Magyar Egyház, 2009 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2009-05-01 / 2. szám
14. oldal MAGYAR EGYHÁZ egy államszövetség, az Európai Unió területén él. A határok ellenére összetartozó népek, emberek, közösségek együttműködésének megvalósítása az egységes református egyház. Nem állami, politikai szervezet, olyan emberek alkotják, akikkel a békés hétköznapokban a Kárpát-medencei országok állampolgáraiként találkozhatunk. Az egyetemes vallás- és lelkiismereti szabadság jogára hivatkozva ezek a szlovák, ukrán, román, szerb, horvát, szlovén és magyar állampolgárok kijelentik, hogy az állampolgári identitásuk mellett és felett él bennük egy másik, történelmi hagyomány, egy aktuális igény a vallásuk alapjait hitvallásaiban képviselő Magyar Református Egyházra. Hogyan szolgálja mindez a soknemzetiségű Kárpátmedence nemzetiségi békéjét? Meggyőződésünk, hogy a közösségi igényt kielégítő szorosabb együttműködés segíteni fogja a Kárpátmedence népeinek békés és egymást megbecsülő együttélését. A történelmi múltba visszatekintve azt látjuk, a református hitvallások alapján létrejövő társadalmak, intézmények tudták a leghatékonyabban képviselni a tolerancia az elfogadás, a vallási és etnikai béke elveit a térségben. Az Alkotmányozó Zsinat fő üzenete is kifejezi ezt: Krisztus a jövő, együtt követjük őt! Krisztusban lehetünk csak egyek, Benne és Általa tudunk megbékélni egymással. Mi magyarok a meghasonlott lelkiismeretünkkel, és ezzel párhuzamosan, mi, a Kárpát-medence, és Közép-Európa népei egymással. Az evangélium, amit a debreceni zsinat is hirdetni kíván, a történelem legerősebb békevágya és békeüzenete. Milyen társadalmi elveket vall az egységesülő Magyar Református Egyház? Az Európai Unió létrejöttével egyházunk felelőssége az, hogy immár közép-kelet-európai keretek között vállalja Isten szabadító akaratának nyilvános hirdetését. Az egység nem öncél, hanem a hitelesebb evangélium-hirdetésnek, a reánk bízottak hatékonyabb szolgálatának és az értékképviseletnek lehetősége. Az egyház úgy tekint a társadalomra, mint emberi közösségre, amelyben meg kell, hogy valósuljon az egymás iránti felelősség felebaráti szolgálata. Az egyesült Európa egységes politikai és gazdasági tere, különös hangsúllyal a szabad munkaerő áramlásra, indokolttá teszi szolgálataink egyesítését. A Magyar Református Egyház részegyházainak Kárpát-medencei egységes jelenléte a szolgálat területén a tolerancia helyett a szolidaritást jelenti. Segíteni kell a megbékélés és igazságosság térnyerését, hogy politikai, szociális, gazdasági és kulturális törésvonalakat áthidalva az Evangélium központi üzenete kerüljön szóban és tettekben hirdetésre, minél konkrétabban és közvetlenebbül, szolidaritást vállalva az itt élő népekkel. Debrecen a világ közepévé válik május 22-én 2009.05.22. - Forrás: Szabadság - Sándor Boglárka Ágnes Becslések szerint 150-200 évente kerül sor ilyen horderejű eseményre valamely egyház életében, mint ami május 22-én várható Debrecenben: ezen a napon a Kárpát-medencei magyar református egyházak közös alkotmány elfogadásával fejezik ki egységüket, és adják hírül a Magyar Református Egyház egységesülését. Az egész napos eseményre a világ minden tájáról várják a református gyülekezetek képviselőit, híveket és lelkészeket, számukra különféle programokat szerveznek a Nagytemplom előtti téren. Akár azt is kijelenthetjük: erre a napra Debrecen a világ közepévé válik. Az ünnepélyes mozzanatot megelőző folyamatról faggattuk Bibza Istvánt, a Kolozsvár Külső Egyházmegye esperesét, a Generális Konvent Egyházalkotmányi Bizottságának tagját, aki tevőlegesen is részt vett az alkotmány előkészítő munkálataiban.- Ahhoz, hogy megértsük a Magyar Református Egyház Alkotmánya létrejöttének jelentőségét, fel kell elevenítenünk annak háttértörténetét. 1882-ben az Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött az egységes Magyar Református Egyház, öt egyházkerülettel: Dunántúl, Dunamellék, Tiszáninnen, Tiszántúl és Erdély. Az 1918 utáni változások következtében bizonyos részek más államokhoz kerültek, így jött létre a felvidéki részen a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, Ukrajnában a Kárpátaljai Református Egyház, Erdélyben megmaradt az Erdélyi Református Egyházkerület, majd a Romániához csatolt határmenti rész, amely azelőtt a Tiszántúlhoz tartozott, önállósult, később megkapta a Szilágyságot is, így jött létre a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Ez utóbbi két egyházkerület alkotja a Romániai Református Egyházat. 1990 után fogalmazódott meg annak az igénye, hogy létre kell hozni a világ református magyarságának valamilyen szintű közösségét. Akkor két ilyen jellegű szervezet jött létre: a Magyar Református Világszövetség és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, mindkettőt bejegyezték jogi személyként, Budapesten. Ez utóbbi működési szabályzattal rendelkező szervezet volt, de most már kevésbé működik, beszűkült, nem tölti be hivatását. Közrejátszott az egységesítési igényben az a tény is, miszerint a Tanácskozó Zsinat kiadott egy nagyon jó minőségű énekeskönyvet, amit azonban nem sikerült bevezetni a Kárpát-medencei és az azon kívüli református egyházban, ezt csak az Erdélyi Református Egyházkerület vezette be. A liturgia (istentiszteleti rendtartás) kérdése is vitás, hiszen az új rendtartást sem vezették be Magyarországon és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben sem, csak az Erdélyi Református Egyházkerületben. Ezek tehát, bármennyire jó szándékú próbálkozások voltak is, nem oldották meg azt a kérdést, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az egyháztestek, függetlenül attól, hogy a Kárpát-medence mely részén élnek. A Tanácskozó Zsinat valamikor azzal a céllal indult, hogy ebben a szervezetben a magyar református egyházak széles e világon egy közösségben találkozzanak, megbeszéljék közös dolgaikat egy-egy zsinat, nagygyűlés formájában, és bizottságokban is dolgozzanak. Eljött azonban egy pillanat, amikor az egyházak vezetésében őrségváltás történt, új püspökök és főgondnokok kerültek tisztségbe egy törvényes választási folyamat eredményeként. Ekkor fogalmazódott meg az igény: meg kellene találni azt az együttműködési formát, amely felülírja az előbbi állapotot, és egy olyan állandó formát hoz létre, amely lehetővé teszi az egyházak közötti együttműködést. Az Európai Unió tagjaként ismét eljött az a pillanat, amikor szeretnénk közösséget, zsinati egységet alkotni. Ezt azonban sohasem tehetjük kötelező módon. Ha jól megnézzük ezt az alkotmányt, észrevehetjük, sehol nem szerepel benne az, hogy mi a hatásköre a vezető püspöknek, mi a feladata a vezető fogondnoknak: egyáltalán nem is választ vezető testületet. Ha a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata nem tudta beteljesíteni a küldetését, akkor ki kellett találni egy másik formát, amely reményeink szerint jobb lesz, illetve közelebb viszi egymáshoz az egyháztesteket.- Az igény megfogalmazása után hogyan történt a megvalósítás? - Elindult egy, az előbbit kiegészítő folyamat is. A Kárpát-medencében hivatalban lévő egyházi vezetők és esperesek létrehozták a Generális Konventet. Ezt a testületet azzal bízták meg, hogy készítse elő azt az alapdokumentumot, amit alkotmánynak nevezünk (bár jogi értelemben nem tekinthető annak), amely kijelöli az együttműködés hosszú távú útját a különböző országokban élő magyar református egyháztestek között. Olyan ez, mint amikor építik az autópályát, és először kijelölik a nyomvonalát. Az alkotmányunk is egyfajta nyomvonal, ennek alapján a Kárpátmedencében és bizonyos feltételek mellett és körülmények között a
