Magyar Egyház, 2000 (79. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal EZER ESZTENDŐ ELŐTTED... MILLENNIUMI NYILATKOZAT: Július 5-én a Magyar Reformátusok Világszövetsége és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata együttes ülést tartott, amelyen Millenniumi Nyilatkozatot fogadtak el: „Kétezer évvel ezelőtt, a “nemes Betlehemben”. Krisztus Urunk születésével a világ történetében új időszámítás kezdődött: Isten az 0 új szövetségét kiterjesztette az egész emberiségre. Krisztus után ezer évvel, az 0 hitének intézményes felvételével nemzetünk is belépett ebbe a szövetségbe, és ezáltal a mi történelmünkben is új időszámítás kezdődött. A Kárpát-medencében, a Szent-István-i államalapítás millenniumi évében a Magyar Reformátusok Világszövetségének és a Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinatának együttes ünnepi ülésén Isten iránti hálaadással tekintünk vissza, történelmünk elmúlt ezer esztendejére, és az O megtartó kegyelmében bízva, hitbeli reménységgel könyörgünk a jövendőért. A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának áldásaival megteljesedve, az egymástól nyolcvan év óta elszakított mai magyarországi, határon túli és világ-diaszpórában élő magyar reformátusok nemzetünk “zivataros” történelmét élő hálaáldozattal viszik Isten elé. Amint a Világtalálkozó központi gondolatául választott zsoltárige mondja: “ezer esztendőnk előtted” telt el és teljesedett ki. És amiképpen az Erdélyben tartott millecentenáriumi világtalálkozó igei jelmondatában írva vagyon: ebben az ezer esztendőben is “Uram, Te voltál a mi hajlékunk nemzedékről nemzedékre” (Zsolt. 90,4.1.) Hitünk és nemzetünk közösségében hódolattal áldjuk Isten szent nevét. Az Úr születésének 2000. esztendejében, az 1938-ban első ízben összegyülekezett atyákkal egyetemben valljuk: “Mi a Krisztusban akarunk és tudunk együtt maradni”. (Szabó Imre) “Mi csak a Krisztusban lehetünk magyarok”. (Ravasz László) A reformáció, valamint a kálvini református hitünk és egyházunk magyar történelemben betöltött maghatározó szerepének tudatában és öntudatával - Illyés Gyula szavaival mondjuk: “Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs Kálvin? Nem hiszem.” A nemzet megmaradásában, a mindenkori — kényszerű — újrakezdésben, a történelmi viharaink utáni felegyenesedésekben, története során református egyházunknek mindig döntő szerepe volt. Hisszük, hogy most, tíz évvel az ateista diktatúra összeomlása után ugyanez a hivatás hárul reánk: az újrakezdésben, a külső és belső rendszerváltozás következetes véghezvitelében, egyházunk és társadalmunk hitbeli-erkölcsi megújulásában Isten Igéjének tiszta hirdetésével és cselekvő hittel kell kivennünk részünket az egyetemes és nemzeti szolgálatból. Ennek legfőbb célkitűzéseit ekképpen foglalhatjuk össze:- a hitében meggyengült és közösségében szétszakított nemzet egységének visszaállítása: - visszatérés a történelmi folytonosság útjára: — társadalmi igazságtétel és megbékélés: — nemzetünk vészes fogyatkozásának megállítása az Ige iránti hűséggel (Jer. 29.6:5. Móz. 30.19). Bocskai István Testamentumával valljuk, hogy: “egyezséggel a kicsinyek is nagyra nevelkedhetnek”. Meggyőződésünk, hogy “a hit erejére és a reménységre igen nagy szükségünk van ebben az országban és annak határain kívül” (Orbán Viktor), tudván, hogy “A reménység pedig soha nem szégyenít meg”(Rm. 5,5) AZ ÁRVÍZKÁROSULTAK MEGSEGÍTÉSÉÉRT A Reformátusok Lapjá -ból értesültünk: „ ...a minden idők legnagyobb tiszai árhullám pusztításának...” eseményeiről. „A természeti katasztrófa több tízezer embert sújt. Családok váltak hajléktalanokká. ezer és ezer embernek szinte mindene odaveszett az árvíz következtében.” Kérjük küldjék adományaikat az Egyházkerület pénztárosának „ÁRVÍZKÁROSULTAK” megjelöléssel. További felvilágosításért forduljanak Forró Sándor püspökhöz és Szabó István főgondnokhoz. A szerkesztő E számunkban közölt egyes írásokért köszönetünket felyezzük ki a Reformátusok Lapja, a Religion Today, a Presbyterian Layman, és a WARC-Update szerkesztőinek. V■ —V
