Magyar Egyház, 1997 (76. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9. oldal helyén van-e? Milyennek látjuk életünket, cselekedeteinket és főleg, hogy milyennek lát minket Isten? Isten népe a fogság idején fohászkodott először így: „O Isten, állíts helyre minket...” Rádöbbentek Isten igazságos ítéletére, az ő megaláztatásukra és kitartással kérték a megszabadítást. Emlé-keztek azokra az időkre, amikor békességben éltek az ő földjükön. Újra kívánták kezdeni az életet és már ahhoz is kérték segítségét, hogy ha majd Isten helyreállítja az ő életüket, el ne térjenek újra az Úrtól. Az egyház történetében - minden gyarlóságuk ellenére - az első keresztyénséget és a reformáció idejét tekintjük az egyház fénykorának. De mi is történt mindegyik nagy és fényes korszak után? Elvilágiasodás, megüresedés, ami miatt az egyház megízetlenült sóvá lett, az első szeretetet elhagyta és így nem élt Isten dicsőségére és emberek javára. Isten az ő Igéje és Szentlelke által azonban mindig adott új ébredést: az egyház belátta elesett állapotát és ugyanúgy fohászkodott, mint az ószövetségi nép: „O Isten, állíts helyre minket...” Ilyenkor az egyház mindig azt élte át, azt tapasztalta meg, amit a régiek: „Az Úr kegyelmessége, hogy még nincs végünk, mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul: nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23.) A nagy kérdés: milyen állapotben van, hol van ma az egyház? Itt vannak-e gyülekezeteink, keresztyén testvéreink a „gyetyatartóban” és fénylenek-e mindazoknak, akik a házban vannak?” Helyén van-e az egyház és helyükön vannak-e a keresztyének? Közelről és távolról nyert tapasztalataink, megfigyeléseink alapján azt mondhatjuk: a helyreállítás idejét éli egyázunk a mi Urunk minden ismeretet felülhaladó szeretetéből. Azt jelenti ez, hogy sokan látjuk azt, hogy hol vagyunk, milyenek vagyunk és azt is világosan látjuk, hogy az Úr milyenné akar minket formálni, hogy Jézus élete látható legyen bennünk. Ott van a helyünk a gyülekezet közösségében azokkal, akikkel egyénlő drága hitet nyertünk. Az ígéret a gyülekezetnek szól: „Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18:20.) Személyes kapcsolatban lehetünk és kell lennünk a Szentháromság-Istennel, de azoknak, akik már erre a személyes kapcsolatra eljutottak, ezt mondja az Ige: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá...” (I. Péter 2:5.) Ezt mondja az Ige a gyülekezeti közösségben élő híveknek: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6:2.) Ott van a helyünk a különböző szolgálati területeken: az Úr „aratásában”, „szöllős-kertjében”, „halastavában”. Ott van szükség ránk a betegek, a magányosak, a megpróbáltatásban lévők mellett. Különösen ott van a helyünk a gyerekek és a fiatalok között, akikkel megismertethetjük Isten szeretetét, a keresztyén életet. Maczi István Dr. Ravasz László: KÖSZÖNÖM ATYÁM, HOGY ÉN ÉLET VAGYOK... Mennyei Atyám! Húsvét ünnepén, a Te győzelmeidnek és dicsőségednek ünnepén, alázattal és boldogan köszönöm Neked nagy ajándékodat, az életet. Ez a Te legnagyobb titkod, a Te legremekebb műved. Soha senki sem tudná újra csinálni, sőt még megmagyarázni sem, hogy mi az élet, de aki maga él, annak nem is kell magyarázni. Köszönöm Atyám, hogy én élet vagyok és Te is az vagy. Köszönöm Atyám, hogy a halált teremtetted és ezzel a mi földi életünket elhatároltad és arra rendelted, hogy egyszersmindenkor alkalom legyen annak a magasabbrendű életnek megszerzésére, amelyben nincs halál. Köszönöm Néked mindenekfelett, hogy a Te Egyszülöttedben, az Úr Jézus Krisztusban elültetted ebben a világban az örökéletnek titokzatos fáját. O meggyőzte a halált és áttörte a koporsót, halottaiból feltámadott, és lön első zsengéjük azoknak, akik 0 benne hisznek. Tudom, hogy az örök élet nem egyéb, mint a Te teljes ismereted, a Neked való végtelen örvendezés és lényed szemlélete a szemtől-szembe látás világában. Tudom azt is, hogy Téged megismerni, Veled megbékélni és örvendezni, Téged lényünkkel dicsőíteni úgy alant, mint odafenn, egyedül a Te Szent Fiadtól tanulhatjuk meg és benne gyakorolhatjuk. Drága és nagy ajándékod ez nekünk, amiért fogadd el hálaadásunkat és dicséretmondásunkat. Kérlek Téged, mennyei Atyám, életnek Ura és Királya, erősíts meg engem ezzel az édes bizonyossággal, hogy szembenézhessek a halál félelmével, akár engem fenyeget, akár kedveseimet ragadja el. Taníts meg úgy élnem, hogy ne a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézzek és már e földi életben belepolgárosodjak a Te mennyei országodba. Vigasztalj meg engem, midőn szívem vérzik és kesereg legkedvesebbem halála vagy sírhalma felett, hogy aki benned hisz, ha meghal is, él az. Üzend meg nekem újra, hogy irgalmad kifogyhatatlan s kegyelmed mélyebb, mint a tenger, halott kedveseimet ez a kegyelem fogadta, ez ítélte meg és ez mentette fel a Krisztus érdeméért és így fogadsz, így ítélsz meg és így mentesz fel engemet is az én drága szószólómnak és közbenjárómnak, az igaz és hű bizonyságnak, az Úr Jézus Krisztusnak érdeméért. Az 0 nevében kérlek, hallgasd meg az én imádságom. Ámen.
