Magyar Egyház, 1997 (76. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám
4. oldal MAGYAR EGYHÁZ KARÁCSONY A PÁLMAFÁK ALATT „Azt nem lehet megszokni, hogy a kántálók lába alatt nem csikorog a hó” olvashatjuk Szabó István szerkesztő cikkírásra buzdító levelének indító szavait. Mosolyra fakasztott ez a mondat, amivel újságunk szerkesztője megkért e cikk megírására. Kedves nógatásában még a cikk címét is megadta: Karácsony a pálmák alatt. Ez a két fogalom lesz elmélkedésem alaptétele: mindkettő együtt ott volt, ahol Jézus megszületett, hiszen a karácsony és a pálmafák, sőt, Izráel éghajlata is erősen hasonlít a floridai téli viszonyokhoz. Ennek ellenére nekünk magyaroknak ez mindig szokatlan marad. Ahol őseink megtelepedtek, s ahol az első karácsonyt 1000-ben, István királlyá koronázásakor megünnepelték, nem volt pálmafa, nem tűzött a nap nyári meleggel december huszonötödikén. Mi sem vagyunk kivétel, mi is a puha havat, a hóvirágos ablakot sóvárogjuk, amikor napszemüvegben, rövidujjú ingben vagy éppen fürdőruhában díszítjük a magyar kolónia udvarát, a templom és a parókia körüli tropikus fákat, bokrokat. Kis égőket csavarunk a pálmafák köré és a bokrokra is, és úgy helyezzük el azokat, hogy a bokrok karácsonyfának látszanak, amikor aztán esténként, de különösen Szenteste, ragyogva fényeskedik minden, mert Krisztus megszületett! Bizonyos éghajlati hasonlóságnak kell fennállni két világrész között, ahol a pálmafák virulnak és zöldellnek - nemcsak a virágvasárnapokon, amikor az amerikai gyülekezetben pálmaágat kap mindenki, de még karácsonykor is. Ott, ahol az év minden hónapjában a szemünket gyönyörködteti a trópusi zöldövezet, könnyen érzékelhetjük a zsoltárban megfogalmazott hasonlatot: „Az igaz virágzik, mint a pálmafa...” (92. zsoltár, 13. vers.) A Bibliában 11 helyen találhatunk utalást a számunkra oly egzotikus, örökzöld pálmafákra. Debora, a hős lelkű asszony, Izráel anyja, a pálmafák alatt tartotta hivatalát, ott bíráskodott. (Bir. 4:5) A pálmafa ágait templomépítésre és házépítésre is használták. (1. Kir. 6:29, 32,35.) Leveleit, ágait lengetve köszöntötték a királyokat - a hódolat jeleként. (Virágvasárnap) Jerikót a pálmák városának nevezték. (5. Móz. 34:3) Ezékiel látomásában a templom ékességét látja, melyet pálmafaragások is díszítenek. ((Ez. 40:16) A győztesek pálmaágat kaptak jutalmul. A jelenések könyve a győzteseket „...kezükben pálmaágak”-kal látja (Jel. 7:9) és 92-ik zsoltár így szól a méltóságról: „...az igazak oly egyenes tartással növekszenek, amilyen méltósággal nő és áll a pálmafa.” Dacol a viharokkal, még a hurrikánnal is! Az állandóság jelképe, csakúgy mint a fenyőfa otthon, Európában. A pálmafa zöldellése és virágzása királyok fogadására és üdvözlésére is méltó. Szépsége, tökeletessége teszi alkalmassá erre. így a karácsonykor érkezett királyi gyermekhez is méltó az örökzöld pálmafa. A pálmaként virágzó „igaz” az, amely így köszönti karácsonykor királyát: „Te pedig magasságos vagy; mily nagyok úram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid.” (92. Zsoltár, 6, 9. versek)Akik nem üdvözlik őt, azok az elszáradó fűhöz hasonlítanak: ....a gonoszhoz felsarj aznak, mint a fű, és virágoznak, mint a hamisság cselekedők, mindörökké elvesznek.” Azok pedig, akik örömmel várják érkezését, őt dicsérik, télben, hóban, csikorgó hidegben is: „...azok plánták, virágoznak, még vén korban is gyümölcsöznek, kövérek és zöldellők...” (92. Zoltár, 13-15) Igen, ezt a nagyszerű ígéretet kapjuk ma: te is úgy virágozhatsz, (még karácsonykor is!), mint a pálmafa. Mert a kettő nem idegen - Jézus földi országában is virágzott pálmafa azon az első karácsonyon. Nem cél nélkül teszi Isten az igazakat virágzóvá, elevenné, örökzölddé: nekik kell hirdetni az evangéliumot, még ilyenkor, karácsonykor is: „...hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincs hamisság benne!” (92. Zsoltár, 16. vers) Azok, akik Jézust hódolva fogadták mind virágzó pálmafái a mi világunknak. Gyermekek és aggok, nők és férfiak, mind idő felett virágzanak, magasan állnak a történelemben, akik azért igazak, mert a Megváltó követei. A karácsonyi jóhír „igazai” mi, a mai Krisztust dícsérők - szerte az országban, a széles világon, örömmel, méltósággal hirdetjük: „...megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek!” Az angyali sereggel együtt énekeljük: „...dicsőség a magasságos Istennek és e földön békesség és az emberekhez jó akarat!” (Luk. 2:14) Lukácsi Éva, Miami
