Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-16 / 16. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÜ 124 ISnERETEX-TÄRA. Egyetmást az üvegről. A v é 1 c 11 c n. Reges régen, jóval Krisztus születése előtt élt egy nép: úgy nevezték fő n i c z i a i a k. Élelmes nép volt ez atyámfiai és különösen kitűnő hajósok, talán a legkitűnőbbek a világ népei közt. Úgyszólván a tengeren éltek és haltak. Igv történt, hogy egyszer a lönicziaibeliek hajója valamely lakatlan tengerparton megállott és ott szárazföldre szállottak. Ez a part néptelen és homokos vala. A fönicziabeliek valamit főzni akartak maguknak, de nem találtak egy darab követ sem, a mit az edény alá tehettek volna. Nosza egyet gondoltak . . , kihoztak a tengeren álló hajójukból néhány sálét- r o m darabot és ezekre állították az edényt. A tűz pattogott, az étel meg is lőtt, de mikor az edényt leemelték, a hamu közt fehér, kemény átlátszó tömeget ------bizony hogy valóságos üveget találtak. ím e tehát az üveget is, mint sok mást, például a lőport, porczelánt véletlenül találták fel. Az üveget lassan ismerték meg. Ne gondoljuk azonban kedves atyámfiai, hogy a feltalált üveget mindjárt megismerték az egész világon. Ma már olyan közönséges számba megy az üveg, hogv az emberek talán élni sem tudnának nélküle. Már hogy nem azt az üveget értem, melyet a legény, meg a nem legény is forgat t. i. a boros, meg "a pálinkás üvegeket, hanem — a többi üvegnemüket. Házat ma már el se tudnunk üvegablak nélkül képzelni. Hát a pohár? A tükör? No "meg a tudósok, ugyan mit csinálnának az ügynevezett üveglencse, górcső, nagyitó üveg nélkül? Pedig atyámfiai az üveget hiába adta a véletlen szerencse az emberiség kezébe: csak nagysokára, úgyszólván nagyon is elkésve vették használatba. A mi országunkban például csak pár száz esztendővel ennek előtte még nagyon ritkák voltak az üvegablakok. Üveg poharak sem voltak díváiban, a szegény négerek meg még mais ha kézhez kaphatnak egy tűkör darabot, majd hogy nem tombolnak örömükben. Ma persze, talán mondanom sem kell, az üveg készítés valóságos csodás művészetet mutat fel és nincs hazánkban ház. hol az üveget a legkülönfélébb változatokban ne ismernék. Hogyan készítik? Mikor a véletlen az első üveget adta. már akkor láthattuk az elbeszélés folytán, hogy a h o m o k o s talajon, s a 1 é t r o m darabokon tűz mellett főztek. A homokban atvám- liai kova szemek, az úgynevezett: kvarcz van! Világos tehát, hogy az üveg készítésre: kova és salétrom szükséges, a mit sziksóval is lehet pótolni. Persze attól függ az üveg minősége most már, hogv miből készül. Legdurvább a kovaföldből vagy bazaltból és konyhasóból készült zöld üveg, finomabb a fehér homok és salétromból olvasztott fehér üveg, legfinomabb a kristály üveg, mely kova (finom homok), sziksó és káli keveréke. De hogyan, lesz tehát ezen annyira különböző anyagaiéból — az üveg? A homokot (porrá tört kovát) sziksóval vagy salétrommal keverik, E keverékhez porrátöri üveg- darabok is járulnak. (Azért okos a gazda, ha az üvegdarabokat összegyűjti, mert azt az üveghuták megveszik.) Azt a helyet, hol az üveget olvasztják, üveghutáknak nevezik. Nem régen voltam egv ilven üveghutában, a parádiban. (Egertől nem messze a Mátra alatt.) Az említett anyagokat összekeverik, és tűzálló agyag fazekakba helyezik és kcmcnczébc állhják. A kemenezébeu roppant tűz ég; olyan tűz, mely a leirt anyagot 21 30 óra lefolyása alatt teljesen megolvasztja. Megnéztem jól a kemenezét és láttam, hogy a kemenezébeu több nyílás van. Az említett fazekakat ily uyillás alá állítják. Igv persze az olvadás közben a felszínre kerülő tisztátalan részeket könnyen lemerhetik. A nehezebb tisztátalan részek meg az edény fenekére rakódnak. Mikor ott voltam a hutában, az anyag már már teljesen felolvadt. A tüzelő mester csendesítette a tüzet. Láttam, hogy a sűrű folyó anyag már nyulósá vállt. Jöttek a fiuk, 11 18 éves legények. Mindegyik kezében a fúvó cső, vagy pipa, (egészen olyan, mint az urambátyám, Bus Péter uram pipája) volt. Csakhogy ez a pipa sem tajtékból, sem cserépből, sem fából, hanem vasból való. Egyik végén valóságosan olyan szopókafélét láttam, a másikon pedig üres gömböt. Szives volt a felügyelő egy derék munkást megbízni, hogy mutatná meg nekem a dolgot. A munkás a cső végét az üveganyagba mártotta, mikor is a szükséges anyag a cső végéhez tapadt. Akkoron fogta magát és jót szívott a pipáján, akarom mondani jókora buborékot fújt, melynek először forgatás, majd forgók és minták előhozásával adott különféle alakokat. A mint az üveg ( pl. ez alkalommal orvossá- gos üvegeket készítettek) alakot vesz, hütő kemen- ezébe kerül. Nem szabad ugyanis rögtön lehűteni, mert akkor az üveg igen törékeny maradna ám. Azért a hütő-kemencze tüzét csak lassan-lassan csökkentik. A jó lámpaüvegeket meg ezen kívül még vízben is forralják és csak akkor veszik ki abból, mikor már teljesen kihűltek. A tábla-üvegeket henger alakban fújják s aztán alul fölül levágják s hosszában is elmetszvén, vastag üveglapra fektetik. Persze, hogy ez is hülő- kemenezéhe kerül. Sokat lehetne még beszélnem a festett üvegekről, melyek sokszor oly szépek, hogy az ember majd összetéveszti a drágakövekkel. Hát még az üvegbe való beleégetés, milyen érdekes. De hát nekem csak az a czélom. hogy a józan gondolkozása magyar ember tisztába legyen azzal is, hogy voltaképpen az üvegnek mivoltja miben légyen? Mert bizony akkor érünk valamit, ha legalább azzal a mi körülötttünk, kezünkben van tisztába vagyunk. A tanulság. Meg vagyunk győződve atyámfia, hogv ezt a kis időt, mikoron t. i. elolvastad az üvegről való írásomat, nem töltötted haszontalanul. Mert próbáld meg csak, hány ember fogja azt tudni a faluban, a mit most la megmagyaráztam? Hát a mondó vagyok, hogy sose lehet az ember eléggé okos. Már pedig tanulni nem szégyen. Nem tanulni pedig éppen, — hűn számba megy. (bg.) Széli Kálmán gulyája. Széli Kálmán miniszter- elnökről tudja mindenki, hogy hires jó gazda. Rá- lót-héraházai tehenészete párját ritkítja, külföldi szakemberek is nagy dicsérettel szóltak róla. Széli Kálmán 1883-ban ésr a következő években maga válogatta össze a simmenthali tenyésztők gulyájából azokat a teheneket a melyek tehenészetének alapját tevék. Gulyája 180 darab gyönyörű jószágból áll, mely részint Rátóton, részint Héraházan van elhelyezve. E tenyészetekben a bikaborju súlya születéskor 50 — 70 kiló. az üszőé 40 — 58 kiló. az előbbiek egv éves korukban már 1 és tél íy 5 mé- termázsások, az üszők ugyanezen korban 325 12.) kilósok, mig a kifejlett tehenek súlya 7—8 és tél métermázsa közt váltakozik. Tehát valódi óriások. A tej elés évi átlaga az összes állományban naponta egv egy tehénre kilencz literre tehető, de egyes teheneknél 12. 15, sőt 18 literre is fölmegy. Alti 18 hónapos bikák 800—1009 1500 frton kelnek el.
