Magyar Egyház, 2007 (86. évfolyam, 1-4. szám)
2007-07-01 / 1-2. szám
18. oldal MAGYAR EGYHÁZ Bemutató és Köszöntés Az elmúlt ősszel, amikor részt vettem az Amerikai Magyar Református Egyház Egyházkerületi gyűlésén Ontario, Californiában, alkalmam volt egy kis családlatogatásra Fresnon. Mint azelőtt máskor is, látogatásom alkalmával találkoztam egy régi ismerőssel Dr.Nagy J. Elemérrel, Professor Emeritussal és kedves nejével Magdalénával csendes otthonukban. Dr. Nagy Elemér 1949-ben érkezett Az Amerikai Egyesült Államokba és nem sokkal megérkezése után az Amerikai hadsereg nyelv iskolájában talált alkalmazást ahol magyar nyelvet tanított 1951-től 1959-ig. Tudását és odaadását hamar felismerte a közelben levő Fresno-i egyetem és 1960-ban meghivta az itt levő Kalifornia Állami Egytem Latin professzorrául, mely szolgálatot hiven teljesítette 1985-ig. Ittléte alatt a Fresno-i tudományos szolgálata mellett a környék magyarságának összefogó és lelkes tagja maradt mind a mai napig. Örömmel hallgattam meg 90-ik születésnapjára írt gondolatait, amit versben fogalalt össze. Ezekben a szavakban önti ki szívét, érzelmeit, amit szeretnék közre adni kedves olvasóinknak. Arról, hogyan érez és mit gondol magáról, munkájáról és szolgálatáról küldetéséről és hitéről szóljon maga az író. Elmélkedés 90-ik Születésnapomon „Ki mint vet, úgy arat”- mondja a közmodás. De vájjon egyértelműen mindenkire vonatkozik-e? Vagy vannak kivételek? Elgondolkodom... És a bölcs mondás így szűrődött át telkemen. Az én földemen sohasem termett dúsan tiszta búza. Pedig gondosan szántottam, jó magot vetettem. Sarjadó vetésem mohó gyom ellepte. Érő termésemet szélvihar tépte, jégeső verte. De panaszra mégsem nyílik már fáradó ajkam. Uram, Te mindig megkönyörültél rajtam. Mert az aratáson mindig volt egy maroknyi szép kalász. És konkoly közül biztatóan nevetett rám a sok piros pipacs És a szende kék búzavirág. És szántom a földemet újra, gondosan, mélyen. Vetem a jó magot mind két kézzel. És várok... És álmodok... Sarjadó vetésem giz-gaz most nem lepi. Érő termésemet jégeső nem veri. Uram, köszönöm áldásodat! És hálásan nézek az égre, Életemnek célját most elérem végre. Tiszta búzát ígér a sok szép dús kalász. De alig látó szemem mégis könnybelábad már, Mert nincs piros pipacs és nincs kék búzavirág. Kedves Professzor Úr, Kedves Magdaléna! Mi is Isten szent színe elé jövünk és hálás szívvel köszönjük meg az Úrnak, hogy hosszú élettel, hűséges hitvestárssal áldott meg tégedet az Úr. Mind a magam mind pedig a környék magyar közösségével együtt köszöntünk 90-ik születésnapod alkalmából s kívánunk békés, boldog nyugdíjas éveket. Az Úr áldjon és tartson meg mindkettőtöket az Ő ingyenvaló kegyelmében. Fl. M. Török István, egxházkerüleli főjegyző Király Zoltán: Virradattól Alkonyaiig (Életrajzi Napló) Ft. Király Zoltán ny.püspök, Lakeland Florida magyar gyülekezetének lelkipásztora 1920-ban született Nagyváradon. A trianoni gyalázatos békeszerződés keserű gyümölcseit ízlelgette ifjú éveiben. Teológiai tanulmányait Kolozsvárott és Debrecenben végezte. Lelkészi és tanári diplomát szerzett. Megjárta a 2. világháború poklát és átszenvedte a kommunizmus - szocialista rémuralmát. 1956-ban érkezett Amerikába, s attól kezdve az amerikai magyar református gyülekezetek szolgálatában telt az élete. Naplójában gazdag életének értékes emlékeit osztja meg az olvasókkal. Ebből idézünk egy részletet: „Tudom Uram, hogy nincs e földön maradandó városunk. Sokszor költözködtünk egyik helyről a másikra. Az volt számomra a változóban a változatlan bizonyosság, hogy Te is költöztél velünk. Oda jöttél, ahova mi mentünk. Nem maradtál el rövid időre sem. Minden helyen jól érezhettük magunkat, hiszen a Te közelségedben voltunk minden időben. Most csak én költözöm Uram, a maradandót magam mögött hagyva. Olyan szokatlan, hogy egyedül megyek. De hozzád készülök Uram. Jó volt ott lenni, ahova Te állítottál, és azt tenni, mit velem és általam akartál cselekedni. így jó lesz minden ezután is. Az nem nyugtalanít, hogy mit hagyok magam után. Amire kegyelmed erőt adott, azt megtehettem, a többi pedig nem lényeges. Nem kívánok emléktáblát és dicsérethalmozást, nekem elég, ha Te elfogadsz úgy, ahogy vagyok, semmit sem hozva. Áldalak, hogy az egész úton velem voltál, még akkor is, amikor megtagadtalak vagy nem akartalak útitársul elfogadni. Köszönöm, hogy annyi szépet, gyönyörködtetőt láthattam, hogy a természet csodálatos gazdagságában is megláthattalak. Köszönöm a kereszthordozás megpróbáltatásait, aminek akkor semmi célját nem láttam, de a maga idejében alázattal beismertem, hogy a göröngyös útra azért volt szükség, hogy könnyebb legyen később, hogy azért kellett átmenni a szenvedésen, hogy hálát tudjak adni, mikor levetted rólam a terhet, hogy Te mindent javamra fordítottál, hogy sérülések és sebek nélkül nem tapasztalhattam volna meg a gyógyítás örömét. A Te kezedbe teszem le ismét életemet fenntartás és tétovázás nélkül. Vezess, mint eddig is, magadhoz közelebb.” (Útban hazafelé, 64-65.0.) A könyv 2007-ben jelent meg, kapható a szerzőnél ($18): Rév. Zoltán Király, tel: 1-863-619-5883. E-mail cím: rbzll9@iuno.com
