Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-23 / 17. szám
E MAGYAR FÖLÜMIYELO i:u is megkezdették áldásos működésűket, ezeknek igénybevétele által csekély áldozatok árán építhetnének egy akkora csűrt, mely alatt szénánk, sar- junk és szalmánk szépen elférne. Ezzel sok vesz- eségtől megkimélnők magunkat. Persze erre az én jó magyar népem csak azt a régi nótát fújja: — Hiszen az őre gapám sem csinálta u g y, mégis b o 1 d o g ul t! Arra is jó volna gondolni, hogy azóta változtak a körülmények. Öregapáink jóformán meg sem érezték, ha egv-két szekér szénát el kellett alomnak használni, azonban ma már nem egy szekér, hanem még egy etetés széna is nagy szerepet játszik a kisgazdánál. Hazánk Európa szivében fekszik, s ha azt akarjuk, hogy hazánk még a második és a többi ezredével is megérje, fel kell hagyni a régi gazdálkodással, lépést kell tartani a szomszédos államokkal. A külföld nem restel embereket hazánkba küldeni, hogy a mi jó régi szokásainkat eltanulják és azt a magok hasznára fordítsák. Csak mi magyarok nem akarunk a külföldiektől tanulni. Nálunk a széna öt-hat napig kün hever a mezőn, kitéve a tikkasztó hőségnek, harmatnak és nem ritkán esőnek. Ezzel a széna táplálóértékének majdnem felét veszíti el. Külföldön azt a szénát, melyet jó időjárás alkalmával reggeli 2—3 órától délelőtti 9—10 óráig kaszálnak. már 1 órakor megforgatják. Este 5 és 7 óra között kis csomókba rakják. Másnap reggel 4 órakor kézzel ismét széjjel hintik, délbe megforgatják és estére már fedél alá kerül. Ezt a szénát aztán szalmával vegyítve, szecskavágóval szépen felvágják s ez igy a jószágnak sokkal kedvesebb eledele, mintha tűiért, kiszáradt, megpenészedett volna a boglyákban. Schorn Ferenc». A kétágú kapa. Pár szó gazdatársaimhoz. Köztudomású dolog, hogy a földmivclő gazdának első és szigorú kötelessége, az általa megművelendő földnek, a lehető legjobb minőségűvé Jétele. Nevezetesen, annak felporhanyitása, megtrágyázása. Mert csak igy érheti el azt, hogy fáradságát és kiadásait kellő siker koronázza. Ezen eljárás szükséges ugyan úgy a hüvelyes, valamint: a kalászos veteményeknél egyaránt, de különösen szükséges a szőlőművelésnél, és gyümölcs- termelésnél. Azzal azonban, hogy földünket jól trágyázzuk ; nem értünk el mindent, mert azt is tudnunk kell, hogy a gyakori és jó kapálás van leginkább döntő befolyással, nem csak a gyümölcs hozamára, banem úgy a gyümölcs, valamint; a szőlő megérésére egyaránt. Az általam jelzett eljárás nem újság ugyan gazdatársaim előtt, nem is czélom oktatást adni ezen a téren. Hanem a mire fel akarom hívni a gazda közönség figyelmét, az maga a kapa, mert a kapa és kapa között: nagy a külömbség! Tudomásom volt arról, hogy Pozsony vidékén a kétágú kapát használják, még pedig igen jó sikerrel. De eddig a mi vidékünkön nem volt található, most már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy helyben gyártják. Múlt évben felhívtam a figyelmét. Frits Sámuel urnák mint vashámorosnak, arra hogy az általam elő irt forma és nagyság szerint, készíttessen villás vagyis kétágú kapát részemre, a mit én rövid idő alatt meg is kaptam. Alig vártam, hogy czélszerüségéről, avagy az ellenkezőről meg győződhessem és a próba fényesen bevált; mindjárt az első órákban meggyőződtem, nemcsak a jóságáról, hanem a hasznosságáról is. Nevezetesen: a kapás, a ki a kétágú kapát használta ugyanaz idő alatt; mint a többi kapás, a régi táblás kapával, éppen két akkora területet kapált föl, és a föld jobban megművelve került ki a kétágú kapa alól. Tehát ezen próba után elhatároziam, hogy ezentúl a sorok között csak kizárólag kétágú kapál használok. Mert a mesgyék rendben tartásához, a régi széles kapa használandó ezentúl is. A midőn tehát felhívom gazdatársaim figyelmét a kétágú kapának használatára. Egyszersmind különösen, szőllő művelésnél, mint hasznos gazdasági szerszámot a legőszintéhen ajánlom. Nagybánya, 1899, márczius 29. Szerencsi/ József. Mennyi ideig élhet a tyuk táplálkozás nélkül ? Nem mesét mondok, hanem valóban megtörtént, száraz igazságot. Ezt azért bocsátom előre, mert akadhat olyan természetvizsgáló, aki kételkedni talál annak valóságában, sőt talán hitetlenül rázza a fejét: ámde az semmit sem változtat magán a megtörtént tényen, melynek valóságáért kezeskedem s —- ha valakinek ugv tetszik, — névvel is szolgálhatok. Lakik városunk külső részében egy ismerősöm, a ki nagy gonddal ápol néhány tyúkot. Kora reggeltől késő estig úgy szólván csak velük foglalkozik csak azoknak él. A kezéből eteti őket s mindenféle módot és eszközt fölhasznál, hogy életüket minél kellemesebbé tegye. Csak mellékesen akarom megem- liteni, hogy az ilyen ártatlan örömnek persze megvan a maga polgári haszna is. Annál nagyobb lön tehát a szomorúsága, mikor a múlt hónap (márez.) 2-án féltékenyen őrzött és dédelgetett állatjai közül a legeslegszebbik nyom nélkül eltűnt. Fölkutatták érte az egész házat, tűvé tettek az udvaron, a padláson, a pinezében mindent: nincs sehol. Keresték a szomszédban, ott sincs. Elveszet szőrön-szálon. Mikor már minden kutatás hiábavalónak bizo- nvodott, abban állapodtak meg, hogy mivel a tyuk rendkívül kezes és szelíd vala, hát bizonyosan valami félkéz-kalmár volt szives párfogásába venni a szép állatot. Kevésbbé mull. hogy meg nem siratták szegényt. A hónap 28-án tehát a luk eltűnése után 26 nap múlva — a ház egyik zsöllér lakója fölvágatta a fás kamarában összerakva volt fáját, fis — csodák-csodája, — oil találták a farakás és a fal között a földön az eltűnt tyúkot elevenen, mellette pedig egy megfagyott tojást. Most megjegyzendő, hogy eltűnése előtt a tyuk már javában tojott. El lehet azonban képzelni, hogy még ránézni is siralom volt. Az előbb hatalmas állat galamb nagyságúvá aszalódott, a szó szoros értelmében csak a csontja volt meg a bőre. Szinte fölöslegesnek tartom megemlíteni, hogy mozdulni sem birt, sőt még csak a száját sem tudta föltátani. Csodájára persze összecsődült az egész ház. Bepólyázták vánkosok közé és langyos telvbe áztatott zsömléét tömtek a szájába meg köleskását. így tért lassankint magához, de azért még márez. 31-én is bepólyázva üldögél a kályha mellett levő vaczkában. Mór orz István Hányféle nyelv van a világon? Egy franczia tudós megállapította, hogy az emberiség a földön ötezer tájszólás szerint beszél és 68U eltérő nyelvet használ. Európában 89 különféle nyelvet, Afrikában 114, Ázsiában 123, Amerikában 4Í7 s Ausztráliában, valamint a szigeteken 117 nyelvet beszélnek. A legsajátságosabb az, hogy a déli oczeánon a közel szomszédos szigetek is egészen más-más nyelveket beszélnek úgy. hogy csak jelekkel érintkeznek egymással.
