Magyar Egyház, 1995 (74. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám
8. oldal MAGYAR EGYHÁZ bontom fel az én szövetségemet soha örökké...” Megrázóan igaz szavak. Mi gyakorlatilag hajlamosak vagyunk az Ígéreteink megváltoztatására. Az Istennek tett fogadalmat is elhagyhatjuk. Ezzel szemben Isten örökös akarata: megtartani az embert világával együtt. Azért küldte Jézust, hogy „...senki el ne vesszen”. A sokrétű hatások között őrlődő gyermekeit soha el nem hagyja. Viszont nekünk tudnunk kell, hogy lelki éberséggel lehet csak a „tövisek” között megmaradni. Assisi Szent Ferenc imádsága: „Uram, formálj bennünket a te békességed eszközévé; Ahol gyűlölség van, hadd hintsünk szeretetet; Ahol jogtalanság uralkodik, hadd tudjunk megbocsátani; Ahol egyenetlenség kötöz meg, hadd vigyük az egység lelkét; Ahol kételkedés kísért, hadd sugározzuk a hitet; Ahol reménytelenség tart fogva, hadd ébresszük a reménységet; Ahol betegség gyötör, Hadd hozzunk örömet. Cselekedd, hogy mi elsősorban ne a magunk vigasztalását keressük, hanem inkább másokat vigasztaljunk; engedd, hogy megértsenek minket, és mi másokat; hogy minket szeressenek, és mi is szeretni tudjunk. Engedd, hogy ajándékozással nyerjünk, és a megbocsátással bocsánatban részesüljünk. És vidd véghez, hogy meghalásunkkal örök életre szülessünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen. Demeter Andor, lelkipásztor - esperes Phoenix, Arizona A SAN FERNANDO VÖLGYI TEMPLOM ORGONÁJA Két évvel ezelőtt ott voltam, amikor a pennsylvaniai McKeesporton Nagy Bálint lelkésztestvérem megtekintette az ottani, felszámolt magyar református templom berendezését. 0, mint a látnok már akkor tudta, hogy az ottani református életnek azok a tárgyi emlékei—padok, úrasztala, szószék—nem veszendőbe mennek majd, hanem egy újjáéledő gyülekezet életének szükségeit fogják majd tovább szolgálni. így is történt. Az ő látása tettekké vált, s a ligonieri Bethlen Otthon, s kölönösen Kovács Pál igazgató lelkész kiadta a rájuk bízott református javakat, hogy azok új helyen, régi funkciójukban szolgálhassák Istennek Los Angeles- i népét. Már látszik, hogy milyen lesz, már szent izgalom járja át szívem amikor megtekintem az ige új honát, ahol keresztyén testvéreim fogják átélni Jézus lélekemelő katarzisát. De egyvalami még nem volt itt amikor múlt év augusztusában ide látogattam New Jersey-ből, akkor tréfásan mondtam is Tamásnak, az itteni kántornak, amikor kihajolt az épülő falak közül, hogy valószínűleg az orgonát keresi. Majd hazatérve Carteretbe, saját szavaim visszhangzottak bennem. S valami különleges történt. Decemberben megkeresett Kalló Béla presbiterem, hogy emlékezett arra, hogy beszéltem a Los Angeles-i nehézségekről. Éppen szomszédja, Mizsák László lakásáról jött, ahol Sugár Ödön tárolta elektromos orgonáját, aki fel akarja azt ajánlani Nagy Bálint nagytiszteletű úrnak. A hangszer meglátása megénekeltette a szívemet: igen, ez ott lesz! Gyorsan béreltem egy teherautót és a nagy jószágot átszállítottam a cartereti Bethlen Hall-ba. Itt aztán megálltam: hogy fog ez átjutni—a súlya lehet vagy másfél mázsa csomagolás előtt és az értéke meg még így, használtan is vagy 8500 dollár—a nyugati partra? Pár nappal később együtt vacsoráztam Árvay Józseffel a William Penn Szövetségtől, aki pozitívan nyilatkozott, s rövidesen Vargó Elemér elnöktől 500 dollár érkezett a szállítási költségekre. Rögtön elmentem Erdei Nándorhoz, a Travel Guide tulajdonosához, aki megszervezte a szállítást. De még be kellett csomagolni az orgonát, hogy ki is bírja a nagy utazást sérülés nélkül. Alexái Ferenc presbiter vállalta a doboz megácsolását, melyhez a szükséges összeget Török István és Rőczey Barnabás független református lelkészek biztosították. Jómagam segédmunkás voltam vagy két napon át. Majd elérkezett a nagy nap, elindult az orgona kontinenst átszelő útjára. Eddigre súlya már 2,5 mázsára nőtt. Természetesen meg sem tudtuk mozdítani a hatalmas bálnát! Gyorsan berohantam Peter Sica polgármester irodájába, ahol zajosan segítséget kértem. Ki is rendeltek egy, a város tulajdonában lévő rakodógépet, mely aztán felrakta a teherautóra az irdatlan nagy csomagot. Ekkor hívtam fel Nagy Bálint testvéremet, s mondtam neki: szerezz embereket, mert egy hét múlva ezt nektek kell lelódítani a teherautóról! Isten különös kegyelme az, hogy saját parókiafelújítási munkálataim közepette magamat kipihenni újra Californiába látogathattam. Az orgona is éppen akkor érkezett oda! Ott lehettem, amikor lefeszegették a deszkákat, s az ablak nélküli templomban megszólalt a hangszer. Gyors köszönő imám már szárnyalt is Istenhez! „Egy a keresztség, egy a hit” - jutottak eszembe Pál apostol szavai amikor átéltem a csodát: az emberek gondviselő szeretetéből, Bálint testvérem mindent megoldó lelki vezetésével az épülő San Fernando-i templom munkálatainak támogatójává válhatott néhány kiváló ember. A krónikás: Tóth Péter László
