Magyar Egyház, 1998 (77. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7. oldal NEW YORK, NEW YORK Az év húsvét hétfője hétköznap lett volna New York magyarjai számára, ha nem jött volna el közénk Tőkés László püspök, hogy a húsvéti örömet megossza velünk. Jövetelének célja tulajdonképpen adománygyűjtés volt a Temesvári Ökumenikus Központra. Az este fél nyolcra meghirdetett istentiszteletre mintegy 280-an gyűltek össze. Mindkét magyar református egyház képviseltette magát dr. Vitéz Ferenc és Forró Sándor püspökök, valamint Szabó István zsinati főgondnok vezetésével. Ökumenikus jelenlétben sem volt hiány. Az istentiszteleten, melyen Tőkés László püspök prédikált, többször felvetődött az erdélyi magyarság sanyarú sorsa és felelősségünk a Magyarország határain belül és kívül élő honfitársaink iránt. Az istentisztelet után asszonytestvéreink által készített szeretetvendégség várta a legtöbbnyire munkából érkező, húsvét hétfőjét ünneplőket, mialatt Tőkés püspök könyveit dedikálta. A nagysikerű szeretetvendégség után még fórumot is tartottunk, amelyen püspök atyánkfia válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Az érdeklődést misem mutatta komolyabban, mint az, hogy vendégünk éjjel fél egy tájban hagyta el gyülekezeti templomunkat, hogy néhány nap múlva visszautazzék Erdélybe. Drótos Árpád lelkipásztor Tőkés püspök a New York-i egyház tanácstermében találkozott a Lelkész Szövetség Keleti Körzete tagjaival. ELMENTÉL... Elmentél, hívlak... Messze vagy, a múlt - történelem Boldogságomnak veszte nagy, de itt az Úr velem! Társam voltál és szolgatársam, testvér is a vigasztalásban, próbák, keresztek idején... Együtt emeltük: Te meg én. Üres a ház, senki se vár már, egyedül járok az úton, s az elengedés, elbocsátás nehéz leckéjét tanulom. Virágaid mind körülállnak... Hová lettél? - kérdezik tőlem, aztán elindulnak utánad s keresnek kint — a temetőben. Hiába érzem adósnak magam, s van is rá fedezet, de messze vagy már, és én jó csak az ittlevőkhöz lehetek. Hogy szeretted az akácillatot! Ballagok az árnyas akácsoron ébren ugyan, mégis ezt álmodom: veled vagyok, most is veled vagyok. Múlhat a nyár, ősz, tél, tavasz, nekem Te mindig megmaradsz, amíg a szívem csak dobog... így voltunk s leszünk boldogok. Füle Lajos
