Magyar Egyház, 2005 (84. évfolyam, 1-4. szám)
2005-04-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 13. oldal XVI. Benedek az új pápa A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG GRATULÁL A PÁPÁNAK Dr. Setri Nyomi főtitkár, dr. Clifton Kirkpatrik elnök és a Végrehajtó Bizottság nevében küldött gratuláló levelet "Kedves XVI. Benedek pápa" megszólítással Vatikánba. Ebben a református lelkész-főtitkár rámutat: a mai világ kritikus helyzetében hiteles vezetőkre van szükség, s reméli, hogy az új pápa ezt a vezetői modellt valósítja meg, s hozzájárul a világ átformálásához. Kitér az elmúlt 35 év fontosabb eseményeire, amelyek a Református Világszövetség és a Római Katolikus Egyház közötti párbeszéd állomásai voltak. A teológiai megbeszélések témái között szerepelt Krisztus jelenlétének kérdése az egyházban, a közös pontok keresése az egyházértelmezésben, az Isten Országáról szóló közös bizonyságtétel esélye. A református világcsalád nevében küldött köszöntésben az is olvasható, hogy a Világszövetség vezetői imádkoznak a pápáért, s két küldöttükkel kívánnak részt venni az ünnepélyes beiktatáson, s ekkor személyesen is köszönteni kívánják őt. (Genf, 2005.04.21.dr. BL) Az új pápa életéről Ratzinger bíborosban a római katolikus egyház 482 év óta kapott újra német származású főpásztort. Az új pápa 1927. április 16-án született a bajor Marktl am Inn faluban, apja közhivatalnok volt. 1951-ben szentelték pappá. 26 évesen lett a katolikus dogmatika és fundamentális teológia docense Freisingenben. A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) idején a kölni kardinális teológiai szaktanácsadója. Később tanított dogmatikát professzorként Bonnban, Münsterben, Tübingenben és Regensburgban. 1977 márciusában VI. Pál pápa nevezte ki München és Freising érsekévé. Néhány héttel később bíborosi föveget kapott. 1981 novemberében bízta meg őt II. János Pál pápa a Hittani Kongregáció vezetésével. Briliáns teológus és nagyra becsült vatikáni személyiség lett az évek alatt. Vezetésével jelent meg a katolikus egyház új katekizmusa, s komoly teológiai bírálatban részesítette a felszabadítás teológiáját. Követői és bírálói kiemelik éles intellektusát, világos gondolkodását, választékos nyelvezetét, széles teológiai horizontját. Sok könyve, interjúja és tanulmánya jelent meg az elmúlt évtizedek alatt, melyekben a társadalom és az egyház viszonyát behatóan és sokoldalúan elemezte, ugyanakkor nagyon ügyelt a nyitottság megtartására. Ez évi nagypénteki elmélkedésében félreérthetetlen hangvétellel szólt azokról a papokról, akik Isten Igéjét kiforgatták eredeti értelméből. Sok teológiai elméletből csak egy valami hiányzik: az élő hit - tette hozzá. Az egyház néha süllyedő hajó képét nyújtja, sok szenny is előfordul benne, a klérust megkísérti a gőg és az önkény. Ez a kritika és önkritika nagy visszhangot keltett világszerte. (Róma, kipa, 2005.04.19. dr. BL) Búcsú II. János Páltól Nem magától értetődő, hogy református keresztyén ember, református lapban a római pápáról emlékezzék meg. Jelen esetben azonban - úgy érzem - egyet fognak érteni velem a lapunkat olvasó testvérek... Fiatal koromban - amikor még XII. Pius volt "Szent Péter utódja" -, nem úgy különböztettük meg a felekezeteket, mint azt ma szokásos, ti., hogy vannak történelmi egyházak és vannak szekták (köztük destruktív szekták is), hanem úgy, hogy vannak evangéliumi keresztyének, szemben a magukat egyedül igaznak hirdető közösségekkel. Ez utóbbihoz pedig nemcsak kis csoportokat, felekezeteket soroltunk, hanem mint "legnagyobb szektát", a Római Egyházat is ! Nem ok nélkül, mert a II. Vatikáni Zsinat előtt levegőnek nézték a kis és nagy protestáns egyházakat egyaránt. A XXIII. János által elindított nyitás a most megboldogult II. János Pál tetteiben realizálódott. Ő már valóban nem eretnekként, hanem "elszakadt testvérekként" kezelte a más felekezetű keresztyéneket, sok konzervatív főpapja ellenzése dacára is ! Történelmi tettként értékelhetjük, hogy az egyháza által hajdanán elkövetett bűnöket elítélve, O kért bocsánatot a kiátkozott, üldözött, börtönbe, kínpadra, gályára küldött "eretnekektől", illetve utódaiktól. Ezek sorában emlékezett meg a mi gályarabságot szenvedett prédikátorainkról is debreceni látogatása során. A reformációt követő minden egyház számára nagy jelentőségű esemény, hogy 1999-ben a Lutheránus Világszövetséggel a megigazulás tan kérdésében egyetértésre tudott jutni. A teológiában való szakadék a reformációtól a XX. századig tartó időben tovább mélyült a katolicizmus és a protestantizmus között. Most végre elindult egy pozitív, a szakadékot betemetni kezdő (persze csak kezdő!) folyamat ! Vannak tehát konkrét eredményei is a közeledésnek. De még ha nem is lennének, az a tény, hogy a "laikusoktól", "szakadároktól" és "eretnekektől" elzárkózó egyházi vezetést alázatosságával és szelíd szeretetével váltotta fel - minket is ilyen krisztusi lelkületre indít...!? Kövespataki László Kaprinyákné Bodnár Szerénke Phoenix, Arizona Apám földjén Ha mégegyszer Apám földjén markot tudnék szedni, gyermekkorom ismét ünnepelném a magyarföld küszöbén Hej, te sors: engem hová vittél? messze, messze diszidensként de a hazavágyó szívemben Apámra gondolok mindig Most látom a búzatáblákat aranysárga fejük hogyan hajladoznak, hogyan küldik mosolyukat szorgalmas Apám asztalára Istenem, kegyelmed lebeg felettem egyszer majd estik hazatérek a földre, drága magyar földre hol Édesapám is született
