Magyar Egyház, 2010 (89. évfolyam, 1-4. szám)
2010-10-01 / 4. szám
4. oldal MAGYAR EGYHÁZ Karácsonyi körlevél 2010 Az Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezeteihez, presbitériumaihoz, lelkipásztoraihoz Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban! Karácsonyi szeretet, ajándék, békesség, megbocsátás, megváltozás, mind olyan fogalmak, amelyek ilyenkor évvége tájékán, karácsonyhoz közeledve, valahogy más értelmet kapnak, megtelnek azzal a mondanivalóval, amit értünk is bennük, amikor beszélünk róluk vagy cselekesszük azokat. Ilyenkor valahogy elfogadóbbak vagyunk, sőt befogadóbbak, mert lehetőséget érzünk valamilyen hiánypótlásra, amelyet év közben talán nem tettünk meg, s most a karácsony jó alkalmat ad ennek megmutatására, megéreztetésére. Ajándékokat készítünk, veszünk, vásárlási lázban van a világ, hogy akinek szánjuk az ajándékot, az elfogadja azt és örüljön neki. Az ajándékkal önmagunkat adjuk, hogy az ajándékban bontakozhasson ki az ajándékozott felé a szeretetünk és megbecsülésünk. Isten is így készül minden ünnepen, hogy elfogadjuk, befogadjuk Krisztust, akiről pedig tudjuk a bibliai leírás alapján, hogy születésekor apja és anyja nem kaptak egy rendes szobát a vendégfogadóban, nem fogadta be őket senki. Azt akarja Isten, hogy befogadjuk Krisztust, mert O nagy ajándékot ad nekünk Fiában, önmagát adja, mert önmagával akar megismertetni, az Őt mindig kereső embert. "Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében. "János evangéliuma 1:12. A karácsonyi történet tulajdonképpen nem változik akkor sem, amikor Jézus felnő és végzi az Ő megváltói munkáját. Hatalmas szellemi igénnyel lépett fel a bűnös emberért, az Istentől eltávolodott emberért, de elutasították, megvetették. Nem fogadták be, nemcsak hogy hely nem volt számára születésekor a vendégfogadóban, de később sem adtak helyet és teret számára, sem a világ, amelynek teremtésében már részt vett, sem a saját népe, a bűnös nemzedék, akik viszont nagy várakozással készültek messiási eljövetelére. Méltatlanok vagyunk az Istentől küldött, minden karácsonykor érkező szeretet ajándékára, mint Zákeus is megértette ezt a nagy lehajlást a bűnöshöz. Kicsi gyermekként, magatehetetlen újszülöttként érkezve, Jézus figyelmeztet minket bűnökben felnőtt embereket a saját tehetetlenségünkre, gyámoltalanságunkra, hogy nem tudunk mit kezdeni önmagunkkal, szeretteinkkel, barátainkkal, a mindennapjainkkal, pénzünkkel, csak pocsékoljuk Isten hatalmas kegyelmét. Kérdése mindig ugyanaz: befogadtok-e? Az idei karácsonyi üzenet arról szól János evangéliumából, hogy "Akik pedig befogadták Őt..." Igen! Vannak, akik befogadták! Vannak, akik ma is befogadják! nem félnek a következményektől! Csak ezen múlik életünk. Befogadni, elfogadni Krisztust! Ezen múlik az egész világ élete, egyházaink, családunk élete, a saját jövőnk, örökéletünk! Mai világunk azt sugallja mindenütt, hogy Krisztus számára nincs hely, Ő ki van zárva liberális világunkból, Isten országára nem számítanak hivatalos helyeken, azt nem tartják nyilván a nemzetek közösségében, a média nem ír róla, a főhírekben nem szerepel, nyilvános helyeken nem lehet beszélni róla. De Jézus munkája, küldetése mégsincs kudarcra, hiábavalóságra, eredménytelenségre ítélve, közénk érkezésének vannak következményei, mert lélek-zárak, szív-ajtók nyílnak meg előtte. Mert mégis vannak akik befogadják azt, aki értünk érkezik karácsonykor. Igen, az evangélista azokról ír, akik befogadták. Karácsonykor és azután is csak ez lehet az egyetlen értelmes cselekedete a bűnös embernek: befogadni Őt az életünkbe, hogy aztán az az élet sugározza, árassza magából azt a hatalmas erőt, szeretetet, békességet, amelyet Pál apostol, aki szintén befogadta Őt, így mond el: többé nem én élek, hanem Krisztus él énbennem. Ha befogadjuk Öt, akkor magunk fölé emeljük Igéjét, szavait magunkra nézve kötelező érvényűnek tartjuk, tekintélyt adunk neki életünkben, mindenben Ő az első, mert hisszük, hogy Ő az Urunk és Királyunk. Személyének és nevének helyet és teret adunk és engedjük, hogy hatása és ereje kibontakozzon bennünk és megvalósuljon gyenge erőtelen énünkben. Az egyik egyházi atya szerint "semmit sem használna neked, ha százszor is megszületne Krisztus Betlehemben, de benned nem". Krisztus azért jött, azért járta a városokat, azért prédikált hegyen, vízparton, csónakból, tömegek között az embernek, és azért teszi meg ma is ezt közöttünk, mert igényli azt, hogy az ember helyet és teret adjon neki az életében. Belül akar lenni létünkön, Ő akarja mozgásban tartani szívünk, lelkünk rezdüléseit, csontjaink, izmaink mozgását, ereink vérkeringését, mint a gyógyszer, amelyik átjárja a beteg test minden sejt-részét, hogy gyógyítson, éltessen. Rendelkezni akar velünk, mert csak akkor tud hatni világosságot teremtő hatalma és megújító ereje, ha teljesen befogadtuk Őt. Ez a befogadás helyátadást jelent, a szívünk mélyén már ő van, a szeretetben, az alázatban, a szelídségben már Ő munkálja környezetünket, mert Ő él bennünk. Ebben a befogadásban Zákeusokká válunk, mint a fáról lehívott vámszedő, aki házába fogadta Jézust, de ez a befogadás azt is jelentette, hogy helyet adott Jézusnak és szavainak életében és így lett üdvössége, mert így szorult ki belőle és házából mindaz, ami nem oda való volt, ami bűnös és gonosz volt. Krisztus befogadása jelenti az igazi karácsonyt, az élet ünnepét, mert általa, - ahogyan az evangélista mondja: Ő teljes hatalmat ad, hogy az ember Isten fiává legyen. Ez a befogadás képes az embert szívében-lelkében átalakítani, új érzés- és gondolatvilágot teremteni benne, az emberiét teljes átváltozását hozni, amely a hit kiteljesedésében válik igazzá. Ezen a karácsonyon erre kérem az Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezeteinek tagjait, vezetőket, lelkipásztorokat, hogy ide jussunk el, ne csak beszéljünk róla üres prédikációkban, ne csak ünnepeljünk étellel, itallal, vendégvárással, hanem fogadjuk be Őt, aki a Megváltónk lesz. Vele legyen teljes minden karácsonyunk és az egész életünk. Isten áldja meg karácsonyunkat a befogadott Krisztus által. 2010. Karácsonyán Szabó Sándor püspök Király Frank főgondnok
