Magyar Egyház, 1996 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1996 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5. oldal Ifjú Katona Jenőről - jómagámról - a helyi versfaragó Papp Attila tanár úr legátusi és elekciós szokás szerint „strófákban” emlékezik, amit így fejez be: „Virradtak a napok örömre vagy búra, Ahonnan kidobták, talpra állott újra. Végül teljesítve édesapja vágyát, Felöltötte apja szolgáló palástját. Egy maroknyi népnek, ahogy apja szolgált, Apja-fia mostan úgy végzi a dolgát. Ott az Újvilágban, a nagy teknő végén... (hosszúra nyúlt mesém eposz lesz a végén!) Nemes munkájában a jó Isten áldja, Boldogságban éljen az egész családja!” Több erdélyi gyülekezet meglátogatása után Székelyudvarhely lett a fő úti cél, ahol a templomszentelő ünnepségen Gáli Sándor esperes és Dr. Csiha Kálmán püspök végezték a szolgálatot. A Berde László lelkipásztor által „nagykorusított” gyülekezet bebizonyította, „életképességét”, hisz nem kevesebb, mint ötszáz gyerek jár vallásórára és konfirmációs előkészítésre. Megszívlelendő példa ez az anyaországi és amerikai gyülekezetek számára is. A Székelyudvarhelyen összesereglett harminc református lelkész közül Varga Pál Németországból, Kádár István Csongor Magyarországról, jómagam San Francisco-ból, az Egyesült Államokból szóltunk, tolmácsolván gyülekezeteink jókívánságait. Én, a székely nép közbenjárója, Csaba királyfira irányítottam a jelenlevők figyelmét, melyet a gyülekezet könnyes szemmel nyugtázott. Talán a legnagyobb öröm volt számomra Dr. Ferenci Ferenc főpolgármester bizonyságtevő szavait hallanom amikor a legnagyobb erdélyi város, Székelyudvarhely nevében szólt. Az egész ünnepség felemelő volt. Július 23-án, útban a Balaton felé, Szabó József lelkész és családja jóvoltából Lepsényben szolgáltam és pihentem ki a nagy körút fáradalmait. Alig pár nap múlva már a levegőbe emelkedett velem a hatalmas léglökéses repülőgép. Magyarország, Erdély, Margittá, az egész Kárpát medence összezsugorodtak, majd eltűntek a felhők alatt. Kaliforniába visszatérve azonban már tudtam, hogy nem veszítettem el őket, mert az elmúlt nyár emlékei mind-mind örökre beíródtak a lelkembe. Katona Jenő, lelkipásztor PRESBITEREK Kinek a lelke vágyik a fényre, kinek kenyere az Úr igéje, és kenyérből másnak is szel, az presbiter. Kinek van szeme a más bajára, kinek van füle a más jajára, s tennivalóit így méri fel, az presbiter. Ki könyörögni sohase’ restell, ki úgy van ott a gyülekezetben, mint aki szolgál, mert van mivel, az presbiter. Kinek a templom kegyelem háza, s otthon van benne, családja, bár mindenütt az ÚRRA figyel, az presbiter. Aki hitét meg örömmel vallja, mind presbiter, bár nem az a rangja, de kedves élet ISTEN előtt: megáldja és megszenteli őt. Füle Lajos ÜNNEPI GYŰLÉST TART AZ EGYETEMES ZSINAT A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata 1996. augusztus 2-án (pénteken) délelőtt 10 órakor Nagyváradon a Nagyvárad-Réti Református Templomban tartja zsinati ülését. Az ünnepi zsinati ülés - amely a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának ünnepi megnyitóját előzi meg - napirendjén az alábbi ügyek szerepelnek:- Istentisztelet: d.dr. Csiha Kálmán- Ünnepi megnyitó: Szabó István.- Beszámoló az eddig végzett munkáról: d.dr. Hegedűs Lóránt.- A Zsinat alkotmányának módosítása, a zsinati alapítvány létrehozatala: dr. Törös László.- Határozathozatal a közös liturgia ügyében.- Határozathozatal a közös énekeskönyv ügyében.- Terveink, feladataink a jövendőt illetően: d.dr. Csiha Kálmán.
