Magyar Egyház, 2009 (88. évfolyam, 1-4. szám)

2009-02-01 / 1. szám

12. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

Rajki Miklós:

Hazai Tavasz

Itthon már tavasz van.

Ragyog a nap A megkezdett tavaszban. Megcsicserdült Sok kicsi madár,

Az ablakom alatt hallom Újra, a vadgalamb szavát. Kikandikál a virág A barna avarból,

Kipattant a rügy A csupasz ágakon.

Fakad az élet,

Ébred a természet.

Testet ölt a zöld,

Lélegzik a föld.

Vidámabb a reggel,

Szebb napok jönnek,

Minden kikelettel.

Látnád az ibolyát,

Ahogy kéklőn és szelíden Mutatja meg magát.

Háta mögé küldte már a telet, Hogy kicsi kék fejével Reményt hozzon neked. Csillagos az ég és tiszta.

Egy láthatatlan kéz,

Mintegy ablakot,

Tisztára varázsolta.

A nap és a hold Egymásra mosolyog,

Mikor átadják az égen, Napjában kétszer,

A stafétabotot.

Vajon Nálatok, messzi odaát, Hogy mutatta meg A tavasz önmagát?

Van-e már hangja, van-e illata, Milyen nyelven szól,

A madarak mondata?

Ragyog-e a nap, rá az ibolyára,

Felel-e a vadgalamb Párja hívására?

Hallik-e messze,

A déli harangszó,

Van-e körülötted Anyai magyar szó?

Ragyog-e úgy az ég,

És fénylők-e a csillagok?

Érezni lehet-e

Azt a különös, tavaszi illatot?

Van-e Duna, Tisza, van-e Balaton?

Szaladgál-e szellő,

Lankákon, dombokon?

Van-e Erdély, van-e Kárpátok,

Van-e Nagymama,

Ki már a kapuban vár Rátok?

Hogy hangzik a szó, mit először Mond ki a kisgyerek,

Mamának szólít-e ott is Tégedet?

Vagy a falu végtelen nyugalma,

Hol az ember a fejét,

A legszebb álomra hajthatja?

Van-e komondor, és puli a barátja,

Ki erre az álomra hűséggel vigyázna?

Van-e kokárda, nemzeti színekkel,

Mit március idusán, mindenki kitenne?

S hogy szól a Himnusz, mélyen belülről,

Mikor hazaénekled, onnan a messziből?

És a Szózat, benne a szívedben, kitörölhetetlenül,

O, Hazádnak légy híve, rendületlenül.

Van-e emlék, mi régen volt vagy éppen nemrég? Mint is simult lábad alá a magyar föld,

S hogy fejed fölött ott lobogott, Apiros-fehér-zöld.

Van-e kalács, kürtös vagy fonott-e,

Ha van, vajon a Dédike fonta-e?

Van-e eresz, mi visszavárja a fecskéket,

S van-e körbeült asztal,

Hogy széppé tegye az estéket?

Ha a kenyeret, ebédnél megszegik,

A keresztet vajon, ott is rávetik?

Hát Húsvétkor, nyuszi hozza-e a tojást,

S kapnak-e, hétfőjén a lányok locsolást?

Ha ez mind megvan ott, akkor nagyon jó,

Ha néhány hiányzik, az még pótolható.

De ha nincs, akkor most elküldöm Neked.

Öltöztesd föl vele, legalább a szívedet, lelkedet,

Hogy érezd magad annak, aminek születtél, Magyarnak, kinek ide a földre lejöttél.

S az érzés maradjon meg szívedben, lelkedben,

Vidd el magaddal, ha majdan örökre menned kell.

2002. március 12.