Magyar Egyház, 2001 (80. évfolyam, 1-3. szám)
2001 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 13. oldal mindnyájan részt vettek az újonnan épült „Ligonier Garden” felavatásában, majd együtt ebédeltek az otthon közelmúltban beköltözött lakóival. A lelkészek két napos konferenciáján - akárcsak a presbiterekén - dr. Old professzor tartott előadást az „Igehirdetés református tradíciói” címmel. A jól sikerült konferencián dr. Bertalan Imre a „Magyar református egyházak a diaszpórában”, míg Hunyady Piroska a „Magyar Református Egyesület és az amerikai magyar református egyházak együttműködése” címmel tartottak előadást. Ugyancsak délelőtt került sor Szabó István főgondnok és dr. Vitéz Ferenc püspök magyarországi útjukról szóló beszámolóira. Júliusban ugyanis mindketten résztvettek a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata (MRETZS) és a Magyar Református Egyházak Világszövetsége (MRVSZ) közgyűlésein, ahol Szabó Istvánt a MRETZS, dr. Vitéz Ferencet az MRVSZ alelnökének választották meg. Szabó István A Lelkész-Szövetség új vezetői Nt. Rőczey Barnabás, elnök, Nt. Tóth Péter, alelnök, Nt. Ujj László pénztáros és Nt. Cseh György, titkár (jobbról balra) — NEWS FROM OUR CONGREGATIONS — — EGYHÁZI HÍREK — SAN FRANCISCO, CALIFORNIA Lelkipásztror: Katona Jenő 102 Laurel Street, Redwood City, Californis 94603 Telefon: (415) 365-1535 Sajnos egyre szomorúbb eseményekről kell tudósítanunk olvasóinkat, hisz szinte naponként hallani környezetünkben és gyülekezetünkből is tragédiákról, emberi veszteségekről. Csupán június hónapban három eset is érintette egyházunkat. Volt egyháztagunk: Megyeri József, Weiner Katalin és Magyary Kossá István volt főgondnok, főjegyző és pénztáros testvérünk szenderedett örök életre. A szólás azt tartja, hogy „pótolhatatlan ember nincs”. Magyary Kossá István ez alól kivétel volt, mert pótolhatatlan számunkra. Az ő hatalmas lelkisége, egyházépítő és egyházmentő munkássága páratlan volt. Alig néhány hónapja ünnepelte 90-ik születésnapját, és soroltuk a magyar nemzet pátriárkái közé, és máris múlt időben kell beszélnünk róla. „A nemes harcot megharcolta, futását bevégezte”. A „lant” kihullott kezéből. Helytállása, munkabírása, szolgálata és ragyogó jelleme örökké tanít, épít bennünket. Emléke és munkássága legyen áldott szeretett családja és egyházi közösségünk lelkében. Nyugodjon békében, a boldog feltámadás reménységében. Hála Istennek, nem csupán „elköltözésről” számolhatunk be, hanem gyarapodásról is. Pünkösdkor konfirmáltak a Schuller fiúk: ifj. Schuller Mihály és Schuller Péter, s így szüleikkel együtt gyarapítják egyháztagságunk létszámát. Isten áldása kísérje életüket. Ugyancsak ez évtől egyháztagként köszönthetjük Varga Józseféket is. Az új évezredre egyázunk nem anyagilag gyengélkedik elősorban, hanem az egyházszerető és szolgáló lelkekben. Sajnos a régi „tűzben megpróbált” személyeket nem lehet pótolni, hiszen Fülöp Lóránt, Irene Black, Zackhár Róbert, Farkas István, Magyary Kossá István elköltözése pótolhatatlan veszteség egyházunk számára. Egyre nagyobb teher és feladat hárul arra a 10-12 családra, mely az utóbbi 10-15 évben képezte gyülekezetünk derékhadát. Ok feltétlen említésre méltóak: a Bordás, Fejér, Fövenyessy, Fülöp Mária, Gombos Ducika, Herczeg, Hajnal Blanka, Hajnal Ilonka és Zoltán, Katona, Kenéz, Kozák, Magyary Ilona és András, Megyessy, Rácz, Stupián, Taggart Éva, Torma és Vörös családok. Az ő kitartó, áldozatkész munkájuk nélkül egyházunk működésképtelen
