Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODMR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre .... 2 frt — kr. Fél évre .................... . 1 » -- » Ne gyed évre . . . — »50 » Uj esztendő, ócska ember. Az öreg idő egy nagy lépéssel előbbre van s halad tovább. Kg}' uj esztendő jelöli nyomdokát. A titkos távolból szelíden, mint a csilla- ! gok, ismét uj r e m é n y e k csillámlanakTelénk. Am. mégis, hányán vannak, kik igy sóhajtanak tel az uj esztendőben: Jó, hogy elmúlt a régi esztendő! Hisz ígért boldogságé-' hol úgy sem vaia ráfczéiif^GSwbfeti hagyott, megcsalt minden reménységem . . . Nem jói neszei lék, atyámmá! Nem jól- ; beszéltek! A reménység nem csal meg. Ha valaki mégis csalatkozik benne, ezt csakis önön- m agán a k tudhatja be. A reménység legigazabb barátja az embernek ; leghívebb kísérője földi életének. Mikor mindenki elhagy a reménység még akkor is biztat, bátorít és vigasztal bennünket. A reménység ott viraszt a szenvedő ágyánál, mint szerető anya beteg gyermekének ágya mellett, hogy karjaiban ringassa, fájdalmát csilapitsa,édes biztatásaival enyhítse s bűvös dalaival elszenderitse. a reménység nem csal meg. ígér, biztat; de jegyezzük meg, hogy Ígérete, föltétel es. Ezt csak azoknál valósítja, akik arra é r d e m e s e k. A reménység hűséges az emberhez, csak aztán az ember ne legyen hűtlen a reménységhez. Hányán vannak, kik egy-egy uj év kezdetén szomorú multjokon okulva azt ígérték, azt fogadták uj reményeikkel szemben, hogy megújítják, megjobbitják magukat s uj emberekké válnak az uj esztendőben. S ugyan vájjon megtartották-e adott szavukat Y Ugyebár, hogy a legtöbben nem? Uk az uj esztendőben is megmaradlak a régi, ócska emberek, régi rósz szokásaikkal, megrovásra méltó viseletűkkel. Az ő reményeik ugyan az uj évekkel \neg-megu- jultak.de ők maguk meg nein újultak, meg nem változtak, meg nem jobbultak. Lehet-e csudálni tehát, ha elvégre méitatkyrokká let- tek reményeik teljesülésére?! Most ismét beköszöntőt 3gy uj csztpndő. Telve van ez is uj ígéretekkel, uj reményekkel mint minden jövendő. Lg \ <;n -édes at vám!?'1 tedd szívedre ke- zedet s mondd meg nekem: Mit szándékozol tenni szép reviémTeiddí*! szemben? ?km-e komoly szándékod ez uj évben magadat megújítani, megjobbitani ? Avagy ismét a régi, ócska, rósz szokása ember akarsz maradni? Oh, akkor légy rá készen, hogy uj reményeid ismét cserben fognak hagyni! . . . Gondolom, hallottál már sz. Pál apostolról? Az ő neve Saul volt előbb s nagy tudós hírében állott. Neki is voltak reményei. De csalatkozott, mig u j életet nem kezdett és Saulból Pállá s szent emberré nem lett, meg nem változott. Mikor levetkőzte a régi, ócska embert, a saját sorsán okulván és embertársaién sajnálkozván igy irt szeretetteljes figyelmeztetéssel a Rómában akkor élő keresztény hívekhez: „Atyámfiái! Itt az óra az álomból fölébredni! Az éj elmúlt, a nappal pedig el- közelgetett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit és öltözzünk a világosság fegyverzetébe.“ íme, mi a véleménye ennek a tudós, szent embernek az uj évben megújuló reményeinkkel, földi és örök boldogságunkkal szemben! Föltétlenül föl kell hagynunk régi, rósz viseletűnkkel. El kell hagynunk a sötétség cselekedeteit; vagyis a bűnös életet. A világosság fegyverzetébe kell öltözködnünk; vagyis erényes, becsületes, uj életből kell
