Magyar Egyház, 2004 (83. évfolyam, 1-4. szám)
2004-04-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 17. oldal fustködön keresztültörtek a a csillogó fényekben kirajzolódó utcák, épületek keresztben és kasul, ahogy otthon Erdélyben mondani szoktuk. Próbáltam Nagy-Vancouvert ideképzelni, s számítgattam hozzávetőlegesen, hogy hányszor is férnénk mi el Los Angelesbe. Becslésem szerint is legalább háromszor, pedig mi sem vagyunk a „haj de milyen” kis városok közül valók. Örömteljes érzéseim közé szorongások keveredtek a tudattól, hogy milyen porszemnyire törpül az ember az egeket verdeső felhőkarcolók árnyékában. Biztos lassúsággal földet értünk és szeretettel öleltük át egymást vendéglátóinkkal, esperes urunk és már ismert, ránk váró egyháztagokkal. Egy pillanatra a repülőteret is átfutottam lelki szemeimmel, hogy gondolatban megállapíthassam, a miénk ennél sokkal szebb, modernebb, pompásabb és európai szemmel nézve európaibb. Nem fontos ez a ténymegállapítás, hanem természetes, hisz a vancouveri sokkal újabb. Útunk innen Ontario - Califomiába vezetett, s én mint első alkalommal járt erdélyi kanadás, rácsodálkozhattam a fennséges, virágzó bokrokkal tarkított pálmafa sorokra, ligetekre és parkokra. Esperes urunk elmondta, hogy nagyon szerencsés időre esett látogatásunk, mert egy héttel előtte esőktől áldott napokat élt meg a vidék és ennek köszönhetően minden zöldellt és virágzott. Lehet, hogy a califomiai időjárás is tudta, hogy mi csapadékkal dúsított éghajlatról érkeztünk, de lelkem mélyén úgy éreztem, hogy valami isteni kegyelem rejlik ebben is. Ki tudja. ... Ahogy az ontarioi templomhoz érkeztünk, pillanatok alatt otthon éreztem magam. Magyar vendégszeretettel, és nyílt szívvel vártak ránk testvéreink, hogy a határokat, távolságokat levetkőzve, derűs hangulatban otthon legyünk egymás között. Pillanatok alatt kiderült, ki honnan jött, mit üzen a szülőföld, mi fáj és mi az, aminek örvendeni tudunk. Kipihenve és nagy szeretettel üdvözöltük egymást másnap reggel sokan már mint régi ismerősök: Ft. Demeter Andor püspök és Ft. Szabó Sándor püspök helyettes - esperes uraink, Nt. Nagy Bálint, Nt. Magyari-Köpe Gábor, Nt. Fábián Lajos és a nagyszámban megjelent egyházi gondnokok, tisztviselők és elöljárók, (köztük az újonnan választottak: Demeter Zsolt fögondnok, Mester Zoltán világi jegyző, Nt. Fábián Lajos lelkészi tanácsbíró, Gödör György ellenőr, Okos Károly egyházkerületi képviselő, Fövenyessy Károly világi tanácsbíró, Fövenyi László világi tanácsbíró). A kialakult hangulatban úgy éreztem, hogy a hit templomában mélységes nyugalommal és biztonsággal csendesedhetem el, hogy megnyíljon lelkem az isteni üzenet befogadására. Az ünnepi nyitó istentisztelet után a beszámolókra, jelentésekre került sor, melyet Magyari - Köpe Gábor, San Francisco lelkipásztorának előadása zárt. A kinti hőség eltörpült a leikeink mélyét átitató forróság mellett. Az innen feltörő fájdalmak nem egyszer könnyeket csaltak szemeinkbe, főleg amikor a közülünk nemrég tragikus hirtelenséggel eltávozott fiatal Szabó Adámra vagy a nehéz viharokat kiállt helyi lelkészre, Nt. Négyessy Bertalanra emlékeztünk kegyelettel. Emellett a tanúbizonyságok is megtették a meghatottságig feszülő hatásukat. A Közgyűlés után Szabó Zsóka fötiszteletü asszony jóvoltából abban a szerencsés megtiszteltetésben volt részem gondnokunkkal Fővényi Lászlóval egyetemben, hogy részt vehettünk a jelenleg Los Angeles-ben élő fiatal Horváth Lilla operaénekesnő graduáló ünnepségén. Ilyen ünnepi vizsgán nem vettem még részt életemben. A hallottak alapján hiszem, hogy Horváth Lilla a magyarság jó hírnevét fogja öregbíteni ezen a kontinensen sajátosan egyéni, művészi tehetségével. Vasárnap az ontarioi templomban ünnepi istentisztelettel zártuk a közgyűlést, melyet közös ebéd követett. Késő esti hazaindulásunk előtt városnézni mentünk szeretett esperesünk és felesége vezetésével. Nos, a város nemcsak a magasságból nézve óriási, hanem a kocsiból is. Láthattuk, ahogy megbirkóznak naponta egymással a csillogás és a szegénység, a tisztaság és a kosz, a művészi érték és az álművészet, a hősiesen helytálló dolgos emberek A Nyugati Egyházmegye Közgyűlésén résztvevő küldöttek és a nyerekedők sokasága Hollyvood csillagai kéz - és láblenyomataival együtt. Szóval volt látnivaló. Részemre mégis az a sivatagban meghúzódó ciprus - és pálmafákkal körülvett kis magyar oázis maradt feledhetetlen, melyet Nt. Négyessy Bertalan kemény kitartással álmodott és alkotott meg az utókor számára. A templomot, mi tagadás, nemcsak hit, hanem történelmi érték szemmel is megbámultam. Minden magyar Los- Angeles-be látogatót csak bátorítok, hogy ezt a helyet keresse fel, hogy a sajátosan egyéni és történelmi látnivalók és tapasztaltak gazdag birtokosaként térjen vissza lakóhelyére. Isteni áldás, hogy az oázis műemlék értékű templomában a stafétabotot Ft. Szabó Sándor esperesünk vette át, hogy vezetésével csendesedjenek a viharok és határokat, távolságokat nem ismerve sokszorozódjék és áradjon innen a világegyetem minden irányába hit, remény és szeretet. „Öregisten, Nagy isten erősíts a hitben hogy ami késik azért el nem múlik él még a Te nyájad bárha szőre hullik. (....csak csendesen, nem használ a lárma, mostoha szülők közt még árvább az árva.) ” (Jókai Anna - Ima Magyarországért - részlet) Palkó Ilona-Vancouver
