Magyar Egyház, 2009 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2009-05-01 / 2. szám
6. oldal MAGYAR EGYHÁZ PUNKOSD Pünkösd a változás, a megújulás lehetőségének a nagy alkalma. Vajon ott van-e szívünkben a vágy a Szentlélek ajándéka után, hogy más emberré váljunk? Akarjuk-e, hogy valami történjen velünk ezen az ünnepen? Isten a Szentlélek által munkálkodik életünkben, a mai világban. A tanítványok életében is csoda történt, amikor megtapasztalták az újjászűlő Szentlélek erejét. Ez csoda volt, amely abban mutatkozott meg, hogy ők egészen más emberekké váltak. Nem a külső körülmények változtak meg, hanem ők maguk. Nem a környezetükben történt változás, hanem bennük magukban. A szívük, a lelkűk és ennek folyamán a magatartásuk lett egészen mássá. Azelőtt félénk és gyámoltalan, egymással versengő emberek voltak, most pedig egyszerre megbátorodtak és halált megvető hősökké váltak, akik sok-sok küzdelem és nehézség és megpróbáltatás között is boldog bizonyossággal vallották: ’’Mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem megerősít.” (Filippi 4:13.) Ennek a csodának az volt a titka, hogy a tanítványok engedelmeskedtek Jézus parancsának és együtt maradtak Jézus mennybemenetele után, nem váltak el egymástól, nem széledtek szét félelmükben, hanem bevárták az ígéret beteljesedését, a Szentlélek kiáradását életükre. A másik titok az volt, hogy az együtt maradt tanítványok ”egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban és könyörgésben”. Csendes befelé fordulással és fohászkodással kérték Isten megígért ajándékát, könyörögtek érte és lélekben felkészültek annak elfogadására. Elhitték jézusnak, hogy a Szentlélek ajándékáért könyörögni kell, és a hit teljes bizodalmával, akételkedés legkisebb árnyéka nélkül ráállottak erre az ígéretre: ”Ha ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentleiket azoknak, akik tőle kérik.” (Lukács 11:13.) Ezen a pünkösdön imádkozzunk egy akarattal és egy lélekkel azért, hogy Isten Szentlelke áldjon meg bennünket erővel és egymást elszenvedő szeretettel, hogy igyekezzünk megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében, hogy felbuzdulva és örömmel mehessünk tovább szolgálatunk útján és újulhassunk a hálaadásban és szeretetben. Pünkösd ünnepe és története arra a nagy igazságra mutat rá, hogy Krisztus nélkül gyengék, erőtelenek vagyunk, de Ővele, a Szentlélek által megújult élettel a világot is meg lehet változtatni. A tanítványok története mutatja, hogy Krisztus látható jelenlétét bár nélkülözniük kell, de új erő birtokába jutnak helyette. A Szentlélek árad ki rájuk teljes mértékben, hogy elpecsételje őket küldetésükre. Jézus tudta, hogy semmiféle érvelés nem lágyít meg kemény szíveket, nem törheti át a világias gondolkodás és az önzés megkérgesedett rétegét. Tudta, hogy tanítványainak a mennyből kell kapniuk azt az erő-többletet, amely alkalmassá teszi őket küldetésük végzésére. Tudta, hogy az evangélium csak akkor hatásos, ha azt forró szívek és beszédes ajkak hirdetik, akiket áthat annak ismerete, aki az Út, az Igazság és az Elet. Jézus tanításából megértették a tanítványok, hogy a Szentlélek erejére van szükségük ahhoz, hogy megkezdhessék munkájukat. Pünkösd után nem voltak már egymást meg nem értő, független személyek csoportja, akik egymással ellenkeznek. Nem érdekelte már őket a világi nagyság és méltóság elérése, egyszerűen csak egy akarattal voltak együtt, akiknek szívük-lelkük is egy volt. Gondolataiknak egyetlen tárgya Krisztus volt, céljuk pedig Isten országának építése. Megértették azokat az igazságokat, amelyeket addig, amíg Jézussal voltak, nem tudtak felfogni. Addig csak hallgatták Jézus tanításait, most már megértették azt és továbbadták, hogy más is tanuljon és éljen belőle. Teljes szívvel vágyakoztak a Jézus által elkezdett hatalmas munka elvégzésére, a nagy mű befejezésére. Felismerték a mennyei Atyával szembeni nagy tartozásukat és felelősségteljes megbízatásuk és küldetésük súlyát, amelyet munkájuk rájuk mér, és teljes lelkiismeretességgel, de inkább a Szentlélek által megerősített rendíthetetlen hittel teljesítik azt. Tudják, mert hallották a missziói parancs bíztató Ígéretét, hogy Jézus velük lesz minden napon a világ végezetéig. A Szentlélek megújító erőként adatik mindnyájunknak, nem korlátolt mértékben, hanem az isteni erő teljességében árad ránk ! (Apostolok cselekedetei 2:1-14) Pünkösdi istentiszteletünkön a keresztyén egyház “születésnapját” ünnepeljük. Bár naptárak nem jelzik hogy emlékezzünk rá, legyen szívünkbe vésve Jézus mennybemenetele előtt elhangzott ígérete: “...vesztek erőt, amikor eljön hozzátok a Szent-lélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Apostolok cseleke-detei 1:8. Az előzőleg félénk és bátortalan tanítványok pünkösdkor egy akarattal, egy szívvel, egy hittel vártak arra, ami később életük egyetlen értelmévé válik: tovább vinni Krisztus nagy művét. Egyházunknak erre az egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal való várakozásra lenne szüksége, hogy meghalljuk a hangos felhívást, hogy szorgalmasan gyakoroljuk az istenfélő életet, hogy lélekben átalakulhassunk és alkalmasak legyünk arra, amit Krisztus vár tőlünk, elfogadni ezt az erőt a pünkösdi Szentlélek által. Isten ereje változást akar a mi életünkben. Ha vesszük az erőt, amelyet hozzánk küld az Úr, akkor a földi nyomorult érzéki állapotot valami egészen új élet egészséges pezsgése fogja megeleveníteni lelki egészségre. A pünkösdi erő tegyen alkalmassá arra, hogy legyőzd a szenvedélyeket, hogy készséggel és vidáman engedelmeskedj Krisztusnak, légy megbocsátó, a szeretet és a békesség hírnöke és cselekvője, megtapasztalva, hogy ebben a Lélektől kapott erőben áll egyedül az Isten országa. l.Korinthusi levél 4:20. Dsida Jenő Pünkösdi várakozás Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét... De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet tud és egyet érez... Most váratlanul vágyón megvonaglik És felzúg Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, színt adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!... És ismétlik mindig erősebben A felviharzott étheren keresztül És felharsan az egek harsonája S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva... És nagy szavát az Úr - kimondja!
