Magyar Egyház, 2009 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2009-05-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal 2009. ÉVI PÜNKÖSDI KÖRLEVÉL AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETEIHEZ Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban ! Az egyház születésének napján, az egymásratalálás, az egymásra ismerés isteni csodáját megélve köszöntjük gyülekezeteinket és köszönjük az Úr Istennek a Lélek ajándékait. A pünkösdkor megélt összhang nem új nyelvi összegzés, hanem a feltámadott Krisztus velünk lévő Lelkének magunk-megismerési élményéből fakadó egység-csoda, amikor értjük egymást, amelynek szemmel látható és kézzel fogható szerves része a másik emberre, a testvérre való rátalálás, annak befogadása a „másik Pártfogó” által. Az egyház alapja Krisztus, aki Ígéri, hogy pártfogoltak leszünk, mert nem hagy magunkra. Kérdésünk és aggodalmunk, hogy ki marad velünk és ki fogja életünket kormányozni és az éggel összekapcsolni? - pünkösdkor válik valósággá, mert Krisztus a Lelke által még mélyebbre hatol szolgálatával az életünkbe, hogy arról bizonyságot tegyünk. Az egyház jövője Isten országa, a jövő feladatai és szolgálatai a Szentlélek erejében vannak. Az egyház valódi értelme a Krisztus művében van. Jézus nem egy történeti személy csupán, hanem élő Úr, aki jelenlétével és nem a múltban kiadott alapító rendelkezéseivel élteti az egyházat. Az egyház léte, jövője nem más, mint benne az őt váró, eljövendő Krisztus tevékenysége. Az egyháznak a jövőre való figyelése az, melyben látások és célok töltik el, és ahhoz a Krisztushoz kapcsolódik, aki jön, és aki az egész világnak megváltást készít. Ez teszi az egyház küldetését dinamikussá, és jelenét a jövő Ígéreteitől meggazdagodva a reménység helyzetében olyanná, ahol a történelem és a Krisztusvisszajövetel egymástól nem válik el. Csak erre az eseményre készülő egyház lehet a föld sava és a világ világossága. A múlt, a jelen és a jövendő egészen páratlan módon fonódik össze az egyházban. A történeti Jézus, a Szentlélek által jelenlévő Krisztus és a dicsőségesen eljövendő Úr, aki meghatározza az egyház mindenkori életét és szolgálatát. Az egyháznak Jézust példázva egy új modellt kell felmutatni életével, amely krisztusi uralom nem mások szolgává tételében, hanem a másokért való szolgálat vállalásában áll. Nem erőszak, hanem a szeretet, nem a mások áldozata, hanem önmagam áldozatként való odaadása ez az új életforma, melynek hirdetése, megélése, kialakítása az egyház elsőrendű feladata. Ha az egyház ezzel adós marad, Krisztust tagadja meg és feszíti meg. Ezt azonban a hívők közössége, a testvérek gyülekezete, a Jézus barátságában való élet, a másik emberért, a Jézus barátaiért való odaadásban gyökerező szolgálata hitelesíti. Imádkozunk azért, hogy az Igében és a sákramentumban való közösség gyülekezeteinkben ne legyen formalitássá, hanem a Jézus által hozott barátság töltse meg szolgálatunkat új tartalommal. Ezt az új tartalmat keressük amerikai magyar református keresztyén életünk útján, amelyre elkísér minket a feltámadott Krisztus. Kívánunk áldott pünkösd ünneplést és a Szentlélek ereje által meggazdagitott szolgálatokat. Testvéri szeretettel a Krisztusban: 2009. május 29, pünkösd ünnepén 2009 PENTECOSTAL GREETING TO THE CONGREGATIONS OF THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA Dearly Beloved, On that first Pentecost, the Spirit of God blew across the landscape, filling the disciples’ lungs with a new breath, breathing into them a new life, a new kind of living. When they proclaimed this new life to the people, the word was understood. Speaking in many languages, each and every people heard the proclamation as if it had been spoken in their own native tongue. The Pentecost story is not an instance of being “bi-lingual.” Pentecost goes well beyond that. Pentecost is not about speaking a foreign language; it is about understanding what someone else, someone foreign and alien. The Pentecost story is about unifying all people, in all places, in every way. The Pentecost story is about reconciliation of the world, and its different peoples, putting a vision out there that proposes as a possibility that we can live in peace. Living in peace does not mean that we have to be friends with everyone. Peace means that just have to agree upon a shared future. Reconciliation leads to a possibility of peace and the possibility that different people can cohabitate the same space and live as neighbors. Jesus talks about a grapevine and its branches. “I am the vine and you are the branches.” Firmly rooted in the ground of God the creator, God the life giver, God the liberator, and God the just, the vine grows and extends it branches. The followers of the Christ, the faithful and baptized followers who bear their crosses, their instruments of death, and walk into a new life reach and stretch themselves beyond the safety and security of the vine. They extend themselves into those places that have a special need for God’s grace. These branches then do their work. They bear fruit, the fruit of the Spirit, reconciliation and peace. It’s really a beautiful image. Think of those grapes, those individual and separate grapes as illustrating the things that divide us: age, race, language, values, political parties, economic level, social class, educational degree, etc. etc. Each grape is a separate person, unique unto him or herself. But in this image, those differences are clustered into a single bunch of fruit. They seek reconciliation. They have learned how to share a common future in the same space. Staying separate, they exist as one. This is one way of understanding the fruit of the Spirit and the work of God’s people. As Christian people, this is the fruit we grow, and which feeds us, as it feeds others. It nourishes us, as it nourishes others. And, it makes our hearts glad. On that first Pentecost Day, the disciples took the good news of Christ to those varied and divided pilgrims. They heard the possibility of living a new life with Christ and through Christ, and in Christ, and they understood. They knew that seeking vengeance only brings on further warfare. Now, they understood that being reconciled, they could live in peace. This is good news. It is living a new life. It is living, and making real, the resurrected life in Christ. It is why churches exist. It is our work and our ministry. It is what we do. We are praying that our congregations can do this service for the glory of the Lord. Let our Pentecost service and our Hungarian Reformed Christian life be blessed by the living Christ, who gives us faithful future with the Holy Spirit. With brotherly love in Christ, Szabó Sándor püspök Beke C. Antal fögondnok Sándor Szabó, Bishop Anthony C. Beke, Chief Elder
