Magyar Egyház, 2007 (86. évfolyam, 1-4. szám)
2007-07-01 / 1-2. szám
26. oldal MAGYAR EGYHÁZ Wass Albert: Nagypénteki sirató Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk... Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Júdás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfákat, mindég kettőt, soh'se hármat. Egyet felállítunk jobbról, egyet felállítunk balról, s amiként a világ halad: egyszer jobbról, egyszer balról fölhúzzuk rá a latrokat. Kurucokat, labancokat, közülünk a legjobbakat, mindég csak a legjobbakat. Majd, ahogy az idő telik, mint ki dolgát jól végezte: Nagypéntektől Nagypéntekig térdelünk a kereszt alatt húsvéti csodára lesve. Egyszer a jobbszélső alatt, másszor a balszélső alatt, éppen csak hogy a középső, az igazi, üres marad. Nincsen is keresztfánk közbül, nem térdel ott senki, senki. A mi magyar Nagypéntekünk évszázadok sora óta évszázadok sora óta ezért nem tud Húsvét lenni. így lettünk országút népe, idegen föld csavargója, pásztortalan jószág-féle. Tamással hitetlenkedő, kakasszóra péterkedő, júdáscsókkal kereskedő. Soha-soha békességgel Krisztus-Úrban szövetkező. Te kerülsz föl? Bujdosom én. Én vagyok fönt? Bujdosol Te. Egynek közülünk az útja mindég kivisz idegenbe. Bizony, jól mondja a nóta, hogy elmegyünk, el-elmegyünk, messzi nagy útakra megyünk. Messzi nagy útak porából bizony, köpönyeget veszünk. S ebben a nagy köpönyegben, sok-sok súlyos köpönyegben bizony pajtás, mondom Néked: rendre, rendre mind elveszünk. (Bajorerdő, 1947) Gondolatok a jövő Magyarországáról, magyarságunkról A napokban kis háztáji kertecskénkben gaztalanítottam. Közben arra gondoltam, hogy a magyar nemzet kertjében - határok nélkül - gaztalanítani kell, mert sok az igaztalan, hazug, hamis, egyszóval sok a gaz. A múlt és jelen igaz ismerete nélkül nem beszélhetünk a magyar nemzet, sem Magyarország jövőjéről. Többször felcsendült az ének, hogy "szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország" s ilyenkor azon töprengek mivé is lett az ország, - Erdélyország is a XVI_XVII század Tündérkertje. Igaz, sok történelmi csatánk volt, sok veszteség, vereség, jelenleg pedig mindenhol politikai csatározások vannak - s lassanlassan a magyar nemzet e harcokban és az Európai Unióban elvérzik. Újból meg kell tanulnunk - nem országokban, országban, hanem határok nélküli nemzetben gondolkozni és cselekedni öntudatosan. Elsősorban öntudatra van szükségünk, tudatosítani magunkban és az utánunk jövő nemzedékben, hogy honnan jöttünk, hol vagyunk és kik vagyunk, valamint merre tartunk, hová megyünk?, mert míg lobbizunk, projektezünk, hivatali tisztségeket és a hatalom megszerzését sikeresen előkészítjük és megszerezni akarjuk, mint a horvát-magyar labdarugó EB megrendezését, addig mások "lenulláznak" Ezután pedig kereshetjük, ki a hibás, hol hibáztunk! Másodszor, nem pénzben, hanem lélekben s így nemzetben gondolkozni. Mindenkor a pénz értékét veszíti. Mennyi minden már értékét vesztette - néhányat megemlítek: házasság, család, gyermek, igazság, tisztaság, emberség, stb. Sokan ma képesek a pénzért a lelkűket is eladni. Ezért van káosz Magyarországon is. A káoszt a reformok, a rendőr- állam nem oldja meg, csak továbbfokozódik a zűrzavar, csalódottság, kiábrándulás és reménytelenség. Harmadszor, mindenkinek dolgozni és imádkozni kell úgy, hogy az egyéni érdek helyett a közösség érdeke kerüljön előtérbe: népem, nemzetem és nemzedékem, valamint a jövendő nemzedék. Valóban mit hagyunk magunk mögött - a jövendő nemzedéknek. "Lemossuk a gyalázatot" - mossuk le a gyalázatot és alázatos életet éljünk. A két világháború között a SDG (Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a dicsőség- reformáció egyik tétele volt) mozgalom vezetője, Soós Géza hangoztatta "Evangéliumot Magyarországnak" s ez ma is időszerű. Nem a párt akarata, a kormány erőszakos akarata, nem az én akaratom, hanem az Isten akarata a lényeges. Az evangélium, az örömhír segít bennünket arra. hogy az Isten akarata a szeretet és az ember is szerethet- ezt felismerjük. Ennek az akaratnak engedelmeskednünk kell. így kiépíthetjük újból a kapcsolatainkat Istennel és az emberekkel. Hittel, bátran mondjuk és énekeljük a Nemzet Imáját: "Isten áldd meg a magyart". Végezetül hadd idézzek Wass Albert: Karácsonyi üzenetéből néhány sort: "Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát és eresszétek be oda a napfényt... változzatok át a szeretet nemzetévé és lássátok meg: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten." Úgy legyen! Ámen. Székely udvarhelyen, 2007. május T-án Hegyi Sándor - református lelkipásztor
