Magyar Egyház, 2003 (82. évfolyam, 1-3. szám)
2003-10-01 / 3. szám
18. oldal MAGYAR EGYHÁZ II. RÁKÓCZI FERENC FEJEDELEM II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának 300-ik évfordulóját ünnepeljük. 0 joggal ünnepelhette volna éppen Mátyás királyunk uralkodásának 300-ik évfodulóját. Mátyás király volt az utolsó, a Szent Koronával megkoronázott nemzeti királyunk, aki felvirágoztatta utoljára az országot. Halála után Szapolyai Jánost tettek királlyá, aki viszont végleg kiejtette a kezéből az országot és átengedte a Habsburg háznak. Ettől kezdve a magyar nép sorsa megpecsételődött és folyamatos küzdelem jellemezte évszázadokon át szabadsága visszanyéréséért. A Rákóczi család már II. Rákóczi Ferenc előtt is öt generáción keresztül a magyar szabadság kivívásának élharcosai közé tartozott. Sajnos mindegyikük ideje korán elhunyt, kétes okok következtében, így egyik Rákóczi ősnek sem volt lehetősége megvalósítani álmát. II. Rákóczi Ferenc 1676-ban született. 3 hónapos korában édesapja, I.Rákóczi Ferenc Erdély akkori fejedelme fiatalon elhunyt, így a gyermek Rákóczi Ferenc apa nélkül nőtt fel, nővére, Rákóczi Julianna társaságában. Édesanyjuk, Zrínyi Ilona, a híres Zrínyi család leszármazottja volt, míg apai nagyanyja pedig a Báthori családból származó Báthori Zsófia. A gyermek Rákóczi fejedelmet édesanyja Ferkónak, nagymamája pedig Ferkőnek szólította. Az első festmény, amiről tudomásunk van, az 8 éves korában készült róla, ahol díszes piros dolmányt és sárga csizmát visel, vállára hulló hullámos haján és gyermeki arcán pedig már felismerhetők a későbbi fejedelem tipikus vonásai. Ezt a festményt a Magyar Tudományos Akadémia őrzi a mai napig is. Rákóczi édesanyja, Zrínyi Ilona másodszor is férjhez ment, így lett az egykori kuruc vezér, gróf Thököly Imre, Rákóczi mostohaapja. Thököly Imre egy alkalommal magával vitte a gyermek Rákóczit a hadi táborába, ahol igen nagy megpróbáltatásnak volt kitéve, éhezett, fázott, állandó életveszélyben volt, ugyanakkor megmaradt emlékezetében egy-két csata mozzanat, amit később a saját vezérlése alatt ő is felhasznált. Thököly Imre egyre több csatát vesztett a császáriakkal szemben, akik egyre közelebb kerültek Munkács várához, a Rákócziak egyik legerősebb várához. Thököly kénytelen volt elhagyni az országot, míg Zrínyi Ilona, a gyermekei mellett hősiesen védte Munkács várát. Három évig sikerült megvédenie, utána viszont feladásra kényszerült. A Habsburg császár, I.Lipót, ígéretet tett, hogy Bécsbe költözhetnek, és ott békességben élhetnek, de nem térhetnek vissza Munkácsra. Elrendelte a Munkács várában található kincsek leltározását. A legtöbb kincset ekkor hordták el, a többségét Bécsbe szállították, beolvasztották, a többit pedig a katonák elharácsolták. Ekkor tűnt el két nagyon értékes tárgy is. Állítólag a Rákóczi család tulajdonában volt Attila, hun király pajzsa és buzogánya, melynek ekkor veszett nyoma. I. Lipót Habsburg császár, ígéretét megszegve, elszakította a Rákóczi gyermekeket anyjuktól. Juliannát az egyik bécsi apáca zárdába csukatta, a 12 éves Ferkét pedig Csehországba vitette, hogy ott Jezsuita papokkal taníttassa. Ferkó keserves sírások közepette vált meg édesanyjától, akit soha többet nem látott ezután. Csehországban egyből levágatták hosszú magyaros haját németesre, levetették róla magyaros dolmányát, és német stílusú úri ruhát adtak rá. Rendszeresen küldött levelet édesanyjának és testvérének, melyben keservesen panaszolta, hogy gróf fiúkkal kell egy szobában laknia, nem adják meg neki a fejedelmi tiszteletet, őt is grófnak szólítják, idegen számára minden, a szokások, a nyelv, az ételek. Öt évig tartották őt Csehországban, mialatt a magyar nyelvet szinte majdnem teljesen elfelejtette. I.Lipót célja az volt, hogy legális keretek között kiirtsa a Habsburgok legnagyobb és legerősebb vetélytársát, a Rákóczi családot. Ezt úgy akarta elérni, hogy Rákóczi Ferencből katolikus papot, míg Juliannából apácát akart neveltetni, hogy így megakadályozza az utódok biztosítását. Ez a terve azonban csődbe ment, mert mind Julianna, mind Ferenc hamarosan megházasodott, és mind a ketten visszaköltöztek magyarországi birtokaikra. (Részlet az emlékbeszédből) Chirino Bordás Julianna, Miami, FL Krasznahorka büszke vára, rászállot az éj homálya. Magas tornyán az őszi szél, Régmúlt dicsőségről mesél. Olyan kihalt, olyan árva, Rákóczinak büszke vára. Harcosai rég pihennek, A bujdosó fejedelemnek. A toronyból késő este, Tárogató nem sír messze. Rákóczinak dicső kora, Nem jön vissza többé soha. Népi ének KURUC-E VAGY LABANC? A Rákóczi-szabadságharc idején egy cseh kereskedő jött Magyarországra. Útközben egy kuruc csapattal találkozott. Megkérdik tőle a katonák: - Mi vagy ? Kuruce vagy labanc ? A jámbor cseh nem tudta, kikkel áll szemben, és azt mondta nekik: - Labanc ! Erre a kurucok jól elverték. Továbbment a cseh kereskedő, és most egy csapat labanccal találkozott. A labancok is kérdezték: - Mi vagy ? Kuruc-e vagy labanc ? Most sem tudta, kivel áll szemben, eszébe jutott az előbbi csapat, hát azt mondta: - Kuruc ! Erre a labancok is jól elverték, aztán végül elengedték az útjára. Ahogy továbbment, megint találkozott egy csapat kuruccal. Ezek is megkérdezték: - Mi vagy ? Kuruc-e vagy labanc ? Ezeknek már azt felelte: - Ne is kérdezzétek, csak üssetek ! Népmonda nyomán
