Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-02 / 14. szám
Megjelenik minden vasárnap. ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. IELELÖS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: IÍOMÁR (lASPÁlí. Előfizetési árak: Egész évre ..................2 frt — kr. Fé l évre..................................1 » — » Ne gyed évre .... — » 50 » A feltámadás ünnepén. A kereszténység közös, nagy ünnepét Ilijük e napokban édes atyámíiai! Csöndesek a tűzhelyek, szünetel a munka a határon, megtelik az Isten háza hivővei, mert az emberek szivét akaratlanul is a szeretet nagy ünnepének gondolata foglalja el. A legegyszerűbb földmive,s ember is _ érzi c napokban, hogy van benne valami rész, a mi őt felemeli erről a bus földről — oda, a hol a nagy Isten lakik, a hova a sírjából feltámadt Megváltó szállott — a magas égbe! Nem hiába nevezik ezt az ünnepet: a szeretet ünnepének! A végtelen szeretet váltotta meg az emberiséget és ez a végtelen szeretet ragadja meg az ember lelkét most is, hogy letörölje homlokunk verejtékét, felemelje lecsüggedt fejünket és biztossá tegye — a mi föltámadásunkat is! Mert atyámíiai, úgy tudjátok még, hogy a feltámadásba vetett hitünk a mi édes mindenünk ! Mit éi' az élet, ha a sírnál vége szakad ? Mit éi- a korona, mit a nagy birodalom, gazdagság, kincs, méltóság, tudomány? Miért hasogatja a szántóvető a föld barázdáját? Ki fogja értékelni verejtékét, könyhullatásait, szenvedéseit, nélkülözéseit? Hiszen nincs a világnak olyan hatalma, hogy ezt jutalmazza, mérlegelje, pótolja, Sem kincse, sem földje, sem méltósága, sem jutalma nincs elég mindezekre. Az isteni szeretetre van szükség, hogy itt igazságot tegyen! És az isteni szeretet képes is erre . . . Ez a Szeretet Krisztus urunkban jelent meg a földön és ő benne él ma is közöttünk . . . Atyámíiai, titeket sem boldogíthat más’ mint ez a szeretet... Lássátok, mikor Krisztus urunk a tőidre jött... egy rongyos viskóban vett szállást. Szegény szülőknél nevekedik, műhelyben lesz ifjúvá. Mikor kilép az életbe, a ^szegényeket szereti, öleli keblére. ^ Krisztus urunk hirdeti légióskor, hogy , v /' a szegény ember épen úgy gVefiíickc az Istennek, mint a hatalmas vagy. gazdag. 0 parancsolja, hogy adj eledelt az éhezőnek, hogy ne bántsd — a szegényt, ne károsítsd, ne húzd el bérét! Tehát Krisztus urunk magyarázza meg, hogy mi a valódi szabadság egyenlőség és testvériesség! Mig az emberek az ő szabadságát élvezik, testvériessége szerint élnek és egyenlőségét ismerik: addig boldogok! Azonkívül — meghaltak! A kereszszténység szereti tehát egyedül és igazán a népet! Fájdalom, hogy napjainkban sokan abban munkálkodnak, hogy ettől a kereszténységtől elvonják a föld népét! Oh vigyázzatok atyámíiai, hogy kísérletbe ne essetek! Meg ne haljatok! Legyen ez a nagy ünnep, a szeretet szent ünnepe a magyar földműves nép igazi föltámadása! Egy uj, egy szebb, egy boldogabb korszakra! A természet szép ébredése, a haza jobbjainak munkája, a nép bizodalma, a jó Isten biztató áldása kiáltja felénk : — Feltámadunk! Feltámad, a mi édes hazánk ügye is! Feltámasztja a hit, munkásság, józan gondolkozás. ügy legyen!
