Magyar Egyház, 2009 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2009-07-01 / 3-4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 21. oldal Református keresztény dogmatika című tankönyve előszavában Tavaszy Sándor vallott: “Sokat tanultam Barth Károlytól, Brummer Emiltől... Sokat köszönhetek Ravasz Lászlónak és Bartók Györgynek... A legtöbbet Kálvintól tanultam. Mindent, amit másoktól nyertem, Kálvinnal mértem, Kálvint pedig a Szentírásban foglalt igével, ezt pedig a testé lett, élő igével: a Krisztussal. Hol tehát a határ? ” Azt mondják ne bontsuk el a régi határt, amelyet csináltak a mi eleink ( Péld. 22 ) ” - De más szabály érvényes a szántóföldek határaira, és más a hitbeli engedelmességre, amelynek még arra is késznek kell lennie, hogy ” elfeledje népét és atyjának házát ( Zsolt. 45 ) ” Kálvin ezután elegáns ellenvágással támad: felsorolja, hogy mise, böjt, búcsú, szerzetesrendek, képek stb. kérdéseiben, hány úgynevezett hagyományhatárt sértettek meg a középkori egyházban. Ironikus példát is felhoz: Egyesek az atyákra hivatkozva védik a szerzetes rendeket de Kálvin más atyákat idéz, akik szerint ” rablóval kell egy szóba helyezni az olyan szerzetest, aki kezét nem használja munkára ” Akkor - teszi fel a kérdést - mit mondjunk a kolduló szerzetesekről ? „Akkor sem szabad a szerzeteseknek, mások jószágából élniök, ha állandó elmélkedéssel, imádkozással és tanulással foglalkoznak”. (Akár mi is hozzátehetnénk : akkor mit mondjunk az Erdélyben napjainkban gombamód szaporodó ortodox monostorokról? - melyek tele vannak munkátlan szerzetesekkel.) Ha az egyetlen tiszteletben tartandó határ a hitbeli engedelmesség, akkor idetartozik a felsőbbség kérdése is. V. „Mai räu sä nu fie?” A kisebbség szemléletét nem szabályozhatja az úgynevezett közmegegyezés, a közvélemény. Ezt az igazságot szem előtt tartani még fontosabb akkor ha hitbeli vagy tanbeli közmegegyezésről van szó. Itt az ötödfélszáz éves reformátor Kálvin szava hiszen amit felvet, ízig — vérig mai kérdés, a mai erdélyi magyarok kérdése: „Amikor már most a közfelfogás (consensus) címén vannak felelősségre bennünket, azzal sem viszik sokra. Nagyon rossz sorsra jutnánk ugyanis, ha a közfelfogásé volna a döntő szó. Mert hiszem ha az emberek helyesen gondolkoznának, akkor a közfelfogás a jókhoz, igazodnék. Azonban a legtöbbször egészen másképpen szokott történni” Kálvin kifejezetten nem említi az Institutioban a polgári engedetlenséget, amit Zwingli 67 tétele vagy a Kálvint követő Skót Hitvallás kifejezetten tanít. Ismételten szinte alázatos hangon ismeri el I. Ferenc Istentől kapott hatalmát, imádkozik hatalmáért, országáért, de az Ajánlás utolsó bekezdése már más hangot üt meg : „Ha ez a kegyetlen dühöngés a te hozzájárulásod mellett börtönnel, korbáccsal, kínpaddal, felnégyeléssel, máglyával egyre tombol ellenünk - akkor mi, mint mészárszékre szánt juhok, halálra hajszoltatunk ugyan, » de lelkünket békességes tűréssel megőrizzük « (Lukács 2) és várjuk az Úr hatalmas kezét, amely minden bizonnyal idejében meg fog jelenni és pedig felfegyverzetten, hogy megszabadítsa a nyomorultakat szenvedéseikből és bosszút áljon, azokon, akik őt megvetették.” Az emelkedett ugyanis a közfelfogás érvényére, amiről az emberek azt látták, hogy sokan követik. „Márpedig aligha állott valaha is olyan jól az emberiség dolga, hogy a többség tetszését a jobb nyerte volna el. így aztán a sokak egyéni vétkéből előállott az általános téves felfogás, vagyis a vétekben való közmegegyezés, amelyet most ezek a derék emberek törvényül akkamak velünk elfogadtatni. Csak a vak nem látja, hogy a föld kerekségét a bajoknak nem is egy tengere borította el és a világ mindenestől a vesztébe rohan, úgy hogy vagy teljességgel kétségbe kell esnünk az emberiség sorsa felől, vagy gátat kell vernünk ezeknek a nagy bajoknak, sőt már erőszakkal is be kell avatkoznunk a dolgok folyásában. És most lökjük el az orvosságot egyszerűen azért mert a bajokat régóta megszoktuk !” (Mi erdélyi magyarok mindnyájan emlékezünk arra a nyomasztóan erkölcsellenes szólásra, amely a 80 -as években minket ért nélkülözés és hiánygazdálkodás idején román sorstársainknál közszájon forgott „Mai räu sä nu fie ! Nem baj, bármi történik is csak rosszabb ne legyen! ”). - folytatom a Kálvin idézetet : „ám hadd tartsa meg az emberi társadalomban hatalmát a téves közfelfogás, de az Isten országában egyedül az O örök igazságára kell hallgatunk és tekintettel lennünk, és annak semmilyen közfelfogás, semmilyen emberi összeesküvés nem szabhat törvényt”. Kálvin itt Ésaiás 8:12-re utal:”Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond,... ”. VI. „A láthatatlan egyház” Kálvin nem azonosítja az egyházat Isten országával, de nem választja el attól. Hangsúlyozza, hogy az egyházzal nem perel senki, mert Krisztus egyházával nem is akarhat harcolni. „A Krisztus egyháza bizonnyal élt és élni fog, amig csak Krisztus az Atya jobbján ülve uralkodik”. Rettenetes dolog ha Isten elrejti a külső formát, de ehhez neki joga van, mivel úgyis ő ismeri az övéit. Ezt érezzük és tudjuk mi is Erdélyben, kisebbségi magyarok. De ha az emberek hitetlensége erre okot szolgáltat, akkor nem szegülhetünk szembe az isteni igazságszolgáltatással. Tavaszy Sándor következetesen és hitelesen tolmácsolta Kálvin tanítását és „A láthatatlan egyházról” szóló tételt így értelmezi : „Van-e különös értelme a láthatatlan és látható egyház megkülönböztetés a Krisztus ügyének, a mi látható egyházunknak és mit használ a keresztyén életnek ? ” Ezt már ő is a kisebbségi létben írta. Erre a felelet az Institutio nyomán haladva kétféle lehet. A láthatatlan egyház hite először azt teszi, hogy „ a keresztyén ember a legszéttépettebb keresztyénségben, a legádázabb felekezeti harcok között és a legvigasztalanabb társadalmi helyzetben, a leggonoszabb támadásokkal szemben is reménységgel néz a jövendőben, mert bízik a láthatatlan egyház győzelmében. Az ő kiváltsága az, hogy még áldozatok árán is szolgálja azt az egységet amely el van rejtve Krisztussal együtt az Atya Istennél. A keresztyén ember nem azért a talpaltnyi térért küzd, amelyet elfoglal ebben a világban , hanem kizárólag a Krisztus dicsőségéért.” A második, ezt kiegészítő gondolat az, hogy „a láthatatlan egyház állandó ítélet alatt tartja a látható egyházat. Minél élesebben és minél szúróbb fájdalommal élik át a látható egyházak a bennük rejlő ellentmondást, hordozván törékeny cserépedényként Krisztus mennyei dicsőségét, annál bizonyosabb, hogy a benne elrejtett drága evangéliumi kincset, nem rabolhatják el a gazdasági, szociális, világnézeti és politikai bajok. Földi, nyomorult, szolgai formában mennyei ajándékokat közvetít.,, Ezt fogadjuk el mi is napjaink Erdélyében, ezért élünk hitvalló életet. Összefoglalásképpen ismét Áprily Lajos versét idézem, mert csodálatos módon összegzi mindazt, amit Kálvin fő művéről szükséges tudnunk: „ Amit leír a századokba csendül, sors lesz belőle, szellem és erő. Acélos új rend, győzelmes tanítás világformáló s mégis ősi szó. S teremtve hull a szomjazó szívekbe: Igaz tudomány - Institutio.” Ligonier, 2009 augusztus 24 TAKÓ MARGIT
