Magyar Egyház, 2002 (81. évfolyam, 1-3. szám)
2002 / 1. szám
4.oldal MAGYAR EGYHÁZ A FELTÁMADÁS EREJE Efézus, 1,18-20 Krisztus feltámadására ne úgy gondoljunk, mint ahogyan egy múltbeli eseményre, vagy történésre szoktunk emlékezni, mert az 0 feltámadásával nem befejeződik valami, mondjuk a megváltás nagy isteni műve, hanem éppen elkezdődött valami új, valami más, valami nagyszerű, hatalmas, dicsőséges, amit nem tudok rövidebben kifejezni másként, mint így, hogy a feltámadás valóság. És most próbáljuk ezt úgy érteni, ahogyan a Biblia érti. Az Ujtestamentum a feltámadás szóval nemcsak Jézusnak a sírból és halálból való feltámadását érti, — tehát amaz első húsvéti eseményt, hanem a Benne hívők életének a megújulását és testüknek majd az utolsó napon történő feltámadását is. És ez nem három különböző feltámadás, hanem egy nagy csodálatos történés, amiben a hívőknek részük van és ami ki-beszélhetetlen örömmel tölti el őket. Egy hatalmas, nagy műve ez az Istennek, ami elindult és nyilvánvalóvá lett Krisztus húsvéti feltámadásában, és azóta folyton folytatódik emberi életek hit által való megújulásában, s majd kiteljesedik a halottak feltámadásában! Tehát Jézus feltámadása nem egy magányosan, elkülönítetten álló üdvténye Istennek, hanem olyan cselekménye, amibe mi is bele vagyunk vonva úgy, hogy ugyanez az erő most előbb a bűnből való feltámadást munkálja, majd pedig Krisztus visszajövetelekor testünket támasztja fel a halálból. És a feltámadásnak ezt a valóságát az első keresztyének nemcsak így értették, hanem így is élték meg! Amikor azon ujjongtak, hogy Jézust nem bírta fogva tartani a halál, ugyanakkor saját életükben be is bizonyították, hogy a feltámadás Istennek reális ereje! Olyan energia, hatás, ami bennük valóságosan működik (v. ö. Kol. 1.29; Fii. 4,13; Ef. 3,20). Azok az emberek, akikről az Apostolok Cselekedetei könyvében olvasunk, benne éltek egy olyan világban, amelyik nagyonis magán hordta a bűn és a halál romboló hatalmának minden jelét. És ők mégis hitték, hogy Jézus diadalt vett ezeken a hatalmakon, erőkön és a saját életükön tapasztalták, hogy Isten szavának igazán van ereje kiszabadítani valakit ezeknek a romboló erőknek a hatalmából! Mindenütt, ahol bűn és halál ülték diadalukat úgy, hogy mások megrémültek, mint például a filippii börtönben: ők ott is Jézus Krisztus legyőzhetetlen hatalmának a ragyogását látták! Ahol mások tehetetlen kétségbeeséssel adták meg magukat kegyetlen sorsuknak — például a cirkusz arénájában —, ott Krisztus hívei úgy álltak, mint akik a feltámadás nagy titkát ismerik, és ezért tudják hogy övék a jövő, a legboldogabb jövő! Értitek? Ezt jelenti a gyakorlatban megélni a feltámadás valóságának az erejét! Ezért mondja Pál apostol a felolvasott Igében: Isten hatalmának az a felséges nagysága, amit megmutatott Krisztus feltámadásában, irántunk - azaz számunkra — van, és most is működik bennünk, akik hiszünk\ A hitre nézve kapunk it nagyon komoly tanítást. A mi számunkra a hit nagyon sokszor csak annyit jelent, hogy elhiszek valamit. Például elhiszem Krisztus halálát, elhiszem a feltámadását, elhiszem, hogy mindezekért bűnbocsánatot és örök életet ad ajándékba kegyelemből Isten. Mi a hit, a hívés funkcióját nagyon leszűkítettük drága isteni üdvtények elfogadásává. Igen: a hit ez is, elfogadása annak, amit Isten Jézusban értünk tett! De több is ennél: a további és szakadatlan elfogadása annak, amit Isten értünk tesz! Elfogadása a tovább is ható isteni energiának, állandó részesülés a feltámadás erejében! Dr. Joó Sándor (Idézet a dr. Joó Sándor igehirdetéseit tartalmazó könyvből, „Gazdag élet”, Bp. 2000, Fel. kiadó Ajtony Artur) Krisztus kép Szomorúnak festék mind a a Krisztus képet. Nem látjátok milyen? Ó! Ti nagy művészek. Rajta ragyog fenséggel a Szeretet. Mért mintáztok rá mért Fájó könnyeket? A szeretet mely benne megbocsájtott néktek, a Szeretet nem lehet bánattal teli! A Szeretet, amely minden bűnt elfeledve, a zajos világot némán öleli.
