Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-28 / 22. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1899. május 28. 2Í. szám. Ha a társadalom is segíti. Már hiába, ugy vagyunk, mint az egyszeri asszony, a ki minduntalan csak arra vitte a szóbeszédet, hogy hát ezután másképpen leszen, mert az én uram ezt. meg azt mondotta. Mi is azt hajtogattuk mái* jó ideje, hogy hazánkban is másképpen fog ezután állani a földmives nép sora-java, mert a főminiszter, a mai kormány ura igy, meg amúgy mondta. De még most sem találtunk ki mindent, a mit ő nagykegyelme mondott. DJ A többek közt ugyanis azt is kijelentette a főminiszter ur, hogy ő csak ugy 1 o g ü g y ü n k ö n siker e sen 1 e n d i t e n i, h a a társ a d a lom is segít i. Hát ugyan mit értsünk mi atyámfiai ebből a szóbeszédből, a mit a főminiszter ur olyan nagyon fontosnak tartott ? Megmondjuk rövidesen .. . Azt, hogy az ország kormánya bár milyen hatalmas legyen, hordozzon keblében bár mennyi jóakaratot, egymaga még sem lesz képes arra, hogy áldásosán, sikeresen kormányozzon. Az indus népnek van egy meséje, e szerint létezik egy szellem, melynek millió keze van. Egyszerre millió helyre tud tehát ez a szellem nyúlni. No hát, ha az ország kormányának még egyszer egy millió keze lenne és igy még egyszer egy millió helyre tudna nyúlni, hogy rendelkezzék, gyógyítson, igazítson . . . még sem sikerülhet neki mindenfelé eljutni, mint ezt éppen a legközelebbi időben nálunk tapasztaltuk. Bizonyos tehát, hogy a kormányzatnak nem lehet, de nem is szabad mindent a maga kezébe venni, hanem mint ezt gróf Mailáth József mondotta, utat kell engedni a m a g á,n t e v é k e, n y s é g n e k i s. A mi annyit jelent atyámfia, hogy alkalmat kell adni az embereknek arra, hogy például okos és törvényes szövetkezések, egyesülések, jótékonyság gyakorlása által az egyes néposztályok önmaguko.i vagy más néposztályokon segíthessenek. De nem csak, hogy alkalmat kell adni erre. hanem ezt az önmagán való segítést vagy öntevékenységet teljes erővel támogatni és segíteni kell. Igv van ez atyámfia más országokban. Hogy 'csak az élelmes és jómódú anglust említsem. Azért van az anglusoknál jólét, mert lássátok az anglus már a gyermekébe oltja azt a gondolatot, hogy a ki önmagán nem tud segíteni, annak élete keserves nyöszörgés leszen. Fájdalom, hogy nálunk nem volt igy, csak most kezd igy lenni. Most mikor \\ főminiszter ur is belátta, hogy csak akkor leszen belőlünk valami, hogy ha a társadalom is segít. De hát még mindig kérded ugy-e atyámfia, mi hát az a társadalom ? Édes mindnyájan, összevéve, a kik e hazában élünk. * Tehát mindenki — akár eszével, kezével. kapájával vagy pennájával tölti be hivatását. 'tehát édes mindnyájan egy o s z- t á 1 v é r t és egy osztály édes mindnyáj mikért' dolgozzék és tegye meg kötle s- s é g é t. Akkor a társadalom segíteni fog azon nagy munkában, mely az ország jólétét szerzi meg. Ne gondolják tehát azok, kik eszükkel dolgoznak (az értelmi osztály), hogy nekik semmi közük pl. a föld népéhez. Csinálják ők a maguk dolgát! De nem ugy ám! Ha a , föld népe nem boldogul, ők sem boldogul-
