Magyar Egyház, 2004 (83. évfolyam, 1-4. szám)
2004-10-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 11. oldal megöntözi a földet. Ez a mennyei áldás a földi életben boldogulást hoz. Sikerül a vetés, jó aratás lesz. Beérik minden, a jó munkának jó lesz az eredménye. Jól vizsgázik a föld népe, az Isten igazsága áthatja és átváltoztatja a földön a hiábavalóságot, gonoszságot, a gyomot. Aztán már csak tisztabúza lesz. A nagy látomás a messiási időkről szól: az oroszlán, leopárd, vipera - együtt van a kisgyermekkel. Az állat-világ az ellenségesség és az ártalom jelképei. Az ősi átok miatt a sátán, mint kigyó - ősi ellenség, ami el akar pusztítani. Ez megszűnik egyszer, és akkor minden jóra fordul. A karácsonyi angyal-kórus énekében összekötődik a régi szabadulás és az örök, végső szabadulás Krisztus születésével és győzelmével: Dicsőség a mennyben Istennek és a földön jóakarat az embereknek. 3. Mi ezekből a tanúlság ránk nézve? Isten beteljesíti az ígéreteit, de nekünk ebben hinni kell, és erről vallást kell tenni szavunkkal és tetteinkkel. Jézus az Úr az Atya Isten dicsőségére. Őbenne felragyog a dicsőség és ahol Ő van, ott az Isten dicsősége érvényesül. Hogyne tudná beteljesíteni szavát - aki a semmiből teremtett, aki Isten létére emberré lett, aki halálra adta önmagát, de feltámadt, aki újjá teremt mindeneket! Közel az Ő szabadítása. Közel van Jézus. Ha az Isten dicsőségét munkáljuk, azzal szerzünk karácsonyt a földön - olyat, ami nemcsak egy napig tart. Bár ebben jobban kálvinisták lennénk, azaz Kálvin követői ! Reformátorunknak a legfontosabb hitbeli és theológiai kérdése az Isten dicsősége volt. Életünk egyetlen, abszolút célja nem a létfenntartás, nem az érvényesülés, nem a vagyonszerzés, még csak nem is a boldogság. Hanem avégre élünk: hogy Istent dicsőítsük és vele örök szövetségben éljünk. Ma fogadjuk el az Isten karácsonyi ajándékát és ezzel ajándékozzuk meg egymást. Hittel, örömmel és bizalommal várjuk a jövőt, Őt magát, aki nem kisgyermekként, de győztes Úrként érkezik. Mara-natha ! — Jövel Uram Jézus ! Ámen! Ni.Lukácsi László lelkipásztor Muraközy Gyula: Imádság advent negyedik vasárnapján “Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa: ” (Máté 3:2.) Ismét itt állok, Atyám egy új karácsony reménységével szívemben, közel ehhez a csodálatos naphoz, melyen örök szerelmed tavaszi melegként szétárad millió és millió szívben. Te vezettél eddig. Taníts meg arra Atyám, hogy nem csak a karácsony jő el hozzám, hanem énnekem is meg kell találnom. Mutatsd meg azt a lelki utat, amelyen a mai napkeleti bölcsek haladnak Bethlehem felé. Azt kérem Tőled, vezess engem Igéddel, a karácsonyi csillaggal, hogy csakugyan megérkezzem. Tisztítsd meg a gondolataimat. Tedd mélyebbé, őszintébbé vágyamat Krisztus után. Adj nekem naponta olyan csöndes perceket, amelyekben szavadat hallhatom. Erősíts meg bűneimmel való harcomban. Segíts át azokon az akadályokon, amelyek a karácsonyi úton elém merednek. Tudom Atyám, hogy magamtól sohasem érnék el. Fáradtan, csüggedten állanék meg. Azért kérem a Te Szentlelked erejét. Azt kérem Tőled, mennyei édes Atyám, hogy igazi karácsonyt adj nekem. Necsak annak a látszata, néhány örvendező óra, valami kicsiny örömszerzés békessége szálljon át az életemen. Azért a karácsonyi találkozásért esedezem hozzád, amelyet a napkeleti bölcseknek és a szent éjszakán felriadó pásztoroknak adtál. Állíts engem is szemtőlszembe Jézus Krisztussal. Láttasd meg velem Őt, mint Megtartót. Örvendezzen a szívem, hogy az Ő közelében vagyok. Mennyei öröm járjon át rajtam, melegítsen és késztessen mások iránti szeretet szolgálatára. ... Én is elhozhatom a magam ajándékait: fogadásomat, imádságomat, Tenéked felajánlott, gyarló életemet. Éreztesd meg énvelem, hogy örök világod békessége száll alá e napon. Boldog rémülettel lássam én is, amint a láthatatlan világ felragyog előttem, mint ahogy a pásztorok szeme látta. Vezess, segíts, igazgass, közelebb Uram, mindig közelebb Hozzád a Jézus Krisztusban. Ámen. Ravasz László: A reformáció mai tanításai ... Az egyház a Krisztus teste. Az egyház, a gyülekezet, mi akik itt vagyunk, az inkamáció második fejezete vagyunk, az a dicsőséges lelki-test, melyet a megfeszített, a feltámadott és az Atya jobbjára ült Krisztus az Ő választottjaiban a hívők gyülekezetében ölt magára. Az egyház tehát élő organizmus. Az övéi között jelenlévő Krisztusnak organizált élete. Éppen ezért az egyház nem e világból van. E világon is él, ide nyúlik alá, hogy összegyűjtsön és felemeljen egy mennyei világba, abba az állapotba, ahol Krisztus él. Baj, ha nem nyúlik alá, de baj, ha nem visz oda fel és nem ott fenn terebélyesedik ki. Hajszálgyökerei a szívekbe érnek, virága, gyümölcse az örökkévalóságban díszlik és érik. Ezért az egyházra mindig elmondhatjuk ezt a két ellentétes dolgot: útközben és mégis otthon. Krisztusnak ez a teste is a Szentlélek műve, mint az, amely a Mária méhében formáltatott. A Szentlélek a Jézus Krisztus lelke, vagyis az Ő személyes jelenléte és munkálkodása egyesekben és a gyülekezetben. A gyülekezet az egyesekben él, az egyes a gyülekezetben. A gyülekezeten kívül nincs egyes, egyesek nélkül nincs gyülekezet. Keresztyénné lenni annyi, mint gyülekezethez tartozni. Unus christianus nullus chistianus. Az egyház a túlsó partról nyúlik ide hozzánk, s nem az innenső oldalról vert híd odaátra. A végből jő felénk, mentőöv a végítélet viharában. Az egyház Krisztus, mert az egyház az Ő Feje; az egyház Krisztus, mert Krisztus: az Ő tagjai. ... Részlet a Budapest, Kálvin tér, 1952.október 31-én elmondott beszédből Engedd, Uram, hogy szeretetben, és békében, igazságosságban és alázatban követhessünk Téged, hogy fegyelmezetlenségünkben és hűségünkben, bátorságunkban és lelkünk csendjében találkozhassunk Veled. Adj tanulékony, tiszta értelmet, hogy láthassunk. Alázatos értelmet, hogy hallgassunk Reád. Szeretetre vágyó értelmet, hogy szolgálhassunk Neked. Hivő, buzgó értelmet, hogy Te lehess a mi életünk. Dag Hammarksjöld volt ENSZ főtitkár
