Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-15 / 3. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ?7*TMÁR, Szent István-tér 9. szára. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ...........................2 frt — kr. Fé l évre..................................1 » — » Ne gyed évre » 50 » ^ A falusi tűzhely. Minden tűzhely szent, mely egy-egy családot kebelébe fogad. Tiszteletre méltó az a terebélyes fa, melynek ágai, lombjai alatt nő — a jövő. De azért, — tudja Isten — én bizonyos csudálatos kegyelettel lépek be egy-egy kedvesen egyszerű falusi tűzhelyre, mintha bizony ez a tűzhely mélyebben lelkembe szántana. Es hinnétek el jó nr:"ivar nép, hogy ) J I 7 DJ kora ifjúságomtól kezdve folyton-folyvást gondolkodtam ezen tünemény okán. Elsőben is úgy okoskodtam, hogy ennek oka, mert a városi, kényelemmel berendezett tűzhelyeket megszoktam és igy min- tegv lelkemhez szól az egyszerű falusi fészek. Ez volt gondolkodásom létrájának az első foka. Mi tagadás benne, jól is kezdettem a lépést, hogy czélomhoz érjek. Mert éppen az a körülmény, hogy az egyszerű, okosan berendezett falusi tűzhely is az ember lelkét le tudja kötni, bizonyság arra: Íme az édes otthont a falusi tűzhely is csakúgy biztosítani képes, mint akár melyik városi. Ez pedig végtelen áldás egy nemzetre. Mert hiszen a nép a nemzet fájának gyökere. melynek szálai oda nőttek a falvak talajába, bogy életképességükkel úgyszólván megifjodhasson időről-időre a nemzet. Tehát jogos és méltányos, hogy az a nép is, melynek élete a falusi tűzhelyhez van kötve: ott a saját fészkében édes otthont élvezhessen. És élvezhet, találhat is. A falusi magyar embert elvihetjük hálásba vakító palotákba, az én urambátyám egy teljes hétig járhatta a csudás nemzeti kiállítást, utóvégre is azt mondotta: „Gyerünk haza a faluba, mert mindenütt jó, de legjobb otthon!“ Minden emberfia be fogja továbbá látni hogy a mi hazánknak, nemzetünknek nagy, úgyszólván kimondhatlan szüksége van arra, hogy falvaink meg ne üresedjenek, hogy a falusi tűzhelyek benépesedjenek. Mert hiszen ez a föld munkás kezekre vár, e munkás kezek pedig a falusi tűzhelyekből kerülnek ki. íme igy jutottam én gondolkozásom létrájának második fokára. Hogy t. i. azért szent az a falusi tűzhely, mert ott van csirája a nép jólétének. Azért lépünk be abba a fészekbe olyan csudás érzelmekkel, mert érezzük, hogy ha az üressé válik, pusztul a nemzet fájának gyökere, sőt az egész fa is tönkre mehet! A nemzetnek, édes mindnyájunknak kötelessége tehát: a falusi t ü z h e 1 y v é - d e 1 m e. És miben álljon a védelem! Atyámfiái, ezt rövidesen elősorolom. Elsőben is törekedjünk arra, hogy a mi tűzhelyünkön megtaláljuk az édes otthont. Azt az otthont, melyben a munkás gazda, az áldott lelkű nő az élet nehéz küzdelmei közt is érezze, hogy Isten áldása nem kerülte el tűzhelyét tehát emelnünk kell a falusi tűzhelyek jólétét. Hogy és miképpen, arról már sokat irtunk, de még, ennél is többet fogunk Írni. Másodsorban, hogy abban a kis fészekben neveljük fel gyermekeinket, édes mindenünket. Legyen a fiú gyermek annak a fészeknek kisebbik gazdája, hogy mikor aztán az öreg gazda élete bealkonyul: ő lehessen a feje az ősi fészeknek. Ott nőjjön a leány, is, mint a virágos kert féltett virága! A falusi leány legszebb e kertben. Ha innen elkerül: lehull az ékessége, mint annak a keleti virágnak melyről a mese szól. Legyen ő is anyjának képmása öröklője.
