Magyar Egyház, 2011 (90. évfolyam, 1. szám)
2011-02-01 / 1. szám
14. oldal MAGYAR EGYHÁZ Viszont-szeretet hit Isten titkai. Krisztus szolgái. Titkok sáfárai. Emlékezés Nt.Dr.Metzger Frigyesre Lekció: Máté 25:14-46 Textus: lKorinthus 4:1-2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon Kedves Testvérek! Minden embernek vannak titkai. Vannak szégyellt titkok, és vannak, amikre büszkék vagyunk. Vannak, amelyeknek örülünk, és vannak, amelyeket teherként viszünk magunkkal. Már a kisgyermekeknek vannak titkaik, és ahogyan növekszünk, a titkaink sokasodnak. Metzger Frigyes lelkészt 91 évesen hívta haza magához Megváltója, tegnap emlékeztünk hálaadó istentiszteleten rá és arra a csodára, ahogyan naggyá lett általa az Isten szeretete. Az ő élete is tele volt titkokkal. O és munkatársai 32 biztonságos házban rejtettek és mentettek meg 1600 zsidó gyermeket a II. Világháború alatt. Csak 62 év múlva (1944 - 2006) került mindenki számára napvilágra ez a titkok, mikor az egyik megmentett megkereste megmentőjét, és Izráel állam legmagasabb kitüntetését kapta érte (Yad Vahem díj). „Nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék". (Máté 10:26) Ugyancsak róla a fia, János mondta el a temetésen, hogy Frigyes gyermekei nem lettek megkeresztelve, ezért a konfirmációjuk előtt, kora reggel, a parókián keresztelte meg őket az apjuk. Mindenkinek vannak titkai. Tudom, hogy Metzger Frigyesnek ennél sokkal több is volt. És persze olyanok is vannak sokan, akik titkos bűnöket hordoznak, azokkal élnek együtt: csalja a házastársát, hazugságban él, görgeti maga előtt bűneit, mint valami nagy labdát - ameddig csak le nem rakja a kereszt tövébe, a Szabadító Úr Jézus lábai alá. Valaki, hívő asszony kapcsolatba került egy férfival, és teherbe esett tőle. Rettenetesen szégyellte, titkolta, rejtette és amint megszülte, lemondott róla. Egy gyermektelen házaspár vette örökbe és nevelte fel. Később ez az asszony férjhez meg, fiút szült, felnevelte. Évtizedek teltek el. Az asszony férje meghalt, a fia vette magához anyját, gondozta. A fia nem tudta, hogy van egy leány testvére, míg 58 év után a lány kezdte el keresni az édesanyját. Megtalálta, még néhányszor beszéltek telefonon, aztán az idős nő meghalt. (Máté 10:26) „Titkos bűnök miatt ne büntess meg!” (Zsoltárok 19:13) - kéri Dávid, a hit hőse, és vele együtt kérjük mi is őt. Mert nyilvánvaló bűneink csak a jéghegy csúcsa, amely kilátszik a vízből. A 90%-a a víz alatt van. Mert ilyenek vagyunk mi, és ilyenek a mi titkaink. Csakhogy Isten igéje arról beszél, hogy Istennek is vannak titkai. Olyan titkai, amelyeket felfed azok előtt, akiknek kijelenti magát. Isten titka - Isten szeretete. Ahogyan vannak a mi nyilvános és titkos bűneink - úgy van az Isten nyilvános és mégis titkos szeretete. Miért titkos? Azért, mert mindaddig titok, ameddig azt a Szentlélek le nem leplezi előttünk, és életté nem teszi bennünk. Akinek viszont Isten megmentő kegyelme felszínre hozta a bűneit, akit szíven talált az Úr Jézus érte vállalt kereszthalála, megérintette Isten szeretete - az Isten titkainak sáfárává lett, mert feltámadt Krisztussal. Mert ez a titok: feltámadni Krisztussal. Metzger Frigyes nem volt bűntelen, tökéletes ember. De Isten jelen volt az életében, szeretete formálta, nevelte - például ahogyan mellé vezette feleségét, irányította élete vonalát, vagy azzal, ahogy kapta késői leányát, a down szindrómás Sárát. Isten szeretete végig jelen volt az életében, és végig csodálatosan használta. Mert önfeláldozóan adta magát érte - aki őt szereti! A II.Világháború alatt nagyon sokszor közvetlen életveszélyben volt, miközben meghurcolt zsidókon segített - ő, a német apától származó fiatalember. De nem erre figyelt - hanem azokra, akiket megpróbált kiszabadítani, mert őt is megmentette Jézus Krisztus. Mert ő már ismerte, élte a Krisztus titkát. Mert mindenki, akinek Isten kijelentette szeretetét a Jézus Krisztusban - Isten titkainak sáfárává lett. Elsősorban nem elméleti tudás birtokosa, hanem Isten cselekvő szeretetének eszköze. „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait". Nem azért, mert megparancsoljuk nekik, hogy márpedig így tekintsenek ránk... dehogyis. Hanem a mi életünk legyen olyanná, legyen hiteles, legyen ilyen - hogy valóban így tekinthessenek ránk! Hogyan? Mitől lesz, lehet ilyen hiteles? Azt mondják, hogy a szerelem csodákra képes! Ha szerelmes valaki, akkor szinte repül a boldogságtól. Elfelejtkezik önmagáról - és csak az a személy lebeg a szemei előtt, akibe szerelmes. Mint abban a Latabár Kálmán filmben (A selejt bosszúja, 1951), ahol a ruhagyárban varrja az öltönyökre a gombot szerelmesen. Egyáltalán nem arra figyel, hanem a nőn jár az esze. Ezért nem is varrja fel tisztességesen. Aztán vesz magának egy új öltönyt, hogy jól nézzen ki a hölgy előtt - csakhogy azt veszi meg, amelyikre ő varrta fel a gombokat, és a rosszul felvarrt gombok egymás után leszakadnak. Pedig, aki szerelmes, olyan dolgokra képes, amikre azelőtt soha. Megváltozik, mássá lesz! A szerelem teljesen kiforgatja önmagából az embert. Mit vagy képes megtenni azért, akit szeretsz? „Lehoznám a csillagokat az égről” - mondják sokan. Pedig nem kell, csak szeretni. Önmagámról elfeledkezve, a másikra figyelve szeretni. Mint például a szülő nem önmaga érdekeit nézi, hanem a gyermekét. Ha önmagáét nézné - eleve nem is vállalna gyermeket; és tényleg ezért nem is vállalnak sokan. Hiszen le kell mondani önmagámról, és miatta teljesen mássá lesz az életem! Mert minden, ami szeretet - böjtöt, lemondást jelent. Nem lehet szeretni - lemondás és böjt nélkül. Szóval: mit vagy képes megtenni azért, akit szeretsz? Mert az, Aki minket a legjobban szeret, egyszülött Fiát adta oda értünk. Böjtölt és lemondott önmagáról! „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért". (1 János 4:9-10) A legtöbb, amit Isten nekünk adhatott - az ő önátadó szeretete! A feltétel nélküli bűnbocsánat! Ezért halt meg a Golgota keresztjén! Nem arról szól: megbocsátok, ha... levezekled, megsanyargatod magad, betartod az előírásokat, ezt meg ezt megteszed, megesküszöl... még az sincs: ha többet nem teszed! Még ha legközelebb, és aztán megint elköveted, akkor is kész a bocsánat. Még akkor is kész, ha ezzel meggyalázzuk Krisztust, és hatalmas fájdalmat okozunk neki, mert újra keresztre feszítjük! Egyetlen dolog működteti, tartja életben a bűnbocsánat ajándékát, és ez az a titok, amiről mai igénk szól - érezni Isten szeretetét. Mert akkor már nem azért nem követ el bűnöket, mert szabály van rá, hanem azért, mert nem akar ilyet tenni az ellen, aki őt ennyire szereti. Vagyis azért nem teszi a bűnt - mert szeret.
