Magyar Egyház, 1998 (77. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám

MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal A NYUGATI EGYHÁZMEGYE ÉVI RENDES KÖZGYŰLÉSE PHOENIXBEN „Segíts minket Urunk Istenünk és gyújts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek és dicsőítve magasztalhassunk téged!” (Zsolt. 106, 47) A zsoltáríróval együtt imádkoztunk a nyugati egyházmegyéhez tartozó szolgálattevők, dicsőítve, kérve a kegyelem Istenét, hogy „gyűjtsön a népek közül”, e nagy ország területéről az arizonai Phoenixbe, számot adni egy év munkájáról. A vendégeket fogadó meleg szeretet után - mikor kiléptünk a repülőtér ajtaján — olyan hőség ütött arcul, mely eszünkbe jutatta Arany János Toldi­jának kezdő sorait: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;”. Bizony ez nem is égés, hanem lángolás volt a javából, mert se árva fűszálat, se tikkadt nyájat nem láttunk. Bezzeg a kaktuszok nem tikkadtak el, hanem csodálatos virágaikkal szemébe nevettek a tűző napnak és karjaikat égfelé emelve dicsőítették a forróságot adó áldások Istenét. így érkeztünk meg a Phoenixi Magyar Református Egyház oázisára, ahol a hűtőberendezéseknek köszönhetően „középeurópai klíma” fogadott és helyére kerülhettek a megoldott nyakkendők is. „Hát kérem, - mondta az egyik tikkadtszavú, a keleti partokról érkezett pásztor - önöknél olyan forró a levegő, hogy nekidőlve megtartja az embert!” Nem csoda, hogy az esperes le van sülve ezen a talpat is égető sziken, hiszen mi úgy nézünk ki mellette, mint a „sápadt arcúak”. Május 23-án, reggel, „keleties” levegő fogadott a templomban, és felcsendült az ajkakról: „Úrnak szolgái mindnyájan”. Demeter Andor hálát adott Istennek, hogy egybeterelte e forró, phoenixi talajon épült templomba a nyugati egyházmegye pásztorait, delegátusait. Köszöntötte a megjelenteket, egyházunk püspökét, Forró Sándort és munkatársait, valamint a közgyűlés vendégeit. A negnyitó után örömmel hallgattuk Fábián Lajos vancouveri lelkész igehirdetését az Ef. 4, 22-24 és Mt. 9, 17 alapján. „Újuljatok meg!” - figyelmeztet még ma is az apostol. „Ha nem újulunk meg hitünkben, lelkűnkben, szolgálatainkban, akkor olyanok vagyunk csak, mint csengő érc és pengő cimbalom. A lelki megújulás alapfeltétele, Isten igéjének befogadása. E nélkül nincs újjászületés. A reformáció célja sem volt más, mint győzni a sötétség felett és megújítani a lelkeket Krisztus szeretete által. Ezzel a szeretettel kell szolgálnunk másokat és a szolgálat olyan kell legyen, mint a só, mely megtartja ízesítő jellegét, különben kidobják és eltapossák az emberek. Lelkileg megújulva másokban is el kell indítani a megújulás folyamatát!” Az igeszolgálat után Katona Jenő lelkész imád­kozott. Demeter esperes évi jelentésében idézi Jézus beszédét a kősziklára épített fundamentumokról. (Luk. 6, 47-49) Csak ezen a fundamentumon növeli Isten az üdvösségre rendeltek számát. A Krisztusban való építés adhat csak nekünk erőt szétszórt­ságunkban, hogy megmaradhassunk és építhessük egyházi, nemzeti értékeink templomát, mely ellen tud állni belső és külső viharnak. Emlékeztünk néhai dr. Ábrahám Dezső püspökre, aki évtizedekig hűséges lélekkel szolgálta egy­házunkat és magyar népét, valamint néhai Robert Boné Allen Park-i főgondnokra, aki szentföldi utazása alkalmával váratlanul hunyt el. Egy perces csenddel adóztunk emléküknek. Beszámolót hallottunk a Nyugati Egyházmegye tizenhárom gyülekezetéről, melyekben „folyik az építő munka” Jelentését az esperes az I. Kor. 14, 12-vel zárta: „Azonképpen ti is, minthogy lelki ajándékot kívántok, az építésre igyekezzetek, hogy gyarapodjatok!”

Next

/
Thumbnails
Contents