Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-04 / 23. szám
A király és a nemzet ünnepeAz czernyolczszázhalvanhetedik esztendőnek jnnius 8-án nagy ünnepsége volt a magyar nemzetnek. Ekkor koronázta meg az ország főpapja I. Ferencz József mag var királvt és Erzsé- bet király-aszszonyl. Hosszú boridat után derülni kezdett honunk ege; hosszú, nehéz esztendők türelmének. sajgó fájdalmainak szakadt vége. Azóta több. mint háromszor tiz esztendő telt el, és ezen idő alatt összeforrott a n e mze t sz i v e k i r á 1 y á n a k j ó szivével. összeforrasztották őket a haza közös szerété, a trón és népek közös bubánata. A magyar nemzet azóta évenkint meg- ünnepli a június 8-át, mint királyának és királynőjének koronázási évfordulóját. Áléi t hiszen a király és nemzet ünnepe is ez a nap egyaránt. Megünnepeljük az idén is. De fájdalom, az ünnepi hangba bele szól ez idén a nemzet fájdalmának hangja is . . . Koronás apostoli királyunk ott van a trónon. De hiányzik a királyné, a magyar nemzet örzőangvala, felejthetlen nagyasszonya. Az öreg király egész életében sok megpróbáltatásnak volt kitéve, de legnagyobbnak most, ebben az időben, mely a múlt év június 8-ika és a mostani közt eltelt. Az Istenben való erős hit és népeinek rajongó szeretete nem engedték leroskadni az agg uralkodót. A fájdalom tengerében is példát adott népe millióinak, mint kell a Gondviselés kitürkészhetlen intézkedéseibe belenyugodni. Azóta, hogy a királyt szenvedni látta nemzete, még nagyobb hűséggel és rajongással viseltetik fenkölt személye iránt. A magyar népnek minden időben éré- I nyei közétartozott, hogy királyához lnivolt; azért mondja a költő is, hogy a legelső magyar ember a király, érte minden honfi karja készen áll! Azért mondjuk atyámfia, hogy a koronázási nap is a nemzet és a király ünnepe. Mert az ily megemlékezések, ünneplések igen alkalmasak arra, hogy a nemzet és király közt való kapcsot erősebbé és szorosabbá tegyék. És a kapocs valóban erősebb most, mint valaha. Mert miként a családban a közös, nagy szenvedés és csapás fűzi össze legjobban a sziveket, úgy van az országban is. A magyar nép könves szemekkel, de bizalommal teljes szívvel kéri a jó Istent, hogy fenséges királyunk drága életét nyújtsa ki az emberi kor legvégsőbb határáig és hogy népe millióinak hűségét és szereteted napról- napra jobban és jobban élvezhesse. Éljen a király! Őszinte szavak »ide,« meg oda is. Múlt számunknak »Közös Tanácsadó« rovatából kivehette a szives olvasó, hogy egy értelmes kisgazda — társai nevében — arra kért minket, hogy »szavú nkka 1 és irásunkkai« foglaljunk állást egy bizonyos földbirtok bérbevevése ügyében. Mert ők — már mint a levélírók — meg vannak győződve. hogy lapunk a földmivelők igaz pártfogója. Köszönjük szépen a bizalmat. Első és legfőbb törekvésünk volt atvámfíai, bogy a nép bizalai á t meg n verj ü k. Mert azonképen vagyon, hogy mi őszintén, igazán pártfogásunkba veszszük a tisztes földmives né]) ügyét és ezt az adott jogok és szólás szabadságának törvényes határai közt minden befolyás nélkül igyekezünk is — a magunk tehetségének módjával — megvédelmezni és oltalmazni. A jelen esetben — fájdalom — elkéstek a levélírással. De meg befolyásunk sem lehetetett akkora. mint — gondolták. Hanem azért rögvest megmozgattuk a megmozgathatókat és ha közvetítésünk
