Magyar Egyház, 2004 (83. évfolyam, 1-4. szám)
2004-10-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 17. oldal Népszavazás “Nem voltunk elegen azok, akik ezt a fajta szolidaritást a szavazatunkkal ki tudtuk volna fejezni” - így kommentálta Bölcskei Gusztáv református püspök a népszavazás kettős állampolgárságra vonatkozó kérdésének eredménytelenségét és az alacsony részvételi arányt. A Magyarországi Református Egyház november 22- én körlevélben kérte gyülekezeteit és híveit, hogy menjenek el a népszavazásra és szavazzanak igennel a kettős állampolgárságra. Csaknem ötszáz magyarországi egyházközségben november 28-án és a szavazás napján határon túli lelkészek hirdettek igét. "Egy szomorkás békesség van bennem" - mondta Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke a határon túli magyarok kedvezményes honosítása ügyében kiírt ügydöntő népszavazás adatainak 99 százalékos feldolgozottsága ismeretében. Mint hozzátette, a határon túli magyar püspökök azzal mentek el: "nekünk most nagyon rossz lesz otthon". "Mint ahogy az igen sem jelentette volna azt, hogy most megérkeztünk, hanem akkor kellett volna elkezdeni az érdemi munkát, az én számomra ez a nem is azt jelenti, hogy ez nem valaminek a vége, hanem valahol újra kell kezdenünk" - hangsúlyozta. Bölcskei Gusztáv köszönetét mondott azoknak, akik merték vállalni a szolidaritást és elhitték azt, hogy a félelem nem jó tanácsadó. "Mert én azt gondolom, hogy aki nem ment el vagy aki nemet mondott, az valami olyantól félt, amit saját magának se tud megmagyarázni. Ez nyílván közös felelősségünk volt és közös felelősségünk marad" - mondta. Hozzátette: ha meg tudjuk őrizni azt a szolidaritást, ami kifejeződött abban, hogy itt voltak a határon túli lelkészek és mi is ott leszünk akkor, hogyha kell, akkor valami olyasmit tettünk, amiért érdemes volt szólni és bátorítani. "Ami emberileg rajtunk állt, azt próbáltuk megtenni" - közölte a püspök, hangsúlyozva, hogy egyházi kapcsolataik ilyen értelemben semmit nem fognak változni, erről biztosították egymást a határon túli magyar lelkészekkel, püspökökkel. A református egyház az elsők között volt azzal a véleményével, hogy a kettős állampolgárságról való szavazás nem lehet más, csak lelkiismereti-erkölcsi kérdés - mondta el vasárnap Bölcskei Gusztáv. "Azt hiszem, ha az igenek kerülnek többségbe, akkor vagyunk a startvonalon" - tette hozzá a püspök, aki két igennel voksolt a népszavazáson. Bölcskei Gusztáv kifejtette: ha az igenek kerülnek többségbe, akkor a politikusok megkapják a feladatot, de természetesen mi nagyon szívesen segítünk, hogy mit és hogyan lehet szabályozni a kettős állampolgárság intézményében. Hozzátette: az igen az együvé tartozás kifejeződését, a nem ennek elfelejtését, megtagadását jelenti. "Annak a természetellenes állapotnak, amiben a magyarság él, a meggyógyítását segítheti az igen döntés" - vélekedett a püspök. MTI 2004-12-05 MÁSNAP Az első szó a szeretet, az együttérzés és a megkövetés szava a határokon túl élő honfitársak felé. Tudjuk, hogy számotokra meghatározó tét volt ez a szavazás, alapvető megrendülést és csalódást okoztunk. Ez a legfájdalmasabb vesztesége a választásnak. Pillanatnyilag talán nehéz elfogadnotok, de mi, a hivatalos eredmény ellenére is, szeretünk benneteket, egy test, egy magyarság vagyunk. Ezen az egységen tovább munkálkodunk, ezt az egységet továbbra is megőrizzük. A második szó a köszönet szava ahhoz a hárommillió anyaországi honfitárshoz, aki elment szavazni. Köszönet az igenekért és a nemekért, hisz mindkettő megküzdött lelkiismeretével, és legjobb meggyőződésében adta le szavazatát. Az átgondolt, lelki ismeretben adott, egymással ellentétes szavazatok még nem választhatnak el bennünket. Különösen nem Jézus Krisztus egyházában. Ezt jó lenne nem elfelejteni ! A harmadik szó a megértés szava ahhoz az ötmillió honfitárshoz - vagy azok többségéhez - akik nem mentek el szavazni. Ez nem kis szám, ez a szavazati joggal rendelkezők közel kétharmada. Ennyi honfitársunk nem lehet érzéketlen, vagy rosszindulatú, esetleg félrevezetett. Talán ők a realitás, a józan ész szava, akik nem engedték magukat befolyásolni a lélektelen negatív statisztikák által, de a pártpolitikai célra felhasználható hazafias szónoklatok által sem. Megérezték, hogy a kérdések megfogalmazása pontatlanul és átgondolatlanul került a szavazók elé. Az egymással ellentétes és szélsőséges kijelentések kavalkádjában ők kitértek. Nem tudták, merre lépjenek. Ez a bizonytalanság a körülmények között nagyon is érthető. Végeredményben az ő szavuk - a többség - döntött. A népszavazás eredménytelensége azt eredményezte, hogy mindkét kérdés visszakerült a Parlament elé. Visszakerült, nem megkötött formában, mert a „siker” azt jelentette volna, hogy ezek a problémák csak egyféle formában, a „ győztes” formában oldhatók meg. Most mindkét kérdés nyitott lehetőségként a Parlament előtt van, nincs megkötve a megoldások útja. A választás mindkét problémát a nemzet tudatába hozta, talán most sokkal érettebbek lettünk egy józan megoldást találni és elfogadni. Ennyiből még „sikeres” is volt a választás. íme, „akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” Ő jót hozhat ki abból is, amit mi rossznak hiszünk. Ez a választás is nyilvánvalóvá tette, hogy közöttünk nem csak egy szakadék van, mármint az anyaországiak és a határontúliak között. Ezt a szakadékot részben külső tényezők, mint Trianon okozták. A másik szakadék viszont az anyaországban választja el a magyart a magyartól. Jobb híján nevezhetjük ezt pártpolitikai szakadásnak, vagy a bal és a jobb oldal csetepatéjának. Elfogadhatatlan minden gyűlölet, egymás kiközösítése, bizalmatlanság, ahogy ez a két oldal viselkedik egymással. Elfogadhatatlan, a legminimálisabb önvizsgálat és önkritika hiánya mindkét oldalon, még most a választások után is. Elfogadhatatlan, mert így józanul élni egymás közt nem lehet. Nekünk, a „békéltetés” népének fontos és sürgős szolgálatunk van e téren. A békéltetés szolgálata első lépéseként legyen több éves moratórium bizonyos szavak használatával kapcsolatban, amikor egymásról beszélünk. Ezentúl ne beszéljen az egyik magyar a másikról úgy, hogy az „kommunista,” vagy „ fasiszta,” vagy ehhez hasonló. Még akkor se, ha történetesen igaz lenne, amit mond. Pillanatnyilag, a vélt igazságnál is fontosabb, hogy ez az áldatlan, bizalmatlan és ellenséges lelkűiét megszűnjön közöttünk. Ha majd felépül ez a híd a belföldi magyarok között, akkor lesz reményünk a határontúliaknál is a szakadék eltűnésére. Ez a választás talán egy lépés lehet ebbe az irányba. Kálmán Szabolcs
