét, komolyan elutasitólag intett fejével. A kis Ferencz-Jóssef nem tudta ezt mire vélni és kérdőleg majd nagyatyára, majd a katonára tekintett. A király e jelenetet néhány perczig mosolyogva nézte, majd igy szólt: — Jóska dugd a tölténytáskájába a pénzt, ezt nem tiltja a törvény! A kis Ferencz József lábujhegyre állott, de még igy sem érte el a magas termetű katona töltény táskáját. Ekkor a király és szeretett neje közelebb léptek. A király felemelte unokáját, a királyné kinyitotta a tölténytáskát és a kis Ferencz József ujjongva csusztota belé a pénzt. Ezután a kis trónörökös igy szólt nagyatyjához : — Ugy-e bár nagy papa ez a katona ezentúl már nem lesz szegény ? — Majd gondoskodunk róla! mondá a király. Midőn másnap Ő felsége a katona viselkedése felől kérdezősködött, nagyon kedvező feleletet kapott. T. i. egyike volt az ezred legderekabb katonáinak és özvegyanyját szabad idejének keserves keresetéből tartotta fenn. — Ugv-e fiam, az ily jó gyermeket vissza kell adni anyjának? — kérdé a király unokájától. — Vissza! Vissza! — volt a válasz. A királynak ez csupán egy szavába került volna, hanem ő, mint a törvény első alárendeltje «drága pénzen váltá meg a katonát. A király jószívűsége. 0 Felségénél Budapesten és Gödöllőn való tartózkodása alatt tömérdek ember volt kihallgatáson. Az egyiknek köszönni, a másiknak kérni valója volt. Ő Felsége mindenkit szívesen hallgatott meg, akár gazdag, akár szegény volt. Többek között egy százados özvegye is ott volt a kihallgatáson : Kegydijért esedezett, mivel a nyugdíj a törvény értelmében nem illette meg. A nő remegve adta elő kérelmét és erre () Felsége! ezt felelte: — Legyen meggyőződve segíteni fogok baján Künn az előcsarnokban megkérdezték: — Nos, mit szólt Ó Felsége ? — Azt mondta, hogy segít rajtam! — És rátette a kézjegyét a kérvényre? — Nem láttam. — Hm — jegyezte meg erre valaki — akkor bajosan is lesz valami a dologból. Ez a megjegyzés annyira megdöbbentette az özvegyet, hogy hangos zokogásban tört ki. Ugyanakkor lépett ki megint valaki a kihallgatási teremből, úgy hogy zokogás behallatszott a királyhoz. 0 Felsége rögtön megkérdezte: — Mi az ? ki sir ? Eg}' udvari tisztviselő az özvegyhez sietett, s amikor megtudta, Jiogy ennek mi baja, jelentést tett a királynak. Ő Felsége erre elrendelte, hogy az özvegynek azonnal adjanak magánpénztárából ezer forintot és az útiköltségét is térítsék meg. Elképzelhető, hogy a szegény asszonyon mily érzelmek vettek erőt, mikor megtudta, hogv a király milyen parancsot adott ki. Sild az özvegy, mikor elment is, csakhogy örömében. Es távozóban egyre azt hajtogatta: — A magyar király jószivü, megtartja szavát! Borbélyok versenye. London egyik külső városrészében egy angol borbélyüzlete mellett egy olasz borbély nyitott üzletet. Mindketten a legőrületesebb reklámhoz folyamodtak, s végül elhatározták, hogy verseny utján döntik el, melyikük jobb borbély ? Találtak tizenkét embert, a kik vállalkoztak arra a veszélyes dologra, hogy alávetik magukat a verseny-beretválásának. Az olasz a maga hat emberét 4 perc és 33 másod- percz alatt, az angol pedig 3 perez és 54 másod- percz allatt b.-retválta meg — csodák csodája — vér nélkül. Milyenek voltak a régi lakodalmak? Érdekes tájékoztatást ad arról egy levéltári adat, hogy milyen országraszóló dáridók voltak a XVII. századbeli magyar lakodalmak. 1612-ben Thurzó Borbála nászán, Nagy-Bitsén annyi volt a vendég, hogy a lovak szám 4324-re, az idegen inasoké és cselédeké 2621-re rúgott, a menyegzői ebédet 21 szakács készítette s elfogyott 235 köböl liszt, 60 tehén, 140 borjú, 250 bárány, 200 disznó, 16 oldal szalonna, 1000 tyuk, 400 kappan, 400 lúd, 60.000 tojás, 600 császár- és fogolymadár, 400 nyúl, 30 őz, 100 galacsa, 2500 pisztráng, 400 menyhal, 1000 fehérhal, 60 nagy, 150 kisebb csuka, 15 pulyka, 20 angol tyuk, 30 bölény, 20 páva, 649 akó bor, 295 akó pálinka, 20 akó eczet, »Szarvasokat és vaddisznókat — úgymond a jegyzék — adni fog az Isten« — a többit a szegény jobbágynak kellett előteremtenie izzadtsága árán. Fűszerre 481 frtot adtak ki, mi a mai érték szerint körülbelül 5000 frtnak felel meg; vásároltak pedig 100 font borsot, 50 font gyömbért, 4 font szerecsendiót, 4 font fahajat, 1 mázsa rizst, 58 font mandulát, 6 tonna fügét, egy és fél mázsa ezukrot, 1 mázsa mazsolaszőlőt, 80 font tengeri szőlőt, 80 font gesztenyét, 4 font sáf- ránt, 500 narancsot és 1000 czitromot. A vaj, sajt és a méz a belső gazdaságból került ki.
