Magyar Egyház, 2011 (90. évfolyam, 1. szám)
2011-02-01 / 1. szám
10. oldal MAGYAR EGYHÁZ NAGYPÉNTEKI ÉS HÚSVÉTI GONDOLATOK 2011 Bibliai olvasmány: Zsoltár 116, János ev. 18-21, Római lev. 8. rész HÚSVÉT ELŐTT... nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt... zokogó, bús miértek. Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt... szívek, üres-szegények. Húsvét előtt... kihamvadott remények. Húsvét előtt... egy nagy „Minden hiába!“ Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN... el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után... futni a hírrel frissen! Húsvét után... már nem kérdezni mit sem! Húsvét után... új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után... erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek. (Túrmezei Erzsébet: Húsvét után) Az emberiségnek volt néhány álma, mely ambíciókra, kutatásokra sarkallt már sok álmodót, felfedező tudóst és gondolkodót. Legtöbb emberi vágy az elveszett Édenhez kapcsolódik, hiszen kimondva vagy kimondatlanul a paradicsomi állapotokra vágyakozunk, amikor vágyálmokat szövögetünk. Az álmok között szerepel a halhatatlanság is, melyet sorban követnek a mindentudás vágya és az örök ifjúság kívánása. Sajnos, e nagy álmok még mindig beteljesületlenek maradtak. Hamar megöregszünk, mert az idő elrepül és egyszer el kell válni attól is, akit a legjobban szeretünk. A tudás sok gyötrelemmel jár és alig tudunk lépést tartani a tudományokkal. És sajnos sok gyógyíthatalan betegség szedi áldozatait, véres háborúkban vagy forradalmi mozgalmakban pusztulnak az emberek - „mert mindig így volt e világi élet, egyszer fázott s másszor lángban égett” (Vörösmarty). Szomorú, hogy emberek sokaságát, köztük gyermekeket, az éhség, szomjúság, és a természeti katasztrófák sokasága pusztítja. A legfontosabb mégis beteljesedhet, mert Jézus személyében megvalósult minden, amire az emberiség csak vágyott a Paradicsomból való kiűzetés óta. Jézus Krisztus Istennek Szent Fia, a szeplőtelen, ártatlan bárány, aki engedelmes életével és tökéletes áldozatával győzött a bűn és halál felett - odaajándékozza nekünk az örökéletet. Tehát, aki az Ő megváltott tulajdona, annak többé „nincs kárhoztatása” mintha nem lenne bűne - nem kell megfizetni a bűnért a számonkéréskor, nem kell Isten igazságos haragja miatt kárhozatra mennie. És azt nem is tarthatja fogságban a halál. „Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk..” (348. dicséret) Ha egy rövid mondatban össze kellene foglalni, hogy mi történt Nagypénteken - nyilván sokféleképpen meg lehetne tenni, de ezt így is mondhatjuk egyszerűen: A tökéletes megoldás. Az Isten által elkészített szabadítás végére pont került. Amit Ő már a kezdetekben elgondolt, és erről hírt adtak a próféták több száz évvel Jézus születése előtt. Amit Isten akkor elkezdett kidolgozni, amikor az ember ellene lázadásban hagyta el a Paradicsomot. Most, elvégeztetett, a megoldás beteljesedett! Mindörökre megtörtént a megoldás az ember üdvözítésére. A kereszt magasztos szimbólummá vált - és olyan súlytalanul lehet „viselni” a nyakláncon. Nehezebb, ha a mindennapok kereszthordozására gondolunk, ami Krisztus követésének a feltétele. Még ennél is súlyosabb, amikor a Golgotha hegyen álló keresztre emlékezünk. Akkor a legnagyobb kínoknak a jelképe volt. Amikor elhangzott, hogy valakit keresztre feszítenek - biztos vagyok benne, hogy sokaknak összerándult a gyomra még a gondolatra is. Ez az akkori legkínosabb halálnem is volt. Az ember nagyon találékony a szörnyűségek kiagyalása tekintetében. A kereszt, e szörnyű találékonyság egyik csúcsát jelentette az akkori társadalomban. Amikor tehát Krisztus keresztjéről, és az Ő szenvedéséről beszélünk, akkor tulajdonképpen arról szólunk, hogy Neki semmilyen ár nem volt túl drága azért, hogy minket ne hagyjon veszendő, nyomorult állapotban elpusztulni Isten nélkül. Jézus hihetetlen árat fizetett azért, hogy végig engedelmes legyen az Atyához, elvégezze küldetését: hitre vezesse az embereket. Ennek „megkoronázása” volt a kereszt hordozása és felkészülése a halálra, hogy megszabadítson bennünket a bűn átkától. Tehát Krisztus szenvedésének ez a másik hihetetlen része, hogy magára vállalta a mi bűneinket, és ezzel is küzdött a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik...” Az méri meg igazán valakinek a szeretetét vagy elszántságát, hogy mennyit képes önmagából adni, odaadást, figyelmet, törődést, türelmet, energiát, és mindezek mellett fizikai, testi kínokat, anyagi áldozatokat hozni - a másikért. Fáradt vagyok. A másik segítséget kér. Ha szeretem, akkor túllépek a fáradtságomon. Sok a dolgom, de szüksége van valakinek rám, félreteszem hát a legfontosabb dolgaimat is, ha úgy látom, ezzel segíthetek, és a másikra figyelek. Nem jól szólt az a másik, de türelemmel irányítom a jó útra. Mert Isten szeretete szorongat, ezért áldozunk másokra jószándékot, időt, energiát, pénzt és minden egyebet. Jézus valóban mindent odaadott értünk. Ez nem csupán zengzetes szó vagy fogalom, így van. Ennél többet nem lehetett volna adnia. Az írás szerint Őáltala minden a miénk. Aki Jézus Krisztust megtapasztalja az életében, akinek az Ő váltsága válik az élete alapjává, és az Istentől minden egyebet is megkap, amire csak szüksége van. Nagypéntek, amekkora tragédia, ugyanakkora csoda is. Isten terve mindig célhoz ér. így van ez a világ dolgainak tekintetében, és így van ez a mi életünkben is. Amikor tehát Jézus Krisztus szenvedésére emlékezünk, akkor könyörögjünk a szívünk mélyén Istenhez, hogy: Istenem, ha még igazán nem találkoztam Jézussal, nem kísértem el Őt szenvedése helyére, nem köszöntem meg áldozatát: engedd, hogy találkozzam vele és kifejezzem hálámat és hódolatomat egyszerű szavaimmal! Ha pedig már megtaláltam Őt, akkor Lelked által mutass többet az Ő titkából, hogy megismerhessem feltámadása erejét, és az új életben járás csodálatos voltát még inkább megtapasztaljam! Jézus biztosítja az örök élet mindenkori jelenlétét, ha benne maradunk. Csodálatos misztérium Jézus Krisztus személyében az Isten és az Ember egysége - amiről Pál apostol beszél. Az emberi sors a krisztusi sorsban nyeri el rendeltetését. Itt a földön, az Egyházban élve tanulhatjuk a Krisztusban való új létformát, amit gyakorolnunk kell otthon, a családban, és emberek között, amerre csak járunk. Igéje és a Vele való imádságos közösségben történik a csoda, hogy Szentlelke kormányozza és vezeti lépéseinket. Az Úr halála és feltámadása ma is a legjobb hír, a legigazabb valóság, és elégséges életforrás ahhoz, hogy megerősödjünk a hitben, a reménységben és a szeretetben, hogy Neki szentelt, jócselekedetben bővölködő, feltámadt életünk az Ő dicsőségét, emberek üdvösséget szolgálja. így áldja meg az Úr a nagyhét, a Nagypéntek megszentelését és Húsvéti győzelmi ünnepünket! Ámen Nt.Dr.Lukácsi Éva, lelkipásztor, Miami,FL
