Magyar Egyház, 1999 (78. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5. oldal Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok már elhordták az utolsó ajándékot is, a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett, s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félre hajtotta az ágakat, s kézenfogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. „Hát te minek bújtál oda?” kérdezte tőle mosolyogva. „Resteltem magamat” vallotta be a szeplős, „elejtettem azt a csengőt, lássa”. „Oh, hát te voltál az!” nevetett az Úr, „ne búsúlj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél és mikor?” Katika a nevem és Budapestről jöttem” felelte a vézna, szeplős kis angyal, „NOVEMBER 4-én, Uram”. Néhány pillanatig nagy csend volt a kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. „Isten hozott, Katika” mondta jóságosán, s keze megsímogatta a kis szöszke fejet. „Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?” Küldtem, Uram” felelte Katika s elprirult a szeplői alatt. „Aztán mit küldtél?” kíváncsiskodott az Úr Jézus, „szép ünnepi imádságot szüleidnek és testvérkéidnek?” A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. „Nem imádságot küldtem” vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. „Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?” „KENYERET”, felete szepegve Katika, „szép, fehér kenyeret. Minden nap félre tettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok máskor is,” tette hozzá bizalmasan. „S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már...” Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni sem mertek. Hiszen ilyesmi nem történt emberemlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság .helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból. Aztán az Úr Jézus lehajolt, s homlokon csókolta a kislányt. „Jól tetted, Katika,” mondta halkan, s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, „sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a földön. Kenyeret.” Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. „Ne sírj, nagymama”, kiáltotta hangos csengő angyalka hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot, „apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!” Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött! Wass Albert MIKOR KEZDŐDIK A HARMADIK ÉVEZRED? A Magyar Nemzet egyik korábbi számában Visszaszámlálás címmel érdekes glossza jelent meg a harmadik évezred kezdetéről. A kis írás gondolatai igazán megszívlelendőek, a visszaszámlálandó napokkal azonban kis baj van. A szerző a XXI. század, tehát a harmadik évezred kezdetét 2001. január 1-ére teszi. Ebbe a tévedésbe többen is beleesnek. Az ő kedvükért érdemes lenne egy kicsit utánaszámolni. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy a természetes számsor (aminek sorszámával az éveket jelöljük) kezdete nem egy, hanem zérus. Az új nap sem egy órakor, hanem nulla óra nulla perckor kezdődik. Ugyanígy az évek, évtizedek, évszázadok és évezredek is. Az időszámítás szerinti és az azelőtti éveket a természetes számsor pozitív és negatív számainak megfelelően, i. sz. és i.e. megkülönböztetéssel jelöljük. Márpedig a +1 és -1 között ott van a 0. Tehát semmiképpen sem 1 a kezdet. Sokszor az éveket Krisztus születése előtt és után számlálják. De mikor is volt Krisztus fél éves? Egyszerű a válasz. Kr. u. hat hónappal. Krisztus nem Krisztus születése után egy évvel, hanem Krisztus születésekor született. Kr. u. 1-ben volt egy éves. A Krisztus után 99. év utolsó hónapjának utolsó pillanatában lett volna 100 éves, és ugyanez a pillanat a Kr. u. 100. év első pillanata, a második század kezdete. És így tovább. A Kr. u. (vagy ki hogy nevezi), időszámításunk szerinti 1999. év utolsó pillanatában érjük el a 2000. évet, akkor válik majd teljessé a XX. század — és kezdődik a harmadik évezred. dr. Ceglédi Jankó Géza
