Magyar Egyház, 2009 (88. évfolyam, 1-4. szám)

2009-07-01 / 3-4. szám

10. oldal MAGYAR EGYHÁZ akiknek munkáját mi folytatjuk tovább, bár megfogyva, de buzgó hittel továbbszolgálva. A 85 esztendő Isten hatalmáról is beszél, amelyet O a Mindenható, a maga népének a megtartására használt fel. Isten ereje és hozzánk való nagysága nem abban mutatkozott meg, hogy eltávolított volna tőlünk minden félelmet, hanem arról tehetünk bizonyságot, hogy nehezebbnél nehezebb és félelmesebb körülmények között megőrzött és megtartott. Minden csak az O, hozzánk való hűségén és szeretetén múlott. 85 év után bátran el­mondhatjuk, hogy milyen küzdelmet harcolt végig velünk és értünk. Hálaadásunkban benne van az előző generációk hitvalló bizonysága, de reménységgel bizakodunk, hogy az utánunk követ­kezők is ebből fognak élni és szolgálni. Ne veszítsétek el tehát bi­zalmatokat, talán sokféle rettenés vesz körül, olykor besötétedik az ég fölöttünk, de Isten szeretete továbbra is kísér utunkon, amely bátorításunkra és megtartatásunkra van. így bíztat minket az Ige, mint ahogyan erre figyeltek hitvalló elődeink is, amikor megszületett a “független egyház” tiszta gondolata. Az új hazá­ba érkezők hozzák magukban lelki se­beiket a háború, a trianoni országszét­­tagolás, a gazdasági válság sorscsapásai és reménytelensége után. Itt megerősö­dést, bíztatást, a lélek gyógyulását az akkor már működő egyházak közössé­geiben remélnek, ahol egy kis Magyar -ország várja az ide érkező kivándorló­kat. A hivatalos egy -ház a Konvent, Ma­gyarországról intéz­kedik és tartja az adminisztratív kap­csolatot a tengeren­túl szolgáló egyházmegyéjével. A világpolitikai és gazdasági hely­zet azonban válaszút elé állítja az anyaegyház vezetését, s 1921. október 7-én elfogadja a TifFini Egyezményt, mely szerint az amerikai magyar református gyülekezetek visszatérnek a Reformed Church közösségébe. Ez az egyház akkor az Amerikában működő egyik legnagyobb protestáns egyház. A magyar református gyüle­kezetek nagy része vállalja és elfogadja az egyezményt és becsatla­kozik a nagy egyházba, amelynek alkotó részévé válik, ugyanolyan jogokat bírva, mint a többi gyülekezet. Az egyezményt azonban nem mindenki fogadja el, s a “független” gondolat itt válik valóra, amit annak idején Dr.Kuthy Zoltán New York-i esperes, majd Sebestyén Endre Duquesne-i lelkész álmodott tovább, amelynek azonban a gyülekezetek tagjai részéről sokkal nagyobb támogatottsága volt, mint azt gondolnánk. Végül is a Tiffini Egyezmény annyiban volt jó hatással a magyar református gyülekezetek egy részére, hogy 1924. december 9-én Duquesne,PA-ban megalakul a Független Amerikai Magyar Refor-Az Alkotmányozó Gyűlésen résztvevő 5 lelkipásztor: Ülnek: Nánássy Lajos, Perth Amboy,NJ, Sebestyén Endre, Duquesne, PA, Vincze Károly, Carteret,NJ, Alinak: Borsy Kerekes György, McKeesport,PA, Kovács Mihály, Detroit,Ml 85 ÉVES AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban! Az Amerikai Magyar Református Egyház vezetői, lel kipásztorai és gyülekezetei nevében szeretettel köszöntőm a; Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezeteit! Hiszem azt hogy Isten kegyelmét megtapasztalva, közös szolgálatunk az C országának az építésében eredményes és gyümölcsöző lesz. Hittel és hálaadással állunk meg egyházunk történelménél 85. évfordulóján, egy újabb mérföldkőnél, hogy megköszönjül Istennek megtartó szeretetét, de kérjük vezetését is, hogy remény ségünk ne szégyenítsen meg, s merjük vállalni küldetésünk hűséggel való teljesítését. Köszöntök min­denkit az Ige szavaival, amely adjon erőt és bíztas­son a további munkára és szolgálatra: “Ne veszít­sétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjé­­tek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." De mi nem a meg­hátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyer­jünk. ” Zsidók 10:35-39. 85 esztendő az Isten által mért örökkévalóság óráján nagyon kicsi, szinte semmi. Hozzánk való szeretete azonban arra méltat minket Amerikában élő és szolgáló magyar reformátusokat, hogy örvendezzünk, mert ez az eltelt idő egyházunk történetében kegyelmi idő. Az, hogy ezen a földrészen magyar református egy­ház van, a hűség, az állhatatosság, a kitartás, az Isten ügyét fontos­nak tartó hit eredménye. Ez a rövid visszatekintés nem tudja átfogni minden részletét az elmúlt 85 esztendőnek, de szemünk előtt vannak a “kitántorgott” református magyarjaink, akiknek előbb fontosabb volt saját templomot építeni, mint családi otthonaiknak megterem­tése. Azért kell erről beszélni, mert elfelejtjük az áldozathozókat, akik nem ismertek fáradtságot, és a kenyér-kereset nehéz munkája után a lélek táplálékáról sem feledkeztek meg, amit a közösségben, az egyház falain belül kapott meg mindenki. Nevük ott ragyog minden templom láthatatlan emléktábláján, akik az Úrnak szerez­tek dicsőséget és nem maguknak. Hálásak vagyunk az elődöknek,

Next

/
Thumbnails
Contents